Ezeket az irányzatokat az ENSZ-ben globális emberi jogi konszenzussá formálják, amely egyben hatással van az igazságügyi, a jogalkotási és a politikai döntéshozatalra, mind uniós, mind nemzeti szinten. Ezért keresztény körökben az emberi jogok területét és a hozzájuk kapcsolódó ENSZ-folyamatokat sokan alapvetően keresztényellenesnek tekintik, ami miatt e kérdéskörrel inkább nem is foglalkoznak. Ez a fajta elzárkózás érthető, tekintve, hogy a politika és a bürokrácia ujjlenyomatait magán viselő, nehezen érthető ENSZ-dokumentumokat az emberektől távol, messzi tanácskozásokon alkotják. Azonban a hagyományos értékekhez ragaszkodó államok és civil szervezetek előnyt is kovácsolhatnak az ENSZ folyamatainak nyomon követéséből. Miért ne tehetnének így a magyar keresztények is?

1. Minden problémát a gyökerénél kell kezelni.

Az ENSZ – más kormányközi szervezeteknél jelentősebb módon – apránként magára vette a tekintélyelvűség jegyeit. Kormányközi fórumain a vallás- és lelkiismereti szabadság, a szülői jogok és a család védelme egyre inkább veszélybe kerülnek, alapvetően olyan megosztó, ideológiailag motivált, névleg „emberi jogi” kezdeményezések miatt, amelyek a nemi identitás és a szexualitás kérdéseihez kapcsolódnak.

Sajnálatos módon a konzervatív szereplők egyre kevésbé aktívak az ENSZ munkájában, így az ENSZ-en belüli emberi jogi diskurzust teljes egészében kisajátították egyes radikális civil szervezetek és ENSZ-ügynökségek.

A konzervatív szereplők vagy alábecsülték az ENSZ szoft power jellegű befolyását, és emiatt gyakran háttérbe szorultak, vagy egyszerűen a diplomáciai megfélemlítés áldozatai lettek. Itt az ideje, hogy a konzervatívabb – jó esetben keresztény – hangok példát mutassanak, és kiálljanak a valódi emberi jogok mellett.

2. Az ,,ENSZ dokumentumok jogilag nem kötelező erejűek” szóhasználat félrevezető.

A tévhittel ellentétben – miszerint az ENSZ határozatai jelentéktelenek, hiszen nem rónak jogi kötelezettségeket az országokra – az ENSZ-dokumentumoknak messzemenő következményei vannak, ezért nagyobb figyelmet érdemelnek. Először is, ezek a dokumentumok lehetővé teszik, hogy az ENSZ bürokratikus úton próbáljon meg érvényt szerezni a bennük megfogalmazott kötelezettségvállalásoknak, valamint politikai nyomást gyakoroljon a tagállamokra és az EU-hoz hasonló nemzetközi szervezetekre. Másodszor, az ENSZ-ben hozott döntések fontos szerepet játszanak a nemzetközi jog fejlődésében, mivel precedenseket és elveket teremtenek, amelyek hatással vannak az államok emberi jogi kötelezettségeinek értelmezésére. Nem becsülhetjük alá tehát az ENSZ határozatok következményeit.

3. Az uniós jog és politika elkerülhetetlen befolyásolása.

Az Európai Unió intézményei és ügynökségei egyre gyakrabban hivatkoznak az ENSZ-re, hogy megosztó kezdeményezéseknek szerezzenek érvényt. Ezek gyakran általánosan elismert emberi jogokat sértenek, így a vallásszabadságot, a szülők jogait vagy éppen az élethez való jogot. Az Unió tagállamok feletti befolyása ily módon azt is megnehezítette, hogy az országok vezetői megvédjék ezeket a jogokat a saját hazájukban. Az Unió tehát erősen támaszkodik az ENSZ munkájára a saját szakpolitikáinak és döntéseinek alakításában. Ez a tendencia minden, a valódi emberi jogok mellett elkötelezett szereplőt a vészharangok megkondítására kellene, hogy ösztönözzön.

+1. Az emberi jogok alapjait a kereszténység fektette le és ezt meg kell őrizni.

Az emberi jogok természetjogban gyökerező keresztény eredete nyilvánvaló. Mivel a keresztény gondolkodók és vezetők felismerték, hogy minden embernek alapvető méltósága van és egyenlően értékes, az egyház a kezdetek óta képviselte az emberi jogok ügyét.

A Magna Carta biblikus szellemiségétől kezdve, az egyház családvédelemben, oktatásban, egészségügyben és a szegénység felszámolásában játszott szerepén át, olyan hitvalló keresztényekig bezárólag, mint Eleanor Roosevelt, Charles Malik és Jacques Maritain, akik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának szerzői között voltak, a kereszténység elősegítette a modern emberi jogok létrejöttét.

Egy olyan korban, amikor az ENSZ legitimációs válsággal küzd, és az emberi jogok egyetemessége veszélyben van, létfontosságú, hogy a keresztények minden fórumon – a nemzetközi intézményekben is – a közjót szolgálják.