Bakos Marcell: Gregg úr, az ön egyik könyve, az Értelem, hit és a nyugati civilizációért folytatott küzdelem nagy hatást gyakorolt az Axiomára néhány évvel ezelőtt, ugyanis inspirációt adott az egyik első videónkhoz. A könyv arról szólt, hogy a nyugati civilizáció azért vált különleges hellyé, mert megfelelően értelmezte a hit és az értelem kapcsolatát. Elmagyarázná röviden, hogy ez mit jelent?

Samuel Gregg: A kereszténység kezdettől fogva komolyan vette az értelem fontosságát. Mégpedig azért, mert az értelem szerepét a zsidóság is rendkívül fontosnak tartotta, ami egyértelműen kiderül az Ószövetségből, kiváltképpen a Teremtés könyvéből vagy éppen a Sirák fia könyvéből. Tekintve, hogy a kereszténység is nagyon komolyan vette az értelmet, olyan gondolatokkal tudta elmagyarázni Istent a pogány népeknek, amiket már jól ismertek a görög és római gondolatiságnak köszönhetően (legyen szó Arisztotelész, Platón vagy Cicero hatásairól). Ha elolvassuk János evangéliumát, már az első sorában azt olvassuk, hogy “kezdetben volt az Ige”.

Az Ige görög fordítása, amit János használ, a logosz, isteni értelmet jelent. A szó jelentését a görögül beszélő és gondolkodó népek nagyon jól ismerték. A logosz kifejezés megmutatta az evangélium olvasóinak, hogy a kereszténység Istene jelentősen eltért a saját isteneiktől.

A pogány istenek rendkívül idioszinkratikus és ingatag lények voltak, akiket nem érdekelt különösebben az igazság, sőt manipulálták és bántották az embereket. Azonban a keresztény Isten a Logosz, vagyis az isteni értelem megtestesüléseként vált ismertté. A keresztények azt is kijelentették, hogy Isten a bölcsességét az emberekkel is megosztja, például a természettörvényen keresztül. Pál is erről beszél a Rómaiakhoz írt levelében. Tehát nem meglepő, hogy a keresztények kezdettől fogva foglalkoztak az értelemmel, sőt ezt olyan mértékben folytatták, hogy a pogány filozófusok az értelem papjaiként csúfolták őket. Úgy gondolom mindezt legutóbb és legerőteljesebben Benedek pápa fogalmazta meg a regensburgi beszédében, ami a hit és az értelem kapcsolatáról szólt, valamint arról, hogy a keresztényeknek ismét be kell emelniük az értelmet az Isten- és az Igeértelmezésükbe.

BM: Ön szerint jelenleg a hit vagy az értelem válságát éljük?

Samuel Gregg: Az én véleményem az, hogy a Nyugat jelenleg az értelem válságán megy keresztül, ami a hit válságához is vezet. Amikor az értelem válságáról beszélek, akkor nem arra gondolok, hogy a Nyugat lemondana a tudományos módszerről, az empirikus kutatásról vagy arról, hogy a hipotéziseinket ellenőriznünk kell, hogy kiderüljön igazak-e. Amire gondolok az az, hogy az értelmet természetellenes módon korlátozzák és leszűkítik. A természettudományos gondolkodás rendkívül fontos, mert lehetővé teszi, hogy a fizikai világot olyan mértékben értsük meg, ahogy a múltban nem voltunk rá képesek. De a természettudományos gondolkodás az értelemnek csupán az egyik formája, ami nem adja meg nekünk az okot, ami miatt egyáltalán tudományos tevékenységet folytatunk.

Azért fordulunk ugyanis a tudományhoz, mert meg szeretnénk ismerni az igazságot és hisszük, hogy az igazság minden esetben értékesebb a tévedésnél. Ez azonban nem egy empirikus vizsgálat alapján tett kijelentés, hanem egy filozófiai kijelentés.

Ez azért nagyon fontos, mert a tudomány el sem kezdődhet enélkül az előzetes filozófiai alapvetés nélkül. Azonban ennek a filozófiai alapvetésnek sok nyugati ember hátat fordított. Az értelenmnek eme krízise márpedig a hitre is hatással van, mert azt tanítja az embereknek, hogy a hitnek semmi köze az értelemhez – hiszen az kizárólag a tudományé – ezért a hitet sokan érzelmekre zsugorítják, ami szerintem rendkívül elterjedt ma a nyugaton. Ez persze fundamentalizmushoz is vezethet, melyben minden kijelentést vakon elfogadunk, anélkül, hogy meggyőződnénk róla, hogy igazak-e vagy sem.

BM: Mi a keresztények három legnagyobb kihívása a Nyugaton?

Smuel Gregg: Az első az, hogy a keresztények elveszítették az értelembe vetett bizalmukat. Ez abból is látszik, ahogyan az értelemről beszélnek vagy abból ahogyan sok keresztény az érzelmek nyelvezetét használja. Véleményem szerint ezzel az érzelmek kifejezésére zsugorítják a hitüket és nem kínálnak semmi olyat, ami eltérne a szekuláris világ szentimentalizmusától vagy érzelgősségétől.

A második dolog, ami szerintem a kereszténységet terheli Nyugaton az, hogy többé-kevésbé egy NGO-vá vált. Ez alatt azt értem, hogy sok keresztény úgy gondolja, hogy a különféle politikai és társadalmi aktivizmus az elsődleges célja a világban. Természetesen a keresztények mindig is hatással voltak a körülöttük lévő politikai, szociális és gazdasági dimenziókra is, de nem ez a kereszténység elsődleges célja. A kereszténység célja az, hogy megismerjük az igazságot Istenről, Jézus Krisztus személyét és hogy az elménket és a gondolkodásunkat a kereszténység tanításához idomítsuk, vagyis hirdessük az evangéliumot. Azonban sok keresztény a politikai és a társadalmi aktivizmust elsődleges prioritásává tette, szem elől tévesztve a lényeget.

A harmadik válságnak az evangéliumokkal kapcsolatos szkepticizmust mondanám.

Ha elolvassuk az evangéliumokat, egyértelmű, hogy a szerzők nem mítoszként, legendaként vagy merő történetekként tekintenek a leírtakra.

Egyértelműen látható, hogy az evangéliumok azt állítják, hogy az igazságot mondják el arról, amit az apostolok és a hozzájuk közeli emberek szemtanúként láttak, miszerint a feltámadás valóban megtörtént. Sajnos a Nyugat nagy részén, az igeértelmezés tragikus állapota miatt (például a német nyelvű világban) az úgy nevezett történeti-kritikai módszer révén a Bibliát egyfajta megismerhetetlen irománnyá nyilvánították. Ez végzetes következményekkel járhat az evangéliumok igazságának megértésére nézve.

BM: A magyar keresztényeket a liberalizmus kérdése is foglalkoztatja. A liberalizmus ön szerint egy keresztényellenes ideológia, vagy esetleg tartalmaz olyan elemeket, amelyeket a keresztények meg is tarthatnak, vagy akár tanulhatnak is belőle?

Samuel Gregg: Ez egy bonyolult kérdés és jelentős részben függ attól, hogy mit értünk liberalizmus alatt. Fel kell ismernünk, hogy a liberalizmus különböző formákban jelentkezik. Ha a liberalizmus a jog uralmát (vagy jogállamot), az állam alkotmányos keretek közé helyezését, a tulajdonjog tiszteletét, dinamikus piacgazdaságot és a kormányzati hatalom korlátozását jelenti, ezeknek az eredetét a kereszténységhez, sőt a judaizmushoz is vissza lehet vezetni. A jog uralmáról összetett gondolatokat találunk már Aquinói Szent Tamás írásaiban, de az Ószövetségben is. A tulajdonjogot magában foglalja a tízparancsolat. Továbbá, a kereszténység egyértelművé teszi, hogy az állam tekintélye nem saját magából származik. Ezek a gondolatok szerintem nem jelentenek fenyegetést a kereszténységre nézve.

Ha azonban a liberalizmus alatt azt értjük, hogy nincs igazság, hogy mindannyian szociális természet nélküli egyének vagyunk, hogy nem lehet kimondani az abszolút igazságot a közéletben, hogy a zsidó és keresztény vallásokat a szabad társadalommal összeegyeztethetetlennek tekintik, akkor az egyértelműen probléma a kereszténységre nézve. Ezért azt gondolom, hogy a keresztényeknek felelőssége egyértelműen meghatározni, hogy éppenséggel melyik liberalizmusról beszélnek.

BM: Említette a fundamentalizmust, mint az értelem elhanyagolásának az egyik következményét. Európa ezt a muszlim bevándorlás kapcsán megtapasztalhatta. Sokan fel is teszik a kérdést, hogy a muszlim bevándorlók integrálhatók-e egyáltalán az európai társdalomba?

Samuel Gregg: Szerintem erről kétféleképpen lehet gondolkodni. Először is, hogyha a bevándorlás azt jelenti, hogy a muszlimoknak nem kell beilleszkedniük (vagy asszimilálódniuk), ha aktívan arra bátorítják őket, hogy a társadalom nagy részétől elkülönülten éljenek, sőt a saját politikai és jogi rendszereiket is létrehozhatják az európai országokon belül, az probléma és ennek több helyen is láthattuk az eredményét Európában. A másik megközelítés az, hogy figyelembe vesszük, hogy az iszlám hogyan értelmezi az isteni természetet. Az iszlám istenértelmezése ugyanis nem ugyanaz, mint a keresztényeké.

A fősodrú iszlám istenfelfogása alapvetően voluntarista (azaz akaratelvű). Szerintük Isten nem logosz, azaz isteni értelem, hanem isteni akarat.

Ha a muszlimok komolyan veszik ezt a felfogást, az azt is meghatározza, hogy hogyan élnek egy nyugati társadalomban. Na ez okozhat problémákat. Ez nem előítéletesség a részemről, ők maguk mondják, hogy ilyennek látják az istenüket.

Azonban – egy harmadik szempontként – azt is megemlíteném, hogy vannak olyan muszlim tudósok, akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és megpróbálják kidolgozni, hogy az iszlám hogyan vehetné komolyabban a logoszt és a természettörvényt. A muszlimoknak tehát nem lehetelten nyugati társadalmakban élniük, sokan közülük ezt teszik. Néhányan azonban nem illeszkedtek be és fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miért. Szerintem ez régi teológiai kérdésekből ered, aminek a kezelésére a szekuláris európaiak nincsenek felkészülve.

BM: Magyarországon több nagy keresztény felekezet is van. Ön szerint a különböző felekezetű keresztények együtt tudnak működni bizonyos társadalmi célok elérése érdekében?

Samuel Gregg: Igen, úgy gondolom, hogy a több felekezetű társadalmakban, ahol több keresztény egyház is jelen van – tudom, hogy Magyarországon például van egy jelentős református kisebbség – a keresztények együtt tudnak működni a Biblia egyes alapvető kijelentései és az értelem alapján. Az interjú elején beszéltünk az értelem és a természettörvény fontosságáról. Ezek egyfajta közös nyelvet vagy szótárt adhatnak a keresztényeknek az erkölcsi kérdések megvitatásához, attól függően, hogy az egyes felekezeteknek mennyire fontos a természettörvény. A természettörvény átível a hitvallási különbségeken, így a segítségével a keresztények könnyen fogalmazhatnak meg közösen érveket a közéletben. Ennek az alapja az értelem melletti közös elköteleződés. Legyen szó politikai, gazdasági vagy társadalmi kérdésekről, a természettörvény lehetővé teszi, hogy a különböző felekezetű keresztények hasonló álláspontot képviseljenek és együttműködjenek, mivel egyetérthetnek abban, hogy egy adott cél vagy egyes javak alapja a természettörvény.

BM: Ez az interjú karácsony körül kerül publikálásra, úgyhogy egy egyszerűbb kérdéssel zárnánk. Mit gondol, a karácsonynak melyik aspektusát felejtjük el a leggyakrabban társadalomként?

Samuel Gregg: Szerintem a legfontosabb dolog, amit társadalomként gyakran elfelejtünk – keresztényként is – az az, hogy a karácsony nem az ünneplésről, az ajándékozásról vagy éppen a családi összejövetelekről szól. Ezek önmagukban mind jó dolgok, de alapvetően a kereszténység lényege az, hogy megemlékezünk arról, hogy Isten belépett az emberi társdalomba, oly módon, ahogy semelyik más vallásban sem. Ez megmutatja, hogy Istennek milyen fontos a teremtés koronája, az ember. Ha elfelejtjük, hogy a karácsony arról szól, hogy Jézus egy konkrét helyen, egy konkrét időben, egy konkrét anyától megszületett, akkor elfelejtjük a legfontosabb tényt a karácsonyról: vagyis azt, hogy Krisztus eljött a világba, Istenként és emberként egy személyben. Ez a karácsony lényege.

Kép forrása: Acton Institute