Nem az a fontos, mit gondolok én Istenről, hanem az, amit Isten kinyilatkoztatott magáról – hangzott el az Axioma Podcast legfrissebb adásában a Fiducia supplicans nyilatkozattal kapcsolatban.
Győri Tamás evangélikus lelkész úgy fogalmazott, örömmel tölti el, hogy nagyon sok olyan véleményt hallott katolikusok részéről, amelyek reményt adtak és amelyek pontosan bemutatták a jogos fenntartásokat. Példaként említette Gerhard Müller bíboros részletes teológiai kritikáját és Robert Sarah bíboros figyelmeztetését: „a szabadság, amelyet fel kell kínálnunk a homoszexuális kapcsolatokban élő embereknek, Isten szavának igazságában rejlik”.
A Budapesti Kortárs Keresztény Intézet igazgatója szerint mélységes figyelemmel kell a kinyilatkoztatás felé fordulnunk, hogy ne saját elképzeléseink, hanem Istentől kapott ismereteink alapján gondolkodjunk róla és a helyes keresztényi cselekedetekről. A tágabb kontextust érintve Győri Tamás rámutatott: „a kereszténység elveszíti önmagát, ha nem ragaszkodik Isten igéjéhez”. Ugyanakkor a nyilatkozat ránk is hatást gyakorol, ezért beszélni kell róla.
Lazaság és pontatlanság feltételezhető a háttérben – jelezte a problémát Czopf Áron, aki arra is rámutatott: problematikus, ha a teológiát és a pasztorális szemléletet elválasztják egymástól, márpedig a Fiducia supplicans erre tesz kísérletet.
Filemon Norbert arra figyelmeztetett, kellő önkritika szükséges, amikor a hierarchiában szolgáló személyeket kritikával illetjük.
Úgy fogalmazott, „amikor azt a kérdést vizsgáljuk, mi a legnagyobb probléma az egyházban, akkor a helyes szemlélet az, hogy előveszünk egy tükröt és azt mondjuk: a legnagyobb probléma az, hogy mi még nem vagyunk szentek”.
Ugyanakkor világosan kell beszélni: Ferenc pápa már az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának jogi elismerése mellett is érvelt, ami nyilvánvalóan szembe megy az egyház tanításával.
Az nem érinthet minket váratlanul, hogy zűrzavar van, hiszen ez a pontifikátus a kétértelműségéről híres – emlékeztetett az Axioma Központ kutatója. Példaként említette az Abu Dhabi-i Nyilatkozatot, amelyet Ferenc pápa a kézjegyével látott el, holott a kinyilatkoztatással ellentétes tétel is szerepel benne, az Amoris laetitia apostoli buzdítás egyik lábjegyzete pedig megnyitotta az utat az előtt, hogy olyanok is szentáldozáshoz járuljanak, akik házasságtörő kapcsolatban élnek, noha ez a katolikus tanítással ellenkezik.
Az Axioma Podcast Fiducia supplicans nyilatkozatot elemző epizódjában elhangzott: nyilvánvaló, hogy van egyfajta „kulturális háttérsugárzás”, ami tetten érhető a szentszéki dokumentumon. Az egész mélyén az a probléma rejlik, hogy lemondunk arról, hogy valamiféle objektív mércéhez mérjük magunkat és felülbírálhatatlannak tekintjük magunkat. Ha valaki rendezetlen kapcsolatban él, és azt gondolja, ez teljesen mindegy, áldást kér a helyzetére, felmerülhet a kérdés: van-e valamilyen objektív rend iránti igény az emberben, vagy csak a szubjektivizmus vezérli őt?
Filemon Norbert emlékeztetett: a bűnös ember megáldására természetesen eddig is volt példa a katolikus egyházban, az azonban mostanáig precedens nélküli volt, hogy egy bűnös kapcsolatot áldjanak meg.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:
Az Axioma Podcast korábbi műsorai között ide kattintva tallózhat.
