A múltheti részhez hasonlóan, ezúttal is az eutanáziáról beszélt Földi-Kovács Andrea a Carpe Deumban. Sok embertelen gyakorlat terjedt el a világban emberi jogi köntösbe bújtatva. Közös jellemzőjük a hamis empátia, mely együttérző szólamokkal, könyörületességgel, és az emberi jogok hangsúlyozásával fedi el a lényeget. Az eutanáziát népszerűsítő kampányok és szervezetek új kifejezések létrehozásával vagy eufemizmusok használatával próbálják elősegíteni céljaik népszerűsítését. A valóság elhomályosítása érdekében olyan hangzatos kifejezéseket használnak, mint a halálba segítés, jó halál és méltósággal való meghalás.

Számos esetben az olyan vitatott témákban, mint az eutanázia nem érvekkel, hanem személyes példákkal találkozhatunk a nyilvánosságban.

A személyes példák erős érzelmi reakciót váltanak ki minden jóérzésű emberből, ezért az eutanáziáról szóló társadalmi párbeszédben lefegyverzően hathatnak, mert az egyéni megélésekkel senki nem vitatkozik szívesen.

Földi-Kovács Andrea arra a kérdésre is kitért az adásban, honnan ered az eutanázia, mi a szellemi háttere, a története. Az eutanázia nem újkori találmány. Sok ősi kultúrában ismerték ezt a gyakorlatot. Az idős és magatehetetlen embereket ledobhatták egy szikláról vagy hagyhatták őket meghalni a hegyekben. A régi filozófusok közül Szókratész, Platón és a sztoikusok helyeselték a gyógyíthatatlan betegek megölését, és úgy vélték, hogy a fogyatékkal született gyermekeknek nincs joguk élni.

Minden korban voltak, így ma is vannak, akik kisebb értéket tulajdonítottak az életnek, amikor annak hasznossága csökken, vagy a végéhez közeledik: ők azzal érvelnek, hogy gyógyíthatatlan és fájdalmas betegség fennállásakor, vagy a végstádiumba jutott beteg esetében az élet fenntartása már nem áll érdekében sem a betegnek, sem a hozzátartozóknak sem a társadalomnak.

Ez az utilitarista, haszonelvű szemlélet mindig is szemben állt a keresztény felfogással, mely azt vallja, hogy minden emberi élet önmagában értékes, tekintet nélkül az adott ember cselekvési képességeire, vagy életének minőségére.

Az Orvosi Világszövetség szerint egyetlen orvost sem szabad arra kényszeríteni, hogy részt vegyen eutanáziában vagy asszisztált öngyilkosságban, az orvosoknak pedig akkor is tartózkodniuk kell tőle, ha az országuk törvényei ezt megengedik.

Az eutanázia legalizálása lehet, hogy látszólag hozzájárul egyes személyek nagyobb autonómiájához, ugyanakkor korlátozhatja sok más személy autonómiáját – például az orvosokét. Ha az emberek úgy éreznék, hogy joguk van dönteni a saját halálukról, melyet más valakinek kell majd előidéznie, az azt jelenti, hogy valaki más válik felelőssé az életük kioltásáért.

Számos amerikai állam legalizálta az orvos által asszisztált öngyilkosságot, azt sugallva, hogy az engedélyezés az összes öngyilkosság csökkenéséhez és az öngyilkosságok késleltetéséhez vezethet. Az eddigi tapasztalatok azonban ennek éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak.

Egy, az öngyilkossági arányok közötti összefüggést vizsgáló amerikai tanulmány megállapítja, hogy az eutanázia legalizálása általánosságban növeli az öngyilkosságok számát: a vizsgált időszakban 6-12%-ban, ami különösen az olyan veszélyeztetett csoportokat érinti, mint a nők és az idősek.

Folyamatosan nő azoknak a száma, akiknél nem fizikai szenvedéssel, és nem halálos, vagy gyógyíthatatlan betegséggel, hanem lelki fájdalommal teli válságok állnak az eutanáziakérelmek háttérben. Egyre több az olyan beteg aki jövőbeli szenvedéstől való félelmében kéri élete befejezését, de nő a demens betegek aránya is a jelentkezők körében.

Az eutanázia bevezetését követő vitathatatlanul legaggasztóbb fejlemények a szabályozás hiánya és az eutanázia tartósan illegális formái, amelyek felett az állam szemet huny.

Az eutanázia nem keresztény ügy, ahogy az abortusz sem. Ahogyan az eutanázia gyakorlata elleni tiltakozás sem egy társadalomtól elzárt maradi közösség furcsa hóbortja. Láthatjuk, hogy mind az emberi jogok, mind az orvosi etika, mind pedig az emberségesség, vagy a könyörületesség szemszögéből vizsgálva az eutanázia kérdéskörét, kevés támogató érv maradt az eljárás bevezetése mellett.