Június vagyis a Pride hónap az amerikai társadalom új, „vallási” időszaka. A többség egy emberként ünnepli a szexuális irányultság és az érzékiség uralkodó ideológiáját. A keresztény amerikai értékek helyébe a homoszexualitás, a biológiai nem tagadása és a hormonterápiához való jog került.
A szexualitás, mint identitás
Keresztényként a Pride hónapban fontos nyíltan kimondanunk, hogy az ember identitása nem a szexualitásában rejlik. A homoszexualitás modern felfogása pedig ebben a formában, ahogy ma használjuk nem is létezik. Ez egy kifejezetten ideológiai megfontolásból kreált műfogalom, írja a professzor.
A homoszexualitás definíciója a fogalmat az azonos neműek iránt érzett vonzalommal írja le. Az identitáspolitikai megközelítés azt mondja, hogy az vagy, amit érzel. De vajon kijelenthető ez ellentmondást nem tűrően, ha az emberi test teljesen másról tanúskodik?
Biológiailag a testünket az élet továbbadására alkoktták, egy ellenkező nemű társsal kiegészülve, ami nem elhanyagolható szempont.
Függetlenül attól, hogy mit érzünk a testünk egy ellenkező nemű feleségnek vagy férjnek teremtetett, hiszen ez az emberiség fennmaradásának a kulcsa.
Azonos nemű vonzalom létezik, ez nem is kérdés, de testünk biológia felépítésének fényében nem mondhatjuk, hogy ez lenne az irányadó, objektív igazság, amin keresztül a világot értelmeznünk kell.
Természet és az emberi ész
A homoszexualitás legnagyobb cáfolata az emberi test biológiai tulajdonságaiban rejlik. Attól, hogy megtapasztaljuk az azonos neműek iránt érzett vonzalmat, nem vagyunk homoszexuálisak. Egy azonos neműekhez vonzódó ember ugyanúgy egy homo sapiens, vágyai egyszerűen csak ellentétben állnak a biológiailag belénk kódolt renddel.
A közösségi médiában sokszor találkozhatunk olyan tartalmakkal, amik azt mutatják be, hogy a természetben az állatok között is létezik homoszexualitás, így ez egy teljesen természetes dolog, mondják sokan. Ami természetellenes az a homofóbia.
A természet azonban nem egy mindenek felett álló, rendező erő.
Keresztényként nem naturalistaként tekintünk a természetre, mondván, hogy minden természetes vágyunk jó, pusztán azért, mert jelen van és így meghatározhatja a viselkedésünket. Az állatok sok más olyan dolgot is tesznek, amelyre nehezen mondanánk azt, hogy követnünk kell a példájukat.
Tehátnem a vágyaink jelentik a valódi identitásunk alapját. Az, hogy vágyunk valamire, nem jelenti azt, hogy helyes és objektív értelemben jó. A szekuláris világ mottója manapság az, hogy „ha jó érzés, csináld.” Ha viszont komolyan megvizsgáljuk, hamar beláthatjuk, hogy etikai szempontból ez egy fenntarthatatlan rendező elv.
Kapcsolódó: Carl Trueman: Széttöredező szivárvány, avagy a „T” egyre kínosabb az „LMB” számára
Nyitókép: Shutterstock
