Dogmává rögzült egy tézis, amely szerint kizárólag a társadalomban a melegekkel szemben megnyilvánuló intolerancia, diszkrimináció és homofóbia az egyetlen oka annak, hogy a meleg életstílus gyakori kísérője a szorongás a depresszió, vagy más lelki tünetek. De vajon tényleg így van? Boldogabbak, elégedettebbek a meleg közösségek tagjai annak következtében, hogy egyre elfogadottabbá válnak a társadalmakban?
Mi okozza az LMBTQ emberek szorongását?
A GLMA egy amerikai szervezet, amely azért tevékenykedik, hogy biztosítsa az LMBTQ egyenlőség előmozdítását az egészségügyi ellátásban is. A szervezet jelentéseiben kockázati tényezőként említi az aktív homoszexuálisok körében magasabb arányban előforduló depressziót, fóbiás zavarokat, alkoholizmust, szerhasználatot, illetve az öngyilkossági késztetéseket. E szerint a gyakori szorongásos tünetek oka a társadalomból jövő homofóbia. Azt állítják, hogy ha a társadalom elfogadná a homoszexualitást egészségesnek és normálisnak, akkor számos ilyen negatív következmény eltűnne.
Csakhogy a legtoleránsabb országokban és államokban végzett kutatások, ahol már hosszabb ideje és széles körben elfogadott a homoszexuális életforma, engedélyezett a melegházasság, és erősek a meleg jogvédő csoportok – mint Hollandia, Dánia, Norvégia vagy Kalifornia –, azt az eredményt hozták, hogy a társadalmi elfogadottság nem enyhített a problémán, a pszichés terheltségi index nem alacsonyabb ezekben a társadalmakban, mint a kevésbé toleráns országokban.
Cserbenhagyott szenvedők
A melegek jogvédő szervezeteinek nyomására az addigi pszichoanalitikus szemlélettel szemben a a szakemberek azt kezdték el hangoztatni, hogy a homoszexualitás veleszületett, biológiailag meghatározott szexuális irányultság. Ez az állítás azonban mind a mai napig semmilyen tudományos bizonyítást nem nyert, és megmaradt az ideológiai/politikai akarat szintjén. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság és az Amerikai Pszichológiai Társaság átformálta a pszichológiai képzést a homoszexuális viselkedés kérdésében. Bár az azonos nemű vonzalom biológiai tanulmányozása folytatódott, a szexuális irányultság kialakulására irányuló kutatásokat kizárták.
Van szerepe a gyerekkori traumáknak
Míg a meglehetősen hiányos és tudományos bizonyítékokkal alá nem támasztott biológiai (örökletes) magyarázatok széles körű elfogadottságnak örvendenek, addig a pszichoszociális magyarázatok elhallgatottak. Pedig egy hosszú fejlődési szakasz eredményeképpen alakul ki és szilárdul meg nemi identitásunk és szexuális orientációnk, mely folyamat sérülékeny és melyet nagyban befolyásol a családi környezet, és a későbbi szociális hatások. Például a fiatal korban elszenvedett szexuális erőszak gyakran játszik szerepet a felnőttkori homoszexualitás kialakulásában. És bár soha nem magától értetődő, hogy a homoszexuális felnőtt gyermekkori bántalmazás áldozata lehet, sokszor valóban mégis ez a helyzet.
Természetesen lehetnek egyéb tényezők is, amelyek nem feltárhatóak. De az biztos, hogy a szexualitásunk sok mindenről árulkodik, és az esetleges figyelmeztető jeleknek a figyelmen kívül hagyása azt eredményezheti, hogy elvesszük a gyógyulás esélyét a gyermekkori traumákból. Nem arról van tehát szó, hogy az azonos nemű vonzalom betegség, de arról mindenképpen, hogy sok esetben a heteroszexualitástól eltérő szexuális viselkedésminta tünet, mely egy korai traumára mutat.