Tavaly év végén nagy vihart kavart és azóta is erőteljes reakciókat szül a Fiducia supplicans azonos nemű párokra vonatkozó papi áldásról szóló része. A Ferenc pápa által kiadott vatikáni dokumentummal szemben azóta határozottan foglaltak állást a magyar és a lengyel püspökök, illetve Robert Sarah és Gerhardt Müller bíborosok.

Földi-Kovács Andrea egy korábbi posztjában így írt a homoszexualitásról: „Irgalom és igazság. Sem az irgalom nélküli, sem az igazságtalan hozzáállás nem helyénvaló a homoszexualitással kapcsolatban. Mégis ez a két véglet a leggyakoribb: amikor érzéketlenek egy emberrel, vagy amikor relativizálják a bűnt.”

Joe Dallas „Az ellentmondásos vágyak” és az „Amikor a homoszexualitás megrázza a családot” című könyvek írója az egyik leghitelesebb szerző a témában. Nemcsak azért, mert évek óta szolgál lelkigondozóként, sokkal inkább azért, mert korábban maga is éveken át homoszexuálisként élt, sőt LMBTQ aktivista is volt. Ma már családos emberként nyújt segítséget másoknak ezen a területen.

Az X-OUT-LOUD nevű nemzetközi szervezet tagjai a világon egyedülálló módon támogatják és megszólaltatják azokat, akik már nem tartják magukat melegnek, leszbikusnak vagy transznak. Az angliai székhelyű szervezetnek sok olyan exmeleg, vagy egykori transz is tagja, akik szinte minden utat kipróbáltak már. Néhányan közülük hosszú távú kapcsolatokon vagy házasságokon mentek keresztül azonos neműekkel, néhányan évekig szedték az ellenkező nem hormonjait, sőt műtéteken is átestek, mielőtt végül fájdalmasan szembesültek a ténnyel, hogy azzal a hazugsággal szemben, amit mindenhonnan hallottak, hogy az új testükben lesznek majd teljesek, a biológiai nemünk az egyetlen valódi és kielégítő. Sokan közülük traumákon mentek keresztül, és alkalmazkodtak ahhoz, amit a kultúra kényszerített rájuk, azaz LMBTQ személyek lettek és rájöttek arra hogy sem a homoszexuális életmód, sem az LMBTQ identitás, sem a nemváltó műtét nem oldotta meg azokat a mélyebb kérdéseket, vagy problémákat, amelyekre valójában megoldást kerestek. Eközben szinte mindannyian küzdöttek mindenféle függőséggel, depresszióval, szorongással, öngyilkossági gondolatokkal és mérgező kapcsolatokkal.

A homoszexuális irányultságot az ember legfeljebb felfedezi magában, de nem választhatja. A szexualitásunk ettől még nem válik identitássá, nem határoz meg bennünket teljesen.

Ahogyan Robert Sarah bíboros hangsúlyozza: „A személyt nem egyszerűsíthetjük le, nem azonosíthatjuk pusztán szexuális irányultságával.”

Ezért LMBTQ személyek, vagy csoportok helyett helyesebb, ha azonos nem iránt vonzódó emberekről beszélnünk.

Ahhoz, hogy a keresztény családok és közösségek ténylegesen a szeretet helyszínei lehessenek, érdemes alaposabban megismerni egymás problémáit, életét, és az előítéletek helyett, megbízható ismeretekre és a személyes tapasztalatainkra építve foglalkozni a homoszexualitással.

„A homoszexuálisokkal szembeni előítélet pedig létező dolog. Sokakban él az az ésszerűtlen tévképzet, hogy felsőbbrendűek a melegekhez és leszbikusokhoz képest, és hogy a homoszexuális emberek alapvetően alsóbbrendű, másodosztályú lények” – fogalmazta meg Joe Dallas.

Ez természetesen nem helyes és semmiképpen nem összeegyeztethető a keresztény tanítással. Mert létezik keresztény szexuáletika, de van felebaráti szeretet is.

Olyanok is vannak azonban, akik erkölcsi meggyőződésükből fakadóan ellenzik a heteroszexuálistól eltérő szexuális magatartásformákat és – tisztelettel bár -, de ennek szűkebb, vagy tágabb környezetükben hangot is adnak. Őket is, akárcsak a homoszexuálisokat, gyakorta megbélyegzik, mégpedig a homofóbia vádjával.

Ezzel kapcsolatban egy fontos dolgot le kell szögeznünk. A hit, miszerint a homoszexuális viselkedés erkölcstelen, sem nem fóbia, sem nem előítélet. Ez egy meggyőződés, amely egyszerű, jól megalapozott világnézetre támaszkodik, nem diszkriminálja és nem is alacsonyítja le a homoszexuális embereket. Ha valamiben valakivel nem értünk egyet, az egy dolog. De ha a nézeteink miatt bárki homofóbnak bélyegez, az már teljesen más. Ha már oly gyakran emlegetjük az elfogadást, próbáljuk meg mindannyian kerülni a skatulyázást és a címkézést.

Ráadásul a helyes keresztény szemlélet elválasztja egymástól a bűnt és az embert. Azaz a homoszexuálisokat nem, csak a homoszexuális aktust ítéli el. Sokan élnek úgy homoszexuális hajlammal például, hogy nem élik meg ezt a vágyukat, nem létesítenek szexuális kapcsolatot azonos neműekkel.

Tény és való, hogy a keresztény állásfoglalás egyértelmű. Az, de nemcsak a szexualitással, hanem számos más témában is.

A mi dolgunk azonban a határozott, szeretetteljes állásfoglalás és nem az ítélet. Tartsuk mindig szem előtt Pál apostol szavait a szeretet himnuszból: „A szeretet együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13:6)