Megjelent Abigail Shrier, a Visszafordíthatatlan károk szerzőjének új könyve, amely több tabutémát is feszeget. Mi történik, ha a szülők nem szabnak határokat a gyerekeiknek? Miért hívnak mára minden nehézséget „traumának”? És mi lesz így a most felnövekvő nemzedékkel?
A skótok nem mondhatnak nyilvánosan nemet a modernitás „istenségére”. Fokozódik a cenzúra – persze csak olyan liberális módra, azaz nem szabad cenzúrának nevezni.
A diplomatikus hallgatás csendjében olykor mégis csak megszólalt a lelkiismeret hangja, példát mutatva a királyi hatalom modernkori gyakorlására. Jonathon van Maren publicisztikáját szemlézzük.
Ha meghallunk egy olyan kifejezést, mint a „mesterséges anyaméh”, mindenkinek arra a kérdésre kellene gondolnia, hogy egy ilyen technológiai újítás milyen hatással lesz a gyerekekre? Katy Faust szerint erre még csak most kezdünk választ kapni.
Matt Walsh nem kertelt: mint mondja, a béranyaság modern kori rabszolgatartás, a transzmozgalomnak és az LMBTQ-propagandának pedig óriási felelőssége van a nők kizsákmányolásának terjedésében.
A nemi identitászavar a pubertás idején nem ritka, a legtöbben azonban egyszerűen kinövik, azaz végzetes hiba erre alapozva tönkre tenni emberi életeket.
Az eutanázia szószólói rémtörténeteket mesélnek a természetes halál szenvedéseiről, míg az asszisztált öngyilkosságot „fájdalommentesnek és békésnek” nevezik.