Dr. Ujlaki-Győri Anna: Mi az IFTCC, és hogyan jött létre?

Mike Davidson: Az IFTCC jelentése: International Foundation of Therapeutic and Counceling Choice (Nemzetközi Alapítvány a Szabad Terápiás és Tanácsadó Választásért), és 2015-ben egy Németországban megrendezett konferencia után alakult meg. Több Európából, Amerikából és az Egyesült Királyságból érkező előadó és résztvevő látta úgy, hogy ideje létrehozni európai földön egy olyan szolgálatot, ami kiáll az LMBT életmódot elhagyó személyék mellett, tiszteli és komolyan veszi szükségleteiket, kívánságaikat és aggodalmaikat. Így jött létre az IFTCC, mint nemzetközi platform, ahol tapasztalatcserén és továbbképzésen keresztül készülhetünk fel arra, hogy a hozzánk forduló, nemi identitásukban és vonzódásukban bizonytalan, esetleg traumával küzdő, válságba került embereknek szakmailag megalapozott segítséget nyújthassunk.

UGyA: Ön miért tudja szenvedéllyel végezni ezt a munkát?

Mike Davidson: Mert ez nekem személyesen is témám volt. Szerencsémre kaptam szakszerű segítséget. Eleinte egyházi közegben kerestem támogatást, de egy ponton túl úgy éreztem, hogy más jellegű segítségre van szükségem. Két-három éven keresztül jártam néhány olyan jól felkészült szakemberhez – pszichológushoz és pszichiáterhez–, akik megajándékoztak az idejükkel, és hajlandóak voltak körültekintően foglalkozni velem. Velük alaposan át tudtam dolgozni a számomra zavaró és megterhelő kérdéseket. Mára a helyzet nagyon megváltozott és sok azt igénylő klienstől megtagadják a szaksegítséget. Egyre több szakembert elbizonytalanítanak, megfélemlítenek vagy elhallgattatnak. Azért vagyok ilyen szenvedélyes ezzel kapcsolatban, mert ez az érintettekkel szembeni diszkrimináció.

UGyA: Miben segíthet az IFTCC? Mi az IFTCC célja?

Mike Davidson: Évtizedek óta azt állítják, bizonygatják, hogy ez a hozzáállás nem professzionális, hogy az összes számot tevő mentálhigiénés és egészségügyi szervezet ellenzi a nem kívánt, illetve a kliens saját értékrendjével és élettervével nehezen összeegyeztethető szexuális viselkedés hátterének feltárását és esetleges feldolgozását. Ez viszont körkörös érvelés, mintha az állítanák, hogy mindenki, aki egyféleképpen gondolkodik, ugyanazt a nézőpontot támogatja.

Aggasztónak tartjuk, hogy a tudományos térből is kiszorul a szemléleti sokszínűség, mindent egy ideológiai kaptafára húznak.

Mert mi történik ma? A mentálhigiénével foglalkozó szakmai szervezeteket gyakran olyanok vezetik, akik elvből ellenzik a terápiás cél választhatóságát. Erőszakosan kieszközölik a döntő grémiumokban a nekik megfelelő állásfoglalásokat, akár a tagság csendes többségi véleményével szemben is. Ők döntenek arról, hogy ki nyer felvételt a szakmai szervezetekbe, ki kap képesítést. Döntenek az anyagi források elosztásáról és arról, hogy ki, milyen tanulmányt nyújthat be tudományos folyóiratokhoz. Tehát egyetlen egy nézőpont érvényesül monokulturálisan ezen a területen. Úgy gondoljuk, hogy ez gátolja az egészséges kutatói és akadémiai légkört és csökkenti a tudományos minőséget. Biztosítani kellene itt is a fékek és ellensúlyok rendszerét. Minden megközelítést, szemléletet meg lehet és meg kell kérdőjelezni, hiszen minden elmélet felülvizsgálatra, megvitatásra, esetleg korrekcióra szorul, akár konzervatív, akár úgynevezett progresszív látásmód. Ha ezt kiiktatjuk, könnyen beleesünk abba, amit úgy hívunk, hogy „confirmation bias”, megerősítési torzítás. Már csak arra a kutatásra hivatkozunk, amely alátámasztja a saját szempontunkat, és figyelmen kívül hagyjuk a más nézőpontból származó forrásmunkákat, evidenciákat. Az IFTCC –ben arra törekszünk, hogy más szemlélet és nézőpont is megjelenjen, és a fősodortól eltérő érvek és tapasztalatok is érvényesüljenek.

UGyA: A jelenlegi általános felfogás az, hogy az embereket nemi diszfóriájukban vagy szexuális vonzódásukban csak megerősíteni lehet. Ezt mennyire látja tudományosan megalapozottnak?

Mike Davidson: Szerintem ez egy előítéletes és torzított álláspont. Észak-Írországban például egy kormányzati osztály – a Department for Communities – rendelt meg és finanszíroz egy kutatást, ami az LMBTQAI+ emberek véleményét ismerteti a terápiáról. Ebben a tanulmányban csak olyan személyek véleményét és tapasztalatait veszik figyelembe, akik azonosulnak queer-ként azonosítják magukat. Ha azt valaki már maga mögött hagyta, kiesik a halmazból és kizárják a felmérésből. Így lehet teljesen homogén nézőpontot generálni. Mintha azt mondanánk: „Végezzünk egy kutatást a házasságról! De csak azokat kérdezzük, akik ugyan részt vettek házassággondozáson, de végül elváltak, és az ő tapasztalataik alapján értékeljük a házassággondozás legitimációját.” Ez teljesen összeegyeztethetetlen a tudományos irányelvekkel. Az ilyen érdekérvényesítő kutatás egyetlen nézőpontot népszerűsít. Mi ez ellen tiltakozunk. Mindenki dönthesse el szabadon, milyen értékalapon milyen életet szeretne élni, milyen irányba szeretne elmozdulni és ehhez milyen segítséget szeretne igénybe venni. Szeretnénk biztosítani, hogy erre mindenkinek megmaradjon a joga és hogy társadalmainkban szabadon hozzáférhető legyen egy sor lehetőség, információ és megalapozott szakmai tudás.

UGyA: Gyakran hallunk az úgynevezett „konverziós terápiáról”. Noha ez egy gyűjtőfogalom, és nem létezik egyetlen konkrét ”konverziós” módszer, a kifejezés széles körben bevett és gyakran hivatkoznak rá. Mit értsünk ezalatt?

Mike Davidson: Jó kérdés…ha sikerült kiderítenie, kérem, szóljon! Szerintem egy veszélyes, politikailag terhelt és tudománytalan, szakmailag értelmetlen kifejezés, ezért nem használjuk és nem is azonosulunk vele. Tapasztalatom szerint ezt a ködös, félelmeket gerjesztő kifejezést mindenre ráhúznák, ami szerintük korlátozza az LMBT irányba menni kívánó emberek jogait és kibontakozását. Ha tehát valaki alternatív utat keres, vagy kínál, akkor ezzel a címkével látják el.

Rágalomként szolgál, amivel minden olyan véleményt vagy tapasztalatot elnémítanának, ami nem erősíti az LMBTQ narratívát.

Pedig égető szükség lenne a nemi identitás, a szexuális vonzalom és viselkedés kialakulásának és társadalmi dimenziójának átfogó, több irányból való tudományos kutatására. Dél-Afrikában nőttem fel. Ott tapasztaltam, hogy elég minden bizonyítás nélkül rámondani valakire, hogy „ez az ember rasszista”, máris rászabadítottad a gondolatrendőrséget. Olyan országokban, ahol a szexualitás teljesen átpolitizálódott, csak annyit kell mondani, hogy „az illető konverziós terápiát végez”, és ugyanez történik. A kifejezés nem elindítja, hanem lezárja és ellehetetleníti a szakmai vitát.

UGyA: Világszerte több országban érvényben vannak már az úgynevezett „konverziós terápia” végzését tiltó törvények. Mivel indokolják ezeket, és mivel szemben hivatott megvédeni az érintetteket?

Mike Davidson: Először is hangsúlyozni szeretném, hogy természetesen bármiféle rossz, szakmaiatlan, ártalmas és értelmetlen gyakorlat ellen fel kell lépni. Az IFTCC ezért fektet nagy hangsúlyt arra, hogy minden képzés magas szakmai és etikai standard szerint folyjon, valamint teljes átláthatóságra törekszik. Minden anyagunk elérhető, elkérhető, szakmai szempontok alapján megvizsgálható. Temérdek minősített, tudományos forrásmunka igazolja, hogy amit ma szexuális orientációnak neveznek, sok embernél nem rögzült. A szexualitás fluid, akár spontán is változhat.

Egyesek számára a változás lehetséges, választható opció.

Az is bizonyított, hogy léteznek detranzícióra vágyó, annak lehetőségét kereső transzneműként élő emberek. Számukra szeretnénk elérhetővé tenni minél több információt és támogatást. A „konverziós terápiát” tiltó törvények, vagy azt szorgalmazó törvényjavaslatok mindezt tagadják és masszívan korlátoznák a szólásszabadságot. Feltett céljuk, hogy visszaszorítsanak minden olyan gyakorlatot, ami nem a teljes affirmációt szolgálja. Általában azzal érvelnek, hogy a klienseket lelki nyomás alá helyezve, kényszer alatt kezelik. Nos, ha létezik ilyen etikátlan gyakorlat, akkor azt természetesen fel kell számolni, ezzel szemben minden aggodalom jogos, az IFTCC is osztja ezt a felfogást. De nem lehet elvből „konverziós” vád alá vonni mindenkit, minden vallásos intézményt, csoportot, aki a szekuláris térben is tevékenykedik. Ez rágalom. Az IFTCC ellenez minden megalapozatlan vagy ártalmas gyakorlatot. De mi legyen azokkal a személyekkel, akik alternatívát keresnek az olyan megerősítő terápiával vagy tanácsadással szemben, ami nem veszi figyelembe elsődleges értékeiket, vallásos értékeiket – esetleg keresztény értékeiket –, vagy egyenesen szembemegy azokkal? Elfogadhatatlan, hogy kénytelenek saját elveikkel, vágyaikkal és értékeikkel szemben élni vagy dönteni.

​UGyA: Meghatározhatják-e a kliensek a céljaikat, amikor szakmai segítséget kérnek? Vagy a terapeuta vagy tanácsadó tűzi ki számukra a terápiás célokat?

Mike Davidson: Ez egy lényeges kérdés. Mert ugyan, hogy a csudába dönthetné el egy politikus, egy terapeuta vagy bárki más egy felnőtt, autonóm ember helyett, hogy hogyan éljen? Miközben amúgy nagyra értékeljük a személyes autonómiát, ezen a területen korlátoznánk az önrendelkezési jogát?  Mert a mi meglátásunk szerint árt önmagának, vagy mert nem jó, ha nem él ki minden szexuális késztetést? Aki támogatja a terápia tilalmat, az a másik ember helyett hozza meg a döntést. Mi azokat szeretnénk támogatni, akik képesek és hajlandóak megfogalmazni személyes életcéljaikat és terápiás céljaikat. Akik valami miatt nem akarják kiélni konfliktusos, nem kívánt szexuális érzéseiket, viselkedésmintáikat vagy szeretnének azon túllépni. Nyilván nem minden kliens elképzelése megalapozott vagy kivitelezhető. A legkülönbözőbb elvárásokkal jönnek tanácsadásra, terápiára. Van, aki azért, mert a házastársa noszogatja, van, akit egy gyülekezeti testvér ösztönöz. Nos, az a hivatásos tanácsadó vagy pszichoterapeuta feladata, hogy megértse, miért van ott az illető, hogy indokolt-e vele egy terápián belül dolgozni ezeken a kérdésein.

Az IFTCC megköveteli a szakmaiságot, viszont komolyan veszi azon kliensek igényeit és kívánságát is, akik számára se nem vonzó, se nem komfortos az LMBT megerősítés irányába való elmozdulás.

Nem fair és nem esélyegyenlőség az, ha az ő számukra nincs alternatíva, ha csak egy protokoll, egy út létezik – az, hogy „fogadd el, mint egyetlen valóságot, mint megváltoztathatatlan állapotot!”. Mi ezen próbálunk változtatni.

UGyA: Ön szerint milyen segítséget kellene kapniuk azoknak az embereknek, akik nem kívánt szexuális vonzalmakkal vagy viselkedéssel, mondjuk saját nemükhöz vonzódással, szeretnének dolgozni?

Mike Davidson: Azt gondolom, hogy a célok megnevezése a szakember és a kliens közötti beszélgetésben bontakozik ki. A tanácsadó vagy terapeuta szakmai képesítése alapján mérlegeli és ajánlja fel a megfelelő megközelítést vagy módszert, ami célra vezethet. Sok érintett küzd alacsony önértékeléssel és hiányzó önbizalommal. Sokan nem képesek érvényt szerezni érdekeiknek, nézőpontjuknak, igényeiknek a szexualitás terén, főleg, ha érzik, hogy ellenállásba ütközhetnek. Egyre többen elnémulnak, úsznak az árral, mindenre bólintanak, hogy: „igen, igen, igen… ”, vagy teljesen visszahúzódnak. Ha tehát ez a probléma része, akkor ezt kezelni kell. Meg kell erősíteni az illetőket abban, hogy megértsék, kik is ők, és hogy kiálljanak önmagukért. Ha például azzal jön hozzám kliens, hogy „meleg vagyok, de nem akarok meleg lenni…”, akkor azon kell dolgoznunk, azt kell segítenünk kibontani, hogy ez alatt ő pontosan mit ért. Mit jelent számára, hogy ,,meleg vagyok.” Mert egy olyan kifejezést használ, vonatkoztat önmagára, aminek súlya van. Ha egy személy felvállalja a „melegséget” mint identitást, akkor tudnia kell, mi van a csomagban. Mert ha vonzódik is a hozzá hasonlókhoz, esetleg alkalmasint, vagy többször beleszeret azonos nemű személyekbe, az még nem ugyanaz, mint kijelenteni, hogy „meleg vagyok.” A „meleg” már egy körvonalazott társadalompolitikai kontextust idéz. Egy olyan mozgalmat, amely egy életérzésnek, esetleg életstílusnak kíván érvényt szerezni a társadalomban.

Szerintem a probléma egyik gyökere az, hogy az egyházak naivan átvették és elkezdték használni az LMBTQ terminológiát, anélkül, hogy tisztázták volna a fogalmakat.

Ugyanez a helyzet az olyan kifejezésekkel, mint az „orientáció”. „Mi az orientációd”? „Hetero” vagy, „meleg” vagy, „bi” vagy? Ezek egy politikai agenda, a szexuális forradalom részei, ami átírja a társadalmi és az egyházi diskurzusokat. Úgy gondolom, hogy óvatosan kell kezelnünk a szavak mögött rejlő világlátást és nagyon meg kell értenünk, amit például a Biblia tanít a szexualitásról. Nem szabad kritikátlanul elfogadnunk minden divatos antropológiát, keretező elvet, ami esetleg összezavaró lehet, főleg a gyermekek és fiatalok számára.

UGyA: Az mondja, hogy az SSA (azonosnemű vonzalom) nem ugyanaz, mint mondjuk „melegnek lenni”: Megváltozhat-e az SSA?

Mike Davidson: Változhat, és tudom, hogy esetenként változik is. Néha kis mértékben, néha nagyobb mértékben. Van, akinél eléggé megváltozik, hogy házasságban is élhessen. Van, akinél majdnem teljesen, és van, akinél teljesen megváltozik. Mivel egyre több adat áll rendelkezésünkre, egyre több változásról tudunk. Például az Egyesült Királyság rendszeresen közölt népességi adataiból, amit a NATSAL (National Survey of Sexual Attitudes and Lifestyles) mér. Azon személyek jelentős része, akik homoszexuális viselkedésről számolnak be és nem-heteroként azonosítják magukat, idővel – nem minden esetben, de számottevően sok esetben – ettől eltávolodni látszik. A NATSAL mérésekben résztvevők gyakran a másik nemmel való kapcsolat irányába mozdulnak el. Mindez hogyan értelmezendő? Szerintem úgy, hogy a változás egy létező, könnyen kimutatható tény. Az sem mindegy, hogy mit értünk szexuális preferencia alatt. Látnunk kell, hogy bár a legtöbb ember leginkább a másik nemhez vonzódik, nem minden „heteroszexuális” kizárólagosan az. A saját nemükhöz vonzódók nagyobb része pedig nem kizárólagosan „homoszexuális” – az meglehetősen ritka –, hanem mindkét irányba érez szexuális vonzódást (ez a mixed attraction a kevert vonzódás). A szexualitás tehát bizonyos mértékben fluid – ez ma tudományos konszenzus. Ha a kevert vonzódást átélő melegként vagy queerként szeretné magát azonosítani, azzal nincs gond. De ha egy kevert vonzalommal bíró személy heteroszexuálisként azonosítja magát, akkor baj van, mert nem talál támogatást, amivel az általa kívánt irányba tudna elmozdulni. Ez problémás gyakorlat, egyenlőtlen és diszkriminatív a vegyes vonzódású emberekkel szemben. Tőlük megtagadják a választás lehetőségét. Ezért vagyunk mi az International Foundation of Therapeutic and Counceling Choice (Nemzetközi Alapítvány a Szabad Terápiás és Tanácsadó Választásért). A szabad választás kulcskérdés.

UGyA: Egyesek felvethetik: Ha a terápiás választás mellett érvelünk, a terapeuta kénytelen megerősíteni a klienst bármiben, amiben a kliens megerősítést vár. Van-e joga a szakembernek azt mondani a kliensnek: „Ebbe az irányba nem tudom segíteni Önt”? Személyes álláspontom szerint a szakembernek joga van ehhez.

Mike Davidson: Csatlakozom Önhöz. Támogatjuk a választást és kiállunk a kliens választáshoz való joga mellett. Ugyanakkor mi, amennyiben hivatásos tanácsadóként dolgozunk, nem vagyunk kötelesek mindent megerősíteni, amit a kliens elvár vagy gondol önmagáról. És nem vagyunk kötelesek minden klienst minden irányba támogatni. Mi azokat szeretnénk támogatni, akik nem azonosulnak minden szexuális érzésükkel és nem szeretnének minden késztetésnek engedni. A mi klienseink esetében sem a semlegességet pártoljuk, hanem közös megállapodás alapján a heteroszexuális irányba való elmozdulást, vagy, amennyiben a kliens így dönt, támogatjuk az önmegtartóztató életvitelben.

Nem úgy kezeljük a hetero- és homoszexuális késztetést, mint két pólus közti kontinuumot, amin valahová besorolhatja magát. Nem állítjuk, hogy semleges variációk közül választ, hiszen számára a heteroszexualitás nem csupán ellenpólusa a homoszexuális érzésnek, hanem az a kiteljesedő nemiség, amire vágyik. A kliensek ehhez való jogát szeretnénk érvényre juttatni, mert alapvetően úgy gondoljuk, hogy ez szolgálja az érdeküket és mentális egészségüket.

UGyA: Magyarországon a törvények nem tiltják a saját nemhez vonzódással vagy nemi identitásukkal küzdő emberek megsegítését. Mit tanácsolna azoknak, akik aggódnak amiatt, hogy ez a szabályozás egyszer megváltozik?

Mike Davidson: Szívből kívánom, hogy ez maradjon is így sokáig! Mert ez bizonyára demokratikusabb és igazságosabb hozzáállás, mint amit Nyugat-Európában most alkalmaznak a mentális egészséget szolgáló szakmákban. Ott tartunk, hogy a szakmabeliek elnémultak, még a vitát is kerülik. Ritkán merészkednek erre a területre, ezért gyakran megijednek, ha a kliens azzal kapcsolatban keresi meg őket, hogy a homoszexuális érzéseivel vagy az LMBT identitásával szemben szeretne elmozdulni.  A klienseket magukra hagyják, ami egy nagyon romboló, elkeserítő helyzet.

UGyA: Keresztényként hogy szeretjük jól azokat az embereket, akik küzdelmet élnek át nemi identitásukban vagy a szexuális vonzalmuk tekintetében?

Mike Davidson: Meggyőződésem, hogy azáltal, hogy hűek vagyunk az igazsághoz, ami bennünk van, amit mi kinyilatkoztatott igazságként hiszünk. Ebben gyökerezik a zsidó-keresztény kultúra és szexuáletika. Hitbeli meggyőződésünk és történelmi tapasztalatunk, hogy az a felfogás, amelynek része a „meleg” narratíva, nem csak az egyénre, hanem a társadalomra nézve is tévút. Kitartunk ebben, de szeretettel tesszük, azokkal szemben is, akik LMBT identitásúként fejezik ki magukat. Minden emberben, minden őszinte emberi kapcsolatban megláthatjuk a jót. Mi mindenki számára elérhetőek szeretnénk lenni, de olyan módon, hogy ez ne homályosítsa el azt, amit a bibliai kijelentés alapján hiszünk és képviselünk. Szerintem ez a szeretet, ez az igaz szeretet. A hamis kompromisszum nem szeretet és nem könyörület, hiszen megtagadja az érintettektől az őszinte szót.

Természetesen nem mondhatjuk az embereknek pusztán azt, hogy „ez bűnös viselkedés”, főleg ha nem állunk melléjük és nem kínálunk helyette valós, élhető és éltető alternatívát.

Ez pedig azt jelenti, hogy meghallgatjuk őket figyelmesen, együtt sírunk és imádkozunk velük, bátorítjuk őket feltétel nélkül, és velük együtt várjuk Istentől a segítséget, hogy az életük – mindannyiunk élete – megújuljon.

UGyA: Köszönjük! Milyen zárszóval búcsúzna az olvasóktól?

Mike Davidson: Azért imádkozom, hogy Magyarország ne vegyen példát a progresszív Nyugatról, viszont nagyon éberen figyeljen a tudományra és a más nézőponttal rendelkezők tapasztalatára.

Nyitókép: The Epoch Times