A történelem egyik legjelentősebb nőalakját, Jeanne d’Arc-ot, régóta különféle viták övezik, tekintve, hogy bár jelentősége tagadhatatlan, egyes szavai és tettei magyarázatra szorulnak – írja Trevin Wax, baptista teológus a Gospel Coalition oldalán, majd egy sor kérdéssel folytatja. Boszorkány volt, ahogyan Shakespeare csúfolta? Vagy szent, ahogy a római katolikus egyház gondolja? Mit kezdjünk a ragyogó tisztaság iránti elkötelezettségével és a fizikai szüzességéhez való ragaszkodásával? Hogyan kell értelmeznünk a seregeket férfiruhában csatába vezető Jeanne d’Arc-ot?
Jeane d’Arc karakterének revizionista újraértelmezésére Dan Hitchens mutatott rá a First Things oldalán. Cikke folytatásában Wax Hitchens érveit összegzi. Rámutat:
,,Nincs egységes transz narratíva, valójában két elmélet van, melyek teljesen összeegyeztethetetlenek és egymást kölcsönösen aláássák, ám ezeket valahogy mégis egyetlen, mindent elsöprő üggyé olvasztották össze.”
Az első a „rossz test” narratíva, melyet Hitchens a következőképpen foglal össze: „Az első narratíva szerint két valóság létezik, a férfi és a női nem, egyes embereket pedig tragikus módon elválasztottak valódi állapotuktól.” Majd Jan Morris-t, az angol próza elismert mesterét idézi, aki az egyetlen ismert transz memoár szerzője. Morris műve elején a következőképpen fogalmaz: ,,Három vagy talán négyéves voltam, amikor rájöttem, hogy rossz testbe születtem és valójában lánynak kellene lennem. Jól emlékszem erre a pillanatra, ez életem legkorábbi emléke.”
Hitchens szerint az ilyen történetek érzelmi szinten is lebilincselőek, hiszen a kizökkenés, az elidegenedés és a teljesség utáni vágyakozás egyetemes érzését ragadják meg, ugyanakkor az elnyomottak igazságosságba vetett reményével is azonosulnak, mint ahogy minden ember fájdalmával, aki az előítéletek és a félelem következtében nem képes kibontakozni.
A második narratívát „van-e igazság?” néven illethetjük, amely a férfi és a női nem merő létezését is megkérdőjelezi – folytatja Hitchens. Ez a megközelítés azt a kérdést teszi fel, hogy az emberi öntapasztalat sokszínűsége összezsúfolható-e egy korlátozott, bináris rendszerbe? Továbbá úgy tartja, hogy a nyelvet a mindenkori hatalmi struktúrák alakítják, így az ritkán ragadhatja meg a valóságot. A megközelítés szószólói arra a következtetésre jutnak, hogy (Jan Morris ugyanezen memoárját idézve) ,,nincs sem férfi, sem nő”. Ez a transz narratíva természetesen lerombolja a „rossz test” narratívát, hiszen, ha a valóságban nincs helye a nemeknek, akkor Morris eredeti felismerése – miszerint rá lehet jönni arra, hogy valaki rossz testbe született – valójában nem felismerés, hanem illúzió.
,,A két narratíva közti belső ellentmondást hamar belátható” – vonja le a következtetést Wax. Az első megközelítés alapja az, hogy a férfi és a női lét valós, hiszen valamiféle binaritásnak léteznie kell ahhoz, hogy az ember egyikből a másikba léphessen (miután „rossz testbe született”). A második felfogás azonban a valóság egészét megkérdőjelezi és megadja magát egy a világot nyelvi-hatalmi játszmák színtereként újragondoló szkepticizmusnak.
Wax rámutat, hogy ha valakire nem az általa előnyben részesített névmással hivatkozunk, akkor gyakorlatilag mindkét narratíva szerint elbukunk.
Az első narratíva szerint azért, mert ilyenkor egy objektív dolgot erőltetünk valakinek a szubjektív megélésére, a második szerint pedig azért, mert ha nem tartjuk be az új nyelvi szabályokat, akkor az új elméletek nem fognak igaznak tűnni – tekintve, hogy a valóságot a nyelv hozza létre.
Wax Abigail Favale irodalomprofesszort idézi, aki a The Genesis of Gender című könyvében leszögezte: „Ha a nemi identitás csak a nyelvben létezik, akkor a nyelvet manipulálni kell, különben az elmélet szétesik. Ez a névmásokért folytatott harc tétje: hogy hogyan tekintsünk magára a valóságra.”
A baptista teológus végül egy a gender-elméletet népszerűsítő könyv példáján mutatja be, hogy az elmélet szószólóit különösképpen nem zavarja elméletük önellentmondása. ,,Ez abból is látszik, hogy a szerzők milyen gyakran és milyen észrevétlenül váltogatnak a „rossz test” és a ,,van-e igazság?” narratíva között” – fogalmaz.
Az Oxford University Press által 2022-ben kiadott Trans Bodies, Trans Selves könyv bevezetőjében azt írják, akár nyolcféle módon is lehet valaki transz.
„Nagyon sokféleképpen lehetünk mi magunk (…) Hagyjuk, hogy a szeretet győzedelmeskedjen (…) Nyissátok meg a szíveteket, és meglátjátok, mi történik” – olvasható a könyvben.
,,A probléma ezzel a tanáccsal az” – összegez Wax – ,,hogy ehhez be kellene zárnunk az elménket, hogy ne vegyük észre a narratívák közötti belső ellentmondásokat, melyek felszámolják a férfi és a női lét értelmét és jelentőségét.” A könyv új értelmezést ad a szeretetről, miszerint a szeretet a logikátlanság felkarolása és a valóság tagadása. A történelmet pedig ideológiai szemüvegen keresztül értelmezi újra, így még egy katolikus szentet is kulturálisan kisajátíthatnak egy olyan ügy érdekében, amelytől ő maga is irtózna.