A közelmúltban híres ateisták tértek meg a nyilvánosság előtt, vagy épp csatlakoztak a „kulturális kereszténységhez”, több ilyen történetről mi is beszámoltunk az Axioma.hu-n. Vajon mi lesz így a szekularizált társadalmakkal? Jeleznek-e ezek a sztárok komolyabb társadalmi változást?

Az UnHerd podcast-ben Justin Brierley, a „The Surprising Rebirth Of Belief In God” (Az Istenbe vetett hit váratlan újjászületése) című podcast műsorvezetője, Elizabeth Oldfield, a (Theos keresztény think tank-hez tartozó) „The Sacred” podcast műsorvezetője és Alex O’Connor, akit sokan az ateizmust képviselő CosmicSceptic YouTube-csatorna által ismernek, vitatták meg ezt a kérdést.

A Z generáció nyitottságra tanít

Korábban a technológia és a tudományok sok emberben átvették a vallás és a hit helyét, de néhány éve ez a légkör megváltozott. Az új ateizmus befolyása és népszerűsége minden bizonnyal csökkent.

Persze olvastunk statisztikákat, amelyek szerint kevesebben járnak templomba és kevesebben nevezik magukat vallásosnak, de látva az utóbbi évek megtéréseit, feltételezhetjük, hogy valójában nem ez a teljes történet. „Például számos felmérés készült, különösen a Z generációs fiatalok körében, amelyek azt mutatják, hogy ők sokkal nyitottabbak a spiritualitás iránt, mint az idősebb nemzedék.

Sőt, volt egy finnországi kutatás, amely szerint a templomba járó fiatal férfiak száma az utóbbi években (a kutatás a 2016-2020 közti időt vizsgálta) megkétszereződött” – mutatott rá Justin Brierley.

Elizabeth Oldfield szerint a társadalom egyre nagyobb részében megjelenik az igény, hogy felfedezzük a spiritualitást, hogy aktívan keressük, hova tartozunk, és hogy megtaláljuk a módját annak, hogy egy viharos világban stabilizáljuk magunkat. „Ma már sokkal kevésbé valószínű, hogy gúnyolódni fognak rajtad, ha azt mondod, hogy templomba jársz. Az Isten iránti érdeklődést a klímaszorongás, a politikai erőkben, az emberekben való bizalmatlanság és a gazdasági válságok is fokozták” – tette hozzá. Sok ember rájön, hogy az élet túlmutat a materializmuson, és kezdik elveszíteni a „hitet” az ateizmusban. A Z generáció egyre több képviselője szerint a vallásnak van mit tanítania nekünk az etikáról – ez szintén a nyitottságukat mutatja.

Az egyház előtt fontos feladat áll

A podcastben résztvevők szerint viszont van egy kritikus pont, amellyel kapcsolatban még feladatunk van: az egyház egyelőre nem tud mit kezdeni ezzel a sok transzcendensre nyitott emberrel, akik válaszokra várnak. „A legtöbb egyház, úgy látom, hogy zárkózott és szorong. Pedig lenne lehetőség behívni ezeket a kereső embereket, ha kíváncsisággal és odafigyeléssel lennének feléjük a keresztények” – fejtette ki Oldfield.

A szexualitás kapcsán tátong a legnagyobb szakadék ma az egyház és a világ gondolkodásmódja között.

Sok, korábban ateista ember jut el oda, hogy „oké, talán a kereszténységben van az, amit keresek”, ráébredve arra, hogy nem egy személyre szabott spirituális utat keresnek, hanem az egyház által hirdetett egyetemes igazságot. Aztán beleütköznek egy nagy kérdőjelbe: „mit kezdjek azzal, ha az intézményesített vallás radikálisan más nézeteket vall a szexualitásról, mint én?”

A közösségimédia-függés depresszióssá tesz 

Richard Dawkins Isteni téveszme című könyve 2006-ban jelent meg. Azóta, ha megfigyeljük, az emberek egyre depressziósabbak, a fiatalok nehezen tudnak beszélgetni egymással és közösségben lenni, inkább elszigetelődnek.

Alex O’Connor úgy fogalmazott: a közösségimédia-függés miatt sokkal depressziósabbak és nihilistábbak vagyunk, mert naponta több ezer, egymásnak teljesen ellentmondó világnézetű emberrel szembesülünk. „Ennek valószínűleg van valami köze ahhoz, hogy képtelenek vagyunk hinni Istenben” – tette hozzá az ateista előadásiról híressé vált O’Connor.

A CosmicSceptic házigazdája szerint Douglas Murray, Tom Holland és Jordan Peterson sem mondja ki nyíltan, hogy hisz Istenben. Akik pedig igen, mint például Ayann Hirsi Ali, kifejezetten azt mondták, hogy azért hisznek, mert annyira meghatja őket egy-egy ember személyes története, hogy úgy döntenek, amit ők mondanak, az igaz. Ugyanakkor – fűzte hozzá – tény és való, hogy ateistának lenni ma már nem igazán menő.

Mi a különbség a kulturális kereszténység és a megélt hit között?

Elisabeth Oldfield szerint a legmélyebb döntéseink arról szólnak, hogy kit szeretünk. „A döntéseinket pedig – egyre inkább ezt látjuk – nem a racionalitás vagy a logika elve szerint hozzuk, hanem az érzelmeink és a kapcsolataink alapján.” Ebből is arra következtethetünk, hogy az új ateizmus lecsengett. „Ami megmaradt, az az egyik legvalódibb dolog: mi emberek valójában feltétel nélküli szeretetre vágyunk, arra, hogy lássanak és ismerjenek minket. Vágyunk a mély intimitásra, arra, hogy az életünk jelentsen valamit, és hogy egy nálunk nagyobb történet részesei legyünk.”

Azonban mást jelent a kulturális kereszténység, amellyel inkább a politikai színtéren találkozunk. „Ayan eredeti cikke, amelyben a megtéréséről számol be, egy politikai esszé volt. Többek között a woke kultúrát, az iszlamizmust és Oroszország helyzetét mutatta be. Úgy gondolom, hogy ez a megújulás, amiről beszélünk, valójában egy politikai megújulás, egyfajta tiltakozás a szekuláris liberalizmus ellen, amelyet az emberek kezdenek kudarcosnak látni. Ayan azt mondta Richard Dawkinsnak, hogy az ateizmus nem ad semmit. Szerintem is ez probléma. Nem ad semmit, amiből élni lehetne” – fogalmazott O’Connor.

„Lehet, hogy a végén sok olyan ateista lesz, akik egyfajta keresztény társadalomban akarnak élni, ami elég furcsa jelenség, de azt jelenti, hogy ez az eszmék politikai megújulásával függ össze.”

Elisabeth Oldfield úgy gondolja, nem lehet ilyen egyszerűen eldönteni, hogy ki melyik keresztény táborba tartozik. „Ha templomba járok, az segít, hogy olyan emberré váljak, amilyen szeretnék lenni. Vannak napok, amikor egyértelműen érzem magamban a hitet, de van, amikor nem, csak el akarok merülni a vallási rítusokban és közösségekben, amelyek segítenek abban, hogy szeressem a felebarátomat, hogy megküzdjek az egómmal, hogy bátrabb, kedvesebb és szabadabb legyek, mint amilyen egyébként lennék. Vajon ez most valódi hit vagy politikai?” – tette fel a kérdést.

A podcast-házigazda, Justin Brierley szerint Jézus volt a tökéletes példa arra, hogy bárki jöhet a kérdéseivel, a kételyeivel, sőt akár a materializmusba vetett hitével vagy a New Age eszméivel, és nyitott volt arra, hogy leüljön velük egy asztalhoz és beszélgessen velük. Az egyházat eközben nagyon megviseli a megosztottság és a társadalmi problémák. „De én hiszek egy olyan Istenben, aki vesztes embereket használ fel, és rajtuk keresztül egészen rendkívüli dolgokat tesz, így optimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy az egyház nem halt meg, és van jövője.”

A teljes beszélgetés az UnHerd honlapján, ITT hallgatható meg.

Nyitókép: Shutterstock