A szöveg Földi-Kovács Andrea, az Axioma Központ igazgatójának 2024. március 25-én, Franciaország budapesti nagykövetségének budai rezidenciája előtt, az élet melletti demonstráció keretében elmondott beszédének szerkesztett változata.

Ma kényes küldetésben vagyok itt. A helyszín szimbolikus, Emmanuel Macron kijelentései és a franciaországi fejlemények pedig az ürügy arra, hogy ismét beszéljünk egy életbevágó kérdésről.

Ha ez a beszéd egy valamire való beszéd lesz, akkor kicsit mindannyiunknak fájni fog – és arra kérek ma mindenkit, hogy ezekkel a ma elhangzó érzékeny részletekkel foglalkozzunk leginkább, mert ezekkel van dolgunk! Kezdem magammal…

20 évesen lettem édesanya és 21 évesen adtam életet a kislányomnak. Leginkább ez az, ami miatt ma úgy érzem, hogy talán joggal szólhatok. Minden gyengeség és minden erő, minden küzdelem és minden öröm megadatott számomra az életben, hogy megalapozottan foglaljak állást a magzati életek védelmében.

Kényes küldetésben jöttem, mert a valódi erőről szeretnék ma beszélni. A gyengék eltaposásához nem kell erő. Márpedig az élet kezdetén és a végéhez közeledve az ember védtelen, kiszolgáltatott és gyenge. A legnagyobb erő a szeretet: az, aki „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” (Iz. 42 1-7)

A hangos többséghez csatlakozni nem erő, sem bátorság, a hangtalan kisebbség oldalán kiállni, azok helyett szólni, akik még, vagy már nem szólhatnak annál inkább.

A behódoláshoz sem kell erő, megadni magunkat a félelmeinknek és a saját kényelmünk oltárán áldozni, sokkal könnyebb, mint gondolnánk.

A szembenézésben, hibás döntéseink következményének felvállalásában, az önfeláldozásban mutatkozik meg egy ember ereje igazán. Amikor másokért élünk, amikor a népszerű hazugságokkal szemben a kényelmetlen igazságokkal szembesítjük magunkat és egymást. Az ítélkezéshez sem kell erő. De odaállni az elesett mellé, megbocsátani, felemelni, vigasztalni és gyógyítani, sok-sok erő kell.

A gyermekek mellé állni felnőttként, az idősek mellé fiatalként. Ez mind erő! Az igazság és az irgalom együttes képviseletében végtelen erő van.

A francia kormány – és az életellenes törvényeket alkotó – mindenkori kormányok gyengék. Emmanuel Macron fél, olyan félelem munkál benne, mely mindannyiunkat megkísért élete során. A haláltól, az elmúlástól való természetes félelem. De minél nagyobb hatásunk van a környezetünkre, a ránk bízottak, még tágabb értelemben az emberiség sorsára, annál nagyobb felelősség ennek a kísértésnek ellenállnunk! A francia döntéshozók nem ezt tették. Úgy hiszik, a halál az erősebb, ezért az ő oldalára álltak.

Aki az élet kioltására a fogantatás után, vagy a végső óra előtt törvényi felhatalmazást ad, az emberiség ellen cselekszik,

mert törvényalkotóként azt sugalmazza a jóhiszemű embereknek, hogy ezt megtehetik, hogy ez jó, megengedett, hogy ezzel nem tesznek semmi rosszat, vagy törvénybe ütközőt.

A francia kormánynak (de egyetlenegy földi hatalomnak, sőt egyikőnknek) sincs joga ártatlan életekről rendelkezni. Csak ahhoz van jogunk, hogy az életet minden erőnkkel megvédjük, óvjuk! Mert, ahogy XII. Pius pápa fogalmazott: „Minden embernek, még az anyaméhben lévő gyermeknek is joga van az élethez, közvetlenül Istentől, és nem a szüleitől, nem bármely társadalomtól vagy emberi tekintélytől.”

Az élet a fogantatással kezdődik. Nem azért jöttem, hogy erről közéleti diskurzust nyissak, hanem azért, hogy ezt leszögezzem.

És azt is: nem a kormányzat felelőssége, hogy életet adjon valakinek. Ebből következik, hogy nem is ismerheti el és nem is védelmezheti annak az igazságtalan elvételét. A gyermekek élethez való joga túlmutat azon a tényen, hogy ez a jog egyébként alapvető emberi jog. Mert az élethez való jog természetes jog, amelyet minden állam minden kormányának törvény adta jogként is el kellene ismernie. Mindenki számára igazságosan, egyenlően.

És mit tesz a francia kormány ezzel az alkotmánymódosítással? A Francia Köztársaságnak az alkotmány 2. pontjába foglalt nemzeti mottója, az 1789. július 14-én kezdődött francia forradalom Liberté, égalité, fraternité, ou la mort! („Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!”) jelmondatából származik. Az alkotmánymódosítást megszavazó 780 francia képviselő állásfoglalása és az eutanázia gyakorlatának kiterjesztésére vonatkozó elnöki kijelentések arra engednek következtetni, hogy Franciaország nemzeti mottójából az első három érték már nem érték a franciák számára. Emmanuel Macron vezetésével, úgy tűnik, inkább a mondat második felét, a halált választották.

Szabadság, egyenlőség testvériség! Vegyük tehát sorra:

• A francia alkotmánymódosítás sérti a szabadság eszményét, mert a valódi szabadság az igazságban van, és az igazság az,
• hogy az élet az anyaméhben kezdődik,
• és hogy a magzat ember.
• Hogy az élet a fogantatástól a természetes halálig szent és sérthetetlen!

Az emberi jogok oszthatatlanok – s egymással nem állnak ellentmondásban, nem sérthetik egymást. A legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog lenne alapjaiban megsértve, ha elfogadnánk az „abortuszhoz való jog” létét.

• A francia alkotmánymódosítás sérti az egyenlőség eszményét, mert másodrendű francia állampolgárokká teszi a meg nem született magzatokat.
• Az emberi jogok valamennyi embert egyenlően illetnek meg. Az abortusz ennek az alapelvnek nem felel meg, s oda vezet, hogy egyesek egyenlőbbek, mint a többiek.
• A történelem során sokszor előfordult már, hogy a többségi társadalom bizonyos csoportokat megpróbált kizárni az közösségből, származási, vagyoni, nemi, vagy faji alapon. Mindig ugyanaz a minta. Az emberek úgy döntenek, hogy valaki, aki közülük való, nem ember többé, vagy alsóbbrendű állampolgár, így kevesebb jog jár neki. Különbséget tettek mi és ők között. Jelen esetben ugyanez a különbségtétel áll fenn, megszületettek és meg nem születettek között. Vagy a gyengék, idősek, betegek, azaz egy tehetetlen csoport és az erős csoport között.

Testvériség? A valódi testvéri szeretet cselekvő szeretet, mely segítséget nyújt a bajba jutottaknak!

A válságvárandós kismamák számára az abortuszt kínálni megoldásként nem segítség! Biztonságos abortuszról beszélni, nem segítség, hiszen hogyan is lehetne biztonságos az az abortusz, amelybe a magzat belehal.

Innen üzenjük tehát, hogy a jog uralma nem válhat az önkény uralmává, a tudomány nem válhat különböző ideológiák kísérleti terepévé, a személyes biztonság pedig nem függhet politikai akarattól.

De mi sem állunk túl jól… Álságos lenne életvédelemről úgy beszélni a francia nagyköveti rezidencia előtt, hogy nem beszélünk a magyar valóságról. Magyarországon évente 20-21 ezer abortuszra kerül sor. Ez naponta 60 magzati életet jelent. Pedig a mi alkotmányunk életvédő alkotmány!

Miközben a jogalkotók felé megfogalmazzuk a valódi életvédő jogszabályok megalkotására vonatkozó elvárásainkat, az európai társadalmak gondolkodásában – így a sajátunkéban is – életpárti fordulatot kell elérnünk. Az abortusz térhódítása nem csak az abortuszlobbi, vagy az elkötelezetten abortuszpárti politikusok ténykedésének köszönhető, hanem az európai tömegek néma állásfoglalásának is.

Az Axioma Központ álláspontja ezért tehát ez: mivel az orvostudományt átpolitizálták, a hippokratészi esküt pedig átírták, a nyugati társadalmakban a kereszténység maradt az életvédelem utolsó bástyája. Mivel a kereszténységnek van a legkoherensebb tanítása az emberi személyről, fontosnak tartjuk, hogy keresztényként minden kérdésben jelen legyünk, ahol az emberi személy méltóságát veszély fenyegeti. Ennek a küldetésnek a részeként

a magyar keresztényeket is szeretnénk emlékeztetni, hogy ebben az ügyben felelősségük felszólalni és szerepet vállalni.

A nyugat-európai ember félelemben él és nem vállal kockázatot már a saját jövője érdekében sem. Pedig korábban Európa jövője épp a hitben, az abból fakadó Isten- és emberszeretetben, illetve a kontinens kivételesség és küldetéstudatában rejlett. Amíg hitt Istenben, addig hitt önmagában is, értékes és értelmes volt számára az élet. Európa feladata most az élet, az európai önbizalom és a bátorság helyreállítása.

A mai kényes küldetésem tehát, hogy a gyengéket gyámolító és védő valódi erővel hívjalak benneteket az abortusz és az eutanázia elleni fellépésre. A béke néma, mindent elsöprő erejű, szeretetteljes képviseletére.

Legyünk Európa láthatatlan ereje! Találjuk meg valódi önmagunkat, nézzünk szembe hiányosságainkkal, félelmeinkkel, mutassunk példát más európai nemzeteknek, legyünk mi, magyarok, akik a háborúk és bizonytalanság idején is átadjuk a hitet, enyhítjük a fájdalmakat, oldjuk a szorongást, tápláljuk a reményt!

Nyitókép: Szent István Intézet