„Ha nem vagy velem, akkor az ellenségem vagy” – hirdeti a fiatal, lázadó jedi lovag, Anakin Skywalker a Star Wars: A Sith-ek bosszúja című filmben. Erre csalódott mestere, Obi-Wan Kenobi így válaszol: „Csak egy Sith tárgyal végletekben. Megteszem, amit kell”, miközben bekapcsolja a fénykardját. A párbeszéd sok Star Wars-rajongót felbosszantott és kiábrándított. De vajon mi a közös az ebben és a liberalizmusban? Erre keresi a választ Ernst Roets, az Opinor nevű konzervatív agytröszt elnöke a The Eurpoean Conservative oldalán.
A probléma a következő: Az az állítás, hogy „Csak egy Sith tárgyal végletekben”, önmagában is egy végletes, abszolutista kijelentés, vagyis belső ellentmondással állunk szemben.
Ha ez valóban így van, akkor Obi-Wan épp most bizonyította be, hogy ő is Sith. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy George Lucasnak nem ez járt a fejében. Emiatt az állítás miatt viszont a Star Wars-franchise egész filozófiája ingataggá válik.
Erős párhuzam található a Star Wars-rajongók frusztrációja és Charles Taylor kanadai filozófus liberalizmus kritikája között. Taylor Sources of the Self című könyve 1989-ben jelent meg – tizenhat évvel A Sith-ek bosszúja előtt. A könyv a modern identitás történetéről szól, valamin azzal foglalkozik, hogyan gondolkodunk arról, hogy kik vagyunk. Taylor a könyvében figyelmeztet az elidegenedés veszélyére. Az elidegenedett én ugyanis olyan egyén, aki elvesztette a kapcsolatot a közösségével, a kultúrájával és a hagyományával a függetlenség érdekében.
A szabadság modern, liberális felfogása Taylor szavaival élve „meglehetősen zavarossá” vált. Ennek oka, hogy két olyan sarokpontra épül, amelyek nem egyeztethetők össze egymással.
A modern szabadságfelfogás
Míg a hagyományos felfogás azt tanítja, hogy a szabadság a közösségen belüli közjóhoz kötődik, addig a modern liberális felfogás szerint a szabadság az egyén felszabadításának eredménye. Vagyis eszerint az egyéni választás szabadsága a végső jó, amelyre törekedni kell. A szabadság modern felfogásának második sarokköve az, hogy nem kívánatos, hogy bárki, mások nevében eldöntse, hogy mi a jó, mivel ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
A probléma ezzel az, hogyha valóban igaz, hogy az egyéni választás a jó legmagasabb formája, akkor nem állíthatjuk ezzel együtt azt is, hogy a jót meghatározó kritériumokat is el kell törölni.
Azt állítani, hogy minden egyénnek magának kell eldöntenie, mi a jó, nem egyeztethető össze azzal az elképzeléssel, hogy az egyéni szabadság valóban a legfőbb jó. A liberális állítás tehát logikailag egyenértékű Obi-Wan állításával, miszerint csak a Sith-ek tárgyalnak végletekben.
Ez is érdekelheti: Patrick Deneen liberalizmus kritikája az Axiomán
Ha pusztán egyénekké válunk, elszakadva a közösségeinktől, akkor elveszítjük az összetartozás érzését – figyelmeztet a kanadai filozófus. Taylor szerint a liberalizmus legnagyobb hibája az összekapcsolódás és az elkötelezettség hiánya. Ez nemcsak a modern baloldali liberalizmusra igaz, hanem a kora újkori gondolkodók, például René Descartes gondolataiban is megmutatkozott. Ugyanez John Locke műveiből is kitűnik, amikor a társadalmat pusztán „emberek összességének” nevezte, valamint Jean-Jacques Rousseau műveiből, aki azt hirdette, hogy az emberek szabadnak születnek, de valójában mindenhol „láncra verik őket”. Ezek a gondolatok azt sugallják, hogy az elköteleződést segítő dolgok, mint például a hagyomány, a kultúra és a közösségi felelősség nem hozzáadnak a szabadsághoz, hanem elvesznek belőle.
A liberalizmus legnagyobb veszélye
Taylor szerint a liberalizmusra leselkedő legnagyobb veszély nem külső, hanem belső fenyegetés. Nevezhetjük gyengeségnek is, ami egy belső ellentmondásból fakad. Minden értelmes ember egyetért azzal, hogy 1) a közösségi élet jó, 2) létezik a jóról való közösségi felfogás, és 3) a közjó valóban jó. Igazán liberálisnak lenni azt jelenti azonban, hogy tagadjuk ezeket a dolgokat.
Ez nem azt jelenti, hogy ezek minden liberálisra igazak, és azt sem, hogy a liberalizmus minden eleme elvetendő vagy, hogy az egyéneknek nem jó, ha saját döntéseket hoznak. Tarthatatlanná válik azonban, amikor maga az állítás abszolutista kijelentéssé válik. Hasonlóképpen jó azt mondani, hogy az egyéneknek meg kell adni a szabadságot, hogy maguk döntsenek. Ez azonban nem lesz fenntartható, ha ő nevükben úgy döntünk, hogy a jó minden más felfogását fel kell áldozni az individualizmus oltárán.
Tény, hogy minden egyénnek segítene a saját döntései meghozatalában, ha a liberálisok elismernék: a hagyományok, a kultúra és a közjó valódi alapértéknek számítanak és a szabadságunk részei.
Az Axioma modern identitásról készült videóját is ajánljuk a témában:
Nyitókép: Shutterstock
