Elképzelhető, hogy még sincs így. Annak ellenére, hogy számos elkeserítő tendenciát látunk, a keresztényeknek továbbra is van egy kulcsfontosságú előnye a világi társaikkal szemben: több gyermekük születik.
Bár a 20. században megannyi hang figyelmeztetett a közelgő túlnépesedési válságra, a Föld népességének a növekedése lelassult, sőt néhány helyen már negatívba is váltott. A fogamzásgátlásnak és az életszínvonal emelkedésének köszönhetően a nagycsaládos életforma mindennapos valóságból mára ellen-kulturális döntéssé vált a fejlett országokban. A mezőgazdaságra épülő társadalmakban a gyermekek elengedhetetlenek voltak – és még ma is azok – a földeken végzett munkához, és biztonságot jelentettek a szülők számára öregkorban. A modern társadalomban azonban a gyerekeket inkább hátrány-, semmint előny forrásnak tekintik, akik felemésztik a felnőttek erőforrásait és elveszik az idejüket. A legtöbb ember számára így tíz gyermek felnevelése és a földeken való munka többé egyszerűen nem vonzó, ahhoz képest, amit a modern élet kínál.
De mi az, ami mégis arra indíthat manapság embereket, hogy nagycsaládot alapítsanak, akár a saját ambícióik háttérbe szorítása árán is? Röviden: a vallás. A vallásos hitből következő születéspárti felfogás ugyanis egy olyan ritka tényező, amely pozitív hatással van a születési rátára Nyugaton. Ezt vizsgálva úgy tűnik, a jövő azoké, akik hisznek a gyermekvállalásban. Modern demográfiai kontextusban ezek az emberek általában azok, akik hisznek Istenben.
Eric Kaufmann, a Shall the Religious Inherit the Earth? (A hívők örökölik a Földet?) című könyvében elmagyarázza, hogy a szekularizáció, az elmúlt évszázadban történt felemelkedését az „áttérési előny” megszerzésének köszönheti. Nyugaton ugyanis a kereszténység az emberek hitehagyása miatt több embert veszít, mint amennyit a keresztény családok gyermekvállalásának köszönhetően nyer. Azonban ez a jelenség korlátozott. Svédország és Franciaország például, – noha mint két ország erőteljesen szekuláris – úgy tűnik egy szekularizációs tetőponthoz ért. Kaufmann azt állítja, hogy a vallástól való eltávolodás csak az egyik aspektusa a fejlett társadalmak vallási átalakulásának és ha a nagyobb képre tekintünk, azt láthatjuk, hogy a mérsékelten vallásosok határozzák meg a vallás demográfiai változását. Ez a csoport viszont egyre inkább a nem vallásosok vagy a nagyon vallásosok felé tendál.
Kaufmann azt jósolja, hogy ez az átalakulás egy olyan társadalomhoz vezet, amelyet egy nagy szekuláris lakosságra és egy kis vallásos lakosságra lehet felosztani. Az utóbbi csoport pedig egy mélyen vallásos, „igaz hívők” magjára csökken majd.
Az elkötelezett vallásos emberekből álló magok viszont erőteljesebben állnak majd ellen a szakadásnak, mint a kulturális keresztények, akikből a nem vallásosok manapság a számaikat duzzasztják. Amikor a nem vallásosok tábora már nem tud a kultúrkeresztényeknek köszönhetően növekedni, akkor a születési ráta fogja meghatározni a növekedést.
De ez csak a fejlett nyugati világ. Globális szinten a hosszú távú kilátások még kedvezőbbek. A Nyugat, a szekularizáció előtt világ-szerte elterjesztette a keresztény hitet, hívők millióit nyerve meg ezzel Latin-Amerikában, a szubszaharai Afrikában és Ázsiában. Ezek a keresztény régiók, távol a kereszténység európai szívétől, sokkal jobban teljesítenek a termékenység szempontjából, hiszen még nem tapasztalták meg a gazdasági fejlődés miatt bekövetkező születésszám csökkenést. Mivel a globális dél sokkal vallásosabb népessége gyorsabban növekszik, mint a fejlett Nyugaté, ez vallás tekintetében is arányos növekedést eredményez. A Pew Research által 2015-ben készített, a vallás jövőjéről szóló előrejelzés szerint 2050-re a kereszténység tovább fog növekedni, ráadásul 35 százalékkal, azaz 2,2 milliárd főről 2,9 milliárdra, és a világ népességéhez képest is stabil marad. A nem vallásos népesség pedig arányosan csökken majd 16,4 százalékról 13,2 százalékra, így a hinduk száma alá süllyed. Minél tovább marad tehát alacsony a születési ráta a nem vallásos Nyugaton, és magas a globális délen, annál stabilabb lesz a vallás helyzete a világon.
A demográfiai tendenciák persze az egyházra is hatással lesznek. Mivel a termékenység nem csak a vallásossággal, hanem a vallásosság mértékével is összefügg, a hagyományosabb, konzervatívabb és elkötelezettebb keresztény csoportok jelentősége meg fog növekedni. Az Egyesült Államokban 2021-ben a szülési arány 2,1 volt azoknál a nőknél, akik legalább hetente vesznek részt istentiszteleten, mintegy 1,8 azoknál, akik heti rendszerességnél ritkábban járnak, és 1,3 azoknál, akik egyáltalán nem vesznek részt istentiszteleten vagy misén.
Ahogy a mérsékelten vallásos keresztények elhagyják a hitüket, és az elkötelezett hívők több gyermeket vállalnak, egyre inkább igaznak tűnik az a jóslat, amit XVI. Benedek pápa – akkor még Josef Ratzinger – mondott 1969-ben, hogy a kisebb, szentebb egyház fog előtérbe kerülni.
Erre a jelenségre a legjobb példát a zsidóságnál látjuk. Az ultraortodoxok zsidók, akik kiugró születési rátával büszkélkednek, gyorsan növekednek jelentőségükben is. Izraelben az ultraortodox népesség ötszörösére nőtt 1979 óta, amikor a népesség még csak 5,6 százalékát tették ki. Az ultraortodox gyerekek ma az iskolás korú népesség egy negyedét alkotják. A konzervatív vallási közösségek növekedni fognak mikroszinten, az egyes társadalmakban, de makroszinten is, ugyanis azok a régiók, ahol az egyház növekszik egyben a keresztény világ konzervatívabb régiói is.
Az értékek vezérelte demográfia új valósága meglepő növekedést eredményezhet olyan keresztény és kereszténységhez köthető csoportok számára is, amelyek eddig alig jelentek meg a térképen. Ilyenek például az amisok és a hutteriták Észak-Amerikában, akik elutasítják a modern technológiát és zárt közösségekben élnek. Az egetverő születési ráta és a tagok megtartásában elért sikerük révén az amisok száma az Egyesült Államokban húsz évente megduplázódik. Az 1920-as kezdeti 5 ezerről mára kb. 350 ezerre nőtt a számuk. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, 2230-ra mintegy 300 millió amis lesz az országban, majdnem annyi, mint az Egyesült Államok jelenlegi lakossága. A mormonok, akik globálisan 16 milliós létszámmal rendelkeznek, szintén nem mindennapi születési rátát mutathatnak fel, amely folyamatosan felülmúlja az amerikai átlagot.
Ugyanakkor nem a kereszténység az egyetlen vallás, amely ,,előnyt kovácsol” a születésszámból. Az iszlám például a fejlődő világban gyorsabban növekszik, mint bármely más vallás. A 21. század valamely pontján várhatóan meg is előzi majd a kereszténységet, és a világ legnépesebb vallása lesz. Azonban az, hogy ez megvalósul-e, függ Kína gyorsan növekvő keresztény lakosságának jövőjétől is. Az iszlám tehát egyre nagyobb kihívást jelent a kereszténység számára, mivel Nyugaton a bevándorlás terén, világszerte pedig a születési ráta révén veszi fel vele a versenyt.
Míg a fejlett világ szekularizációs tendenciái miatt az ateisták egy vallástól mentes fényes jövőben reménykednek, addig sok keresztény attól tart, hogy vajon Krisztus talál-e még hitet a Földön visszatértekor. A vallásból következő születésszám-előny, mely megkérdőjelezi a vallás hanyatlására vonatkozó feltevéseket, azonban okot ad a keresztényeknek arra, hogy megkönnyebbülten felsóhajtsanak és megerősödjön a bizalmuk az evangelizációban. Annak ellenére, hogy egyes országokban, mint például Franciaországban, Ausztráliában vagy Kanadában, a helyzet nem túl reményteli, a keresztények megnyugvást találhatnak abban a tényben, hogy nem csak Isten áll mellettük, hanem a demográfusok is.
Az evangelizáció nem egy kétségbeesett erőfeszítés a szekularizáció örvénye ellen, hanem befektetés egy reményteljes jövőbe.
Ez biztassa arra a keresztényeket, hogy a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsot ugyanolyan komolyan vegyék, mint Krisztus „menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” parancsát.
