A 131 perces alkotás tavaly nyáron debütált az USA-ban az Oppenheimer-rel és a Barbie-val egyidőben; pont emlékszem mert feleségemmel éppen kint tartózkodtunk. Nem kis ellenszélben jelent tehát meg a film a tengerentúlon sem, de amint lehetett megnéztem 2023 július elején. Megdöbbentő hatást gyakorolt rám, az első perctől kezdve az volt bennem, hogy bárcsak ezt az alkotást itthon is láthatnák az emberek. Most végre valóra válik ez az álom, de nézzük meg miről is van szó.
Az alapsztori egy bonyolult, szövevényes, országokon átívelő bűnszervezet bemutatása és leleplezése. A valóságban is megtörtént események az emberkereskedelem legfájóbb bugyraiba vezetik a nézőt; a gyermekeket érintő globális szexrabszolgaság és pedofil pornó szörnyűségeit mutatják be elég plasztikusan. Ennek ellenére abszolút nézhető, hiszen a 16 karikás filmben nincs explicit erőszakos vagy pornográf jelenet; sok sejtetéssel operál a mozi. Az alkotók vigyáztak rá, hogy úgy tálalják az érzékeny témát, hogy közben ne legyen az a néző számára túl sok(k). Nem volt könnyű dolguk, de azt hiszem sikerült.
A hatás inkább abban áll, hogy mindvégig tudja a néző, hogy a forgatókönyv „based on a true story” – vagyis, hogy igaz történetet látunk! A Szabadság hangját közel 5 éve rendezte az idén 47 éves mexikói Alejandro Monteverde, az executive producer pedig Mel Gibson volt. Nem meglepő, hiszen a főszereplő Tim Ballard nyomozót az idén 20 éves Passió Jézus-alakja, Jim Caviezel alakítja. A meglepő inkább az, hogy hol volt az elmúlt pár évben ez a film?! Nem foghatjuk a covid-ra vagy egyéb (pl. háborúk) tényezőkre ennek okait (ideológiai síkon keresve közelebb jutnánk az igazsághoz). Végül a nagysikerű Chosen sorozatot is jegyző Angel Studios, Inc. karolta fel a filmet.
Mindezzel sokat nyer a néző, mert a hollywood-mentes alkotás őszintén beszél(het) kényes kérdésekről (amikről egyébként Tim Ballard is szót ejt podcastjében – Donald Trump korábbi amerikai elnökkel való tavaly nyári beszélgetésük során). A film elején a Ballard–ot játszó Caviezel-nek egy sikeres akció után felteszi a nagy kérdést egyik munkatársa:
mennyi pedofilt kaptál el? A válasz: 228-at. Következő kérdés: mennyi gyereket mentettél meg? Válasz: ők valószínűleg az USA-n kívül vannak szóval nem feladatunk…
Mikor ezt kimondja érezzük, hogy új fordulatot vesz a film. A főszereplő titkosügynök is érzi, hogy válasza nem kielégítő. Hamarosan felettesénél jelentkezik új ötletével.
Több szálon és helyszínen fut a film egyszerre. A forgatókönyv ettől is érdekes és izgalmas. A tipikus amerikai zsarus jeleneteket igazi harmadikvilágbeli, latin-amerikai favellák világa váltják. A kezdő snitt Tegucigalpa-ba repíti a nézőt. Honduras dimbes-dombos fővárosában sok védtelen gyermekre leselkedik komoly veszély. A szabadság hangja egy szomorú alapsztorival indít: egy kezdetben túl naiv és elővigyázatlan helybéli apuka egy „casting”-ra viszi gyönyörű lányát és kisfiát. Hamar kiderül a nap végén, amikor menne értük, hogy álca volt az egész: emberrablás áldozatai lettek – tucatnyi sorstársukkal együtt.
Már látjuk is a nagy konténerhajót Mexikó irányába tartva. Embertelen körülmények között érkeznek meg a gyerekek több transzportban Kalifornián keresztül USA határvárosaiig (Tijuana – San Ysidro/San Diego, CA, illetve Mexicali – Calexico, USA). Óriási dráma, ahogy a főszereplő testvérpárt (a 10 év körüli Rosio-t és öccse a 7 éves Miguel Aguilar-t) elszakítják egymástól. A pénzéhes embercsempészeket a profitmaximalizálás hajtja, a gyerekek különböző helyeken kötnek ki, hónapokat töltve szexuálisan is kihasznált, kizsákmányolt állapotban. Mindez persze csak később derül ki (orvosi vizsgálat 3-4 napnál nem régebbi szexuális sérüléseket diagnosztizál az egyik kiszabadított gyermeknél).
Jön egy határátkelős-igazoltatós jelent. Felidéződött bennem, amikor egyetemista koromban tanulhattam egy szemesztert az észak-mexikói Monterrey egyetemen, és a tavaszi szünetben elbuszoztam az Államokba. Emlékszem arra a sok sávos, hatalmas tumultusra, ami fogadott Juarez és El-Paso között. Jól szemlélteti mindezt a film. Egy igazán unszimpatikus, hájas, bajszos amerikai dealer viszi a kicsi Miguel-t, azt hazudva a határőröknek, hogy rokon, csak már régi a kisfiú képe és közben sokat nőtt (mint a gyerekek általában). Ballard nyomozó készenlétben áll és lecsapnak a banditára. Nagyon emocionális, mikor a kisfiú szabadulása után spanyolul megkérdezi a titkosügynököt, hogy valóban ő az, aki gyerekeket ment!?
De hogyan tudták, hogy Miguel-t mikor és hol próbálják majd behozni USA-ba a bűnözők? Nos, erre a film eleji pedofil pornóban utazó Ernst Oshinsky (egykori valós személy!) esete ad választ. Ballard ügynök furcsa és kockázatos cselhez folyamodik: megpróbál „beépülni”, vagyis elfogása után eladja neki, hogy ő is közülük való (pedofil). Mindezt azért, hogy egy valódi hús-vér gyereket kaphasson egy hétvégére. Cserébe enyhítést ígér a hatalmas szervereket üzemeltető, lebukott Oshinsky-nak. „Adj egy hetet – mondja Tim a felettesének – és rábizonyítok egy tényleges gyerekekkel történő szex-kereskedelmet”. Így is történik, a pedofil bűnöző a kis Miguel képét adja át Timnek, és ígéretet tesz a nyomozónak, hogy a hétvégén érkezik az exkluzív „szállítmány”.
Két bibliai igevers is elhangzik egyébként a filmben, a többször is visszatérő mottó, az „Isten gyermekei nem eladók!” szlogen mellett.
„Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül” (Lukács 17,2 vagy Máté 18,6), illetve „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre” (1Timóteus 6,11).
Az előbbit Ballard mondja az értetlen Oshinsky-nak leleplezése és elkapása előtt. Az utóbbi azon a kis medálon van, amit Miguel ajándékoz az őt megmentő nyomozónak. A saját, nővérétől kapott nyakláncát adja oda Tim-nek, miután megtudja nevét (a spanyolul szereplő igehely, Timoteo, megegyezik a nyomozó spanyol nevével).
Ezek után a Ballard házaspár egyetértésre jut, hogy meg kell menti Rosio-t is! Tim felesége igazán bátor nő: elengedi dél-amerika dzsungeleibe férjét. Új szintre lép a történet. Hogy mi minden történik még a bonyodalomtól és megoldásig, nem szeretnénk elspoilerezni. Annyit mondunk csak, hogy nem hagyták ki a filmből a hírhedt luxus-sziget történetet, illetve említésre méltó még a rossz útra tért szépségkirálynő (Gisselle/Katy Juarez) vagy a jó útra tért egykori drogbáró (Vampiro) karaktere. Az ellentétes irányok még inkább kontrasztba helyezik a történetet. Komoly statisztikai adatokat is kimondat a film a szereplőkkel (főleg Ballard-al), melynek célja egyfajta awareness, a súlyos valóság tudatosítása, az igazságra való rádöbbentés.
Megtudjuk, hogy 22 millió új gyermek pornográf kép kerül fel a netre évente; ez 5.000 %-os növekedést jelentett az elmúlt 5-8 évben! Így lett a leggyorsabban növekvő nemzetközi bűnügyi terület, és azt prognosztizálják, hogy ki fogja szorítani a kábítószer kereskedelmet is. Ha feltesszük a kérdést, hogy miért, akkor nagyon plasztikusan a válasz az, hogy míg a drogot egyszer lehet eladni, addig a gyerekeket (2 millió fő!) pedig sajnos sokszor… a politika pedig – mindeközben – hallgat. A film vége sem kertel, konkrétan kijelenti, hogy az emberkereskedelem egy 150 milliárd dolláros üzletág és a legfontosabb célpont az USA (ezért is sajnálatos, hogy az Egyesült Államok nem ratifikálta az ENSZ 1989-es Gyermekjogi Egyezményét). Ma több ember van fogságban mint valaha; beleértve azt az időt amikor még a rabszolgaság nem volt illegális!
A könnyek – amiket Ballard vagy mások ejtenek – is meghatározó részei a filmnek. Hátborzongató jelenet, mikor Tim a munkájából kifolyólag pedofil videók megnézésére kényszerül és látjuk közben az arcát. A videó-jelentések írása nyomozói hatáskörbe tartozik. Mi, mint nézők nem látjuk (csak az elejét), mit lát a Ballard-ot játszó Caviezel, de az arcán lecsorgó könnycsepp és a szemében tükröződő végtelen fájdalom mindent elárul. Egy másik fontos motívum, amire a cím is utal: a gyermekek éneke. A zene olyan mélyen meg tud minket embereket érinteni, mint más nem nagyon. Hangzik is a záró dal a film végén, keretbe zárva a történetet:
„mi Isten gyermekei vagyunk nem vagyunk eladhatók!”
Arról pedig, hogy sikerrel jár-e a végső mentőakció és vajon mindkét gyermek kiszabadul-e, a kedves néző a moziból értesülhet. Nagyon érdemes elmenni! A szabadság hangja című film bemutatójának dátuma: 2024. Január 25. Hazai forgalmazója az ADS Service Kft, együttműködő partnere a Gyermekjogokért Egyesület, akinek célja hazánkban a gyermeki jogok társadalmi tudatosítása és minél teljesebb érvényesítése, képviselete és támogatása az offline és az online térben egyaránt.