Pogrányi Lovas Miklós: Russell Kirk volt a mentorod, és később az apósod is. Ha Kirk hirtelen feltűnne, és körülnézne itt Amerikában, mit mondana mindarról, amit lát?

Jeffrey O. Nelson: Természetesen senki sem állíthatja bizonyossággal, hogy mit mondhatna egy elhunyt személy, ha Lázár módjára hirtelen felébredne a halálból, és kezébe adnák a New York Times egyik példányát. Nem szívesen nyilatkoznék arról, hogy mit gondolna mondjuk egy-egy politikai jelöltről. De úgy tűnik, sajnos megerősítést nyerne néhány aggodalma  – mindaz, amit az amerikai liberalizmusról vagy az amerikai kultúra átalakításának veszélyeiről mondott. Aligha döbbenne meg a „woke” ideológia térnyerésétől, amely nagyrészt a multikulturalizmus és a politikai korrektség eredménye, de valószínűleg elborzadna annak szélsőséges megnyilvánulásaitól, legyen szó a transz mozgalomról vagy a sokszínűség, méltányosság és befogadás (DEI) előírások mátrixáról.

PLM: A jóslás nem kifejezetten konzervatív, és még kevésbé keresztény tevékenység. Azonban olyan jelentős gondolkodók, mint Russell Kirk vagy Molnár Tamás néha tettek előrejelzéseket politikai kérdésekben. Molnár például, ha úgy tetszik megjósolta a jelenleg dúló konfliktust Oroszországgal, és azt is pontosan előre látta, hogy a korrupció fel fogja falni az Európai Uniót. Tudnál példát mondani valamire, amit Russell Kirk előre megjósolt?

Jeffrey O. Nelson: A történészek, mint amilyen Russell Kirk is volt, ismerik a múlt súlyát, nem is beszélve annak tanulságairól – és ez hajlamos visszafogni a lelkesedésüket az előrejelzések terén. De ettől persze a hallgatóságuk továbbra is erre kéri őket. Kirk mindig azt kereste, hogy az aktuálisan zajló folyamatokban mi az, ami tartósan fennálló vagy éppen örök. De még ebben is felettébb óvatos volt.

Elméletek helyett inkább az olvasmányaira, képzelőerejére és tapasztalataira támaszkodott. Ennek révén látta át, hogy merre tartanak a dolgok. Politikai jelöltek sikerét kevésbé jól tudta megjósolni – Norman Thomas, Elliot Richardson, Pat Buchanan és Eugene McCarthy – néhány példa a legkülönbözőbb habitusú személyekre, akiket támogatott. Ellenben nagyrészt helyesen érzékelte, hogy milyen irányba tart a kultúra és a modern oktatás – ez utóbbi területén különösen messzire látott. Nagyon korán felismerte a gigaegyetemek létrejöttének veszélyeit és azt, hogy a progresszívek mekkora pusztítást végeznek a tananyag átalakításával, a kampuszélet szétverésével és hogyan változtatják meg mindezeken keresztül az oktatási rendszer végső céljait. Idejekorán diagnosztizálta a multikulturalizmus mételyét és helyesen látta azt is, hogy hova fog vezetni mindez.

Elsők között látta be, hogy a libertarianizmus milyen veszélyeket rejt a konzervativizmus, illetve tágabban az amerikai társadalom számára is. Megjósolta, hogy a libertáriusok társadalmi kérdésekben balra fognak tolódni, és a szabadságot alanyi jogként határozzák meg.

Kirk erős híve volt a helyi dolgoknak, a közösségnek és a hagyománynak. Megfigyelte az elszigetelt, magányos egyén felemelkedését, aki eltávolodott mindentől, ami értelmet ad az életnek.

Hívő katolikus létére kritikus tudott lenni az intézményesített vallással szemben is, amikor azt látta, hogy túl sok kompromisszum születik a korszellemmel.

PLM: A bevándorlás és az asszimiláció Kirk korában és a miénkben is aggodalomra ad okot. Mi volt Kirk véleménye a „multikulturalizmusról”? Mit tanulhatunk tőle ma?

Jeffrey O. Nelson: Ez nem az én szakterületem, de W. Wesley McDonald, Kirk egyik korai asszisztense írt egy elég jó könyvet róla (Russell Kirk and the Age of Ideology). McDonald szerint Kirknek két álláspontja volt a bevándorlással kapcsolatban, amelyeket úgy tűnt, egyidejűleg képviselt: „Először is úgy gondolta, hogy a kulturális sokszínűség gazdagítja a társadalmat. Kirk kíváncsi volt más kultúrákra, és beutazta Európát, magába szívva annak művészetét, irodalmát, egész művelődését. Emellett elmélyült Észak-Afrika kultúrájában és történelmében is, ami inspirációt jelentett számára A Creature of Twilight című mesés romantikus kalandregényéhez. Később Dél-Afrikába utazott, és csodálattal írt a zulu kultúráról. Nagyra értékelte a kulturális sokszínűséget, mielőtt ez a fogalom „multikulturalizmussá” torzult volna – amely, mint tudjuk, a nyugati kultúra lerombolására szolgáló politikai eszköz.”

Ezenkívül a saját „bevándorlással kapcsolatos korlátozott tapasztalatai is ösztönözhették korai bevándorláspárti nézeteit”. Kirk otthona, a Piety Hill, az apró, michigani faluban, Mecostában található. A régi villaépület hosszú időn át a kommunista totalitarizmus és a természeti katasztrófák elől menekülők gyülekezőhelye volt. Magyarok, lengyelek, csehek, bolíviaiak, brazilok, vietnámiak, kambodzsaiak, horvátok és abesszinok is menedékre leltek Kirk-éknél.

Az 1990-es évek elejére azonban Kirk bevándorlásról alkotott nézetei kritikusabb fordulatot vettek. McDonald felhívja a figyelmet: Kirk egyik kései könyvében, az America’s British Culture-ben „figyelmeztetett arra, hogy a közös brit kultúrát, amelytől erkölcsi és politikai rendünk függ, most veszélybe sodorja a multikulturalizmus szélhámossága.”

McDonald hozzáteszi: 1992-re „Kirk meg volt győződve arról, hogy a bevándorlás természete gyökeresen megváltozott. Az új bevándorlóktól többé nem várták el, hogy beolvadjanak az örökölt amerikai kultúrába. Ehelyett elsöprő létszámukkal a civilizáció vívmányait, sőt, immáron annak létét is fenyegették, márpedig Kirk ennek megőrzéséért küzdött egész életében. Kirk ma már nem hangoztatná a bevándorlással kapcsolatos derűs nézeteit, mint korábban. Ehelyett összefogna azokkal, akik Amerika kulturális identitásának ellenségei ellen küzdenek.”

Ezt az álláspontot képviseli az egyébként Magyarországon élő John O’Sullivan is. A Kirk könyvéről írt 1994-es recenziójában így fogalmaz: „Ezek a multikulturalisták arra törekednek, hogy a nemzetet a felfokozott bevándorlás révén tovább balkanizálják – apró, egymással harcoló kulturális enklávékat hozva létre. Mindenekelőtt arra törekszenek, hogy bűntudatot ébresszenek az egyszerű amerikaiakban, pusztán amiatt, hogy az amerikai kultúra Amerikában elsőbbséget élvez.”

Ez többnyire érthető számomra. Bár úgy gondolom, hogy Kirk, a legtöbb amerikai konzervatívhoz hasonlóan, különbséget tesz Amerika bevándorlással kapcsolatos jótékony történelmi tapasztalatai és a bevándorlás Amerika-ellenes ideológiai fordulata között, amely a huszadik század végén történt, és amely egyre nagyobb aggodalmat keltett benne Amerika öröklött kultúrájának jövője miatt.

PLM: Látsz arra esélyt, hogy olyan országok, amelyek tiszteletben tartják az emberi életet, ideértve a magzatok életét is, egy geopolitikai vagy akár katonai szövetségbe tömörüljenek? Történelmi perspektívából tekintve, integrálhatók a keresztény országok, vagy legalábbis a még keresztény kultúrával rendelkező országok egy szövetségbe?

Jeffrey O. Nelson: A történelmi gyökereink, a természetes szövetségeseink, a politikai civilizációnk és a materiális javaink elmozdíthatatlanul itt, a Nyugati kultúra erődjében állnak.

Mára a kereszténységet könyörtelen támadások érték, a helyét pedig egy atomisztikus, szekuláris és sok tekintetben már pogány liberalizmus vette át.

Ennek ellenére a legtöbb úgynevezett liberális érték a keresztény antropológiában gyökerezik, illetve a keresztény intézményekből és nemzeti kultúrákból ered. A fonál jelenleg igen vékony, de még mindig lehetősége van arra, hogy visszavarrjon egy közös szövetet. Egy olyan anyagot, amely a nyugati nemzeteket egymáshoz kötheti a történelmi kultúra védelmében, hogy szembeszálljanak az új politikai vallásokkal, a nacionalizmus és totalitarizmus régebbi formáival, amelyek a Nyugat végső megsemmisítésére törnek.

Az élethez való jog tekintetében a technológia a mi oldalunkon áll, hiszen immáron minden jóindulatú ember számára világossá vált, hogy az anyaméhben lévő gyermek pontosan az, aminek tűnik: egy gyermek. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a fiatalabb generáció életpártibb. Az utóbbi időben Amerikában több fontos jogi győzelmet is elértünk az életvédelem területén. Mindazonáltal, Russell Kirk megértette, hogy a baloldal megszállottan ragaszkodik a „szexuális felszabadításhoz” és ez egy hosszas harcot fog jelenteni.

A legfontosabb dolog, amit a ti új agytrösztötök tehet, hogy átadja a fiatal generációnak a keresztény felfogást az emberről, az emberi természetről és az ember sorsáról.

Nagyon sok múlik ezen. Legfőképpen az emberek lelke. A keresztény antropológia rendkívüli fontossággal bír ma. Ha az emberek ezt megértik, akkor a politikai eredmények is természetesen következnek majd belőle.

PLM: Hogyan illeszkednek az agytrösztök a politikai rendszerbe? Vannak-e olyan agytrösztök, amelyek tevékenysége történelmi jelentőségű?

Jeffrey O. Nelson: Az agytrösztök gondolatokat közvetítenek a közbeszédbe, és végső soron a társadalmi cselekvésbe is. Különösen fontos szerepet töltenek be a korunkban, mikor az egyetemeken már nem születnek eredeti gondolatok. Amerikában jó példa erre a jobboldalon a Hoover Institution, az American Enterprise Institute, vagy a Heritage Foundation, míg a baloldalon a Brookings Institute. Mindegyikük jelentős a maga módján. Dr. Kirk és egyes agytrösztök kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki, mivel az egyetemek gyakran elzárkóztak a nézetei elől. Közéletünk sokkal szegényebb lenne e szervezetek nélkül, hiszen szilárd alapokon állva szakpolitikai javaslatokat csatornáznának be a politikai rendszerbe a jószándékú változtatás érdekében.

PLM: Sok évig dolgoztál az ISI-nál igazgatóként. Milyen tapasztalataid vannak, mennyi időbe telik, mire az intellektuális munka látható eredményeket hoz?

Jeffrey O. Nelson: A munkátok Magyarországon szükségszerűen hosszú távú, ahogyan a miénk is az volt az ISI-nál, de már a közeljövőben is láthattok eredményeket. Tíz év múlva már be fognak érni az első gyümölcsök, mikor az öregdiákjaitok munkát vállalnak és láthatóvá válnak a szakmai hozzájárulásaik. De mindig azt gondoltam, és most is azt gondolom, hogy 25 vagy akár 50 éves időszakokban kell gondolkodnunk. Ekkor fogtok tudni hátralépni, és látni, hogy hogyan mozdult el a dolgoknak az iránya, amelyeknek a megváltoztatására vállalkoztatok és milyen szerepet játszottatok benne. Ez türelemjáték, annyi biztos.

PLM: Az Axioma Központ, jelenleg jelentős szervezeti fejlesztésen megy keresztül. Egy keresztény alternatív médiumból egy hit alapú intézménnyé, agytrösztté alakulunk át, amely egyébként médiatevékenységet is folytat. A tevékenységünk fókuszában többek között az élet védelme és a pornográfia elleni harc áll. Mit javasolnál nekünk, egy olyan csapatnak, amely ilyen kérdésekkel tervez foglalkozni? Mire kellene odafigyelnünk?

Jeffrey O. Nelson: Amit fentebb mondtam, az a válaszom erre a kérdésre is. Tanítsátok a keresztény emberképet mindenkor és minden dimenziójában. Erre van szüksége a világnak. NINCS szüksége még több politikára vagy közgazdaságtanra. Álljatok ellen a nyomásnak, hogy átpolitizáljátok a munkátokat.

Ha helyes emberképetek van, akkor a politikátok és gazdaságotok is ki fog alakulni, és valódi változást hoz. Figyeljetek arra, hogy ne térjetek el a missziótoktól.

Ismerjétek jól a küldetéseteket, és fáradhatatlanul ragaszkodjatok hozzá. Végül óvakodjatok attól, hogy a gyűlölet betörjön oda, ahol a reménynek kell lakoznia. Szellemi szklerózis alakulhat ki, amikor olyan ügyekért harcolsz, amelyekhez sok szenvedély kötődik. Ezt akarja a másik oldal. Maradjatok nyitottak, vidámak, jószívűek, mert ez az elvont gondolatoknál vagy érveknél még meggyőzőbb lesz. Caritas (szeretet)… minden nap, és látni fogjátok, hogy hová vezet az Úr. Sok sikert! Imádkozom értetek.

Kapcsolódó: Gary Gregg: Szükségünk van arra, hogy több keresztény lépjen a közéletbe