Mucsi Eszter: Egy szép és gyümölcsöző szolgálat az Öné, mit mondana, mi az Ön szolgálatának a három legfontosabb alappillére?
Böjte Csaba: Mindenekelőtt a Jóisten. Nélküle ez nem működne, neki se mernék állni. Aztán Jézus tanítása: a szeretet parancsa, példája. Azt gondolom, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus adott mindannyiunknak egy varázsvesszőt a kezünkbe, a szeretet parancsát. Amivel tényleg csodákat lehet tenni a 21. században is. A harmadik az, hogy ne adjuk fel. Mindig újra lehet kezdeni. Az én magam életében is, de a gyerekek életben is ezt látom. Hogy ne dobjam be a törülközőt, ne égessem fel a hidat. Nincs vesztett csata. Bármi történik, mint a keljfeljancsi valahogy álljunk talpra. Ezt lehet úgy is mondani, hogy bűnbánat, úgy is, hogy újrakezdés, úgy is, hogy megtérés. Sok olyan gyereket láttam, meg kollégát, akiknél évek múlva érett be a jóság gyümölcse.
ME: Az Axiománál azon dolgozunk, hogy a keresztények az egyház falain kívül is aktívak legyenek és ne feledkezzenek meg a társadalmi szerepvállalás fontosságáról, ami szintén egyfajta szolgálat. Ön szerint miért fontos, hogy a keresztények ne csak az egyházban, de a társadalomban is jelen legyenek?
Böjte Csaba: Jézusnál nincs különbség test és lélek között.
A szakrális vagy szent és profán között nem szabadna ilyen különbséget tenni. Nem szabad a világot így kettéosztanunk. Én mindenütt keresztény vagyok.
Mindenhova olyan habitusban megyek, és jól érzem magamat. Most is a Váci utcán hosszan sétáltam, és én ott is keresztény akarok lenni. A Jóisten színe elé a világnak a jókedvét, derűjét is ugyanúgy el merem vinni, mert Istenben minden, ami tökéletes, az megvan. Márpedig a jókedv, a derű, a vidámság az egy érték. Tehát valószínűleg Ő a világ legvidámabb, legjókedvűbb személyisége.
ME: A megtestesülés egy központi eleme a kereszténységnek. Mit gondol, miben áll a megtestesülés jelentősége? Miért fontos ez?
Böjte Csaba: Jézus kiüresítette önmagát, és megtestesült, közénk jött, megszólíthatóvá, megérinthetővé vált.
Az ő példájára nekünk is meg kellene testesülnünk.
Sokszor látom azt, hogy az emberek úgy élnek egymás mellett, mintha idegenek lennének. Örvendj a családtagodnak, örvendj a barátaidnak, testesülj meg. Válj jelenvalóvá, megszólíthatóvá. Végül is mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk. Az, ami karácsony éjszakáján történt, amit Jézus Krisztus tett értünk, ugyanazt kellene, hogy tegyük mi is. Én tudom azt, hogy a gyerekek ott vannak, és hosszan mehetek köztük úgy is, hogy el vagyok foglalva az én gondommal, de ha én kiüresítem önmagamat, és lehajolok hozzájuk, és jókedvűen elviccelünk, és megkérdezem, „hogy vagytok”, és szó nélkül is meghallgatom őket, akkor valahol értem a karácsony ünnepét. Én mindenkit erre biztatok, hogy ő maga is, legyen ajándékká. Jézus Krisztus nem egy csomó mennyei szuvenírt hozott nekünk, hanem ő maga volt az áldás, az ajándék. És adja Isten, hogy mi is egymás számára Isten drága ajándékai legyünk.
ME: A karácsony a közösség megéléséről is szól. Hogyan szolgálhatunk karácsonykor a nehezebb sorsú embertársaink felé?
Böjte Csaba: Volt egy olyan év, hogy a gyerekeinknek összeszedtük a hajléktalanszállásról, innen-onnan az anyukákat, apukákat, rokonokat, aztán jól megfürdettük, felöltöztettük, és a karácsonyfa alá besuvasztottuk őket. Volt nagy sírás, öröm, kacagás. Az, hogy én odalökök valamit, az olyan kevésnek tűnik. Én mindenkit arra biztatok, hogy merjen befogadni. Tehát hívjuk meg a másikat egy kávéra vagy egy ebédre. Ott van, zuhanyozz le, öltözz fel. Csodák történnek, ha merünk befogadni. Jézus Krisztus befogadta az embereket. És volt az embernek jó háza, étele, ruhája. Ugyanúgy mi is ne csak jótékonykodjunk, hanem merjünk.
Én ezeket a gyerekeket befogadtam. Ők az én gazdagságom, az én kincseim. Ő rájuk vagyok büszke. Nem a díjaimra, az autómra vagy a házamra vagyok büszke, hanem ezekre a gyerekekre, akiket Isten nevében befogadtam.
