A politika és kereszténység kapcsolatának kényes volta egy huszárvágással átvágható – mondta az Axioma Podcast friss adásában Szilvay Gergely, aki szerint a probléma gyökere, hogy sokan tökéletes politikát várnak a keresztény politikától, ami nyilvánvalóan irreális elvárás, bár meglátása szerint az elmúlt 100-150 év jellemzője, hogy magától a politikától is túl sokat várunk.
Filemon Norbert, az Axioma Központ kutatója arra emlékeztetett, többet ér, ha egy úgynevezett kultúrkeresztény politikai szereplő jut döntési pozícióba, mintha egy olyan ember, aki a magánéletében példásan megéli keresztény hitét, politikai szerepvállalását azonban leválasztja arról.
A liberalizmus kritikáját adva a kutató emlékeztetett: ez az ideológia elválasztja önnön keretrendszerét az értelmes céloktól, a liberalizmus nem szolgálja az isteni rendszert. Emlékeztetett azonban, a liberalizmus is felemel valós értékeket, mint például a szabadság, ugyanakkor keresztény szempontból „a liberalizmussal mint ideológiával nagyon súlyos gondok vannak”.
Kapcsolódó: Lehet-e liberális egy keresztény? Maráczi Tamás írása az axioma.hu-n. |
Utópia volna a keresztény politika?
Filemon Norbert arra is figyelmeztetett, bár természetesen jó lenne egy olyan kormányzat, amelynek minden egyes tagja mélyen hívő, erényes életet él és hibáktól mentesen szolgálja a közjó előmozdítását, azért érdemes észben tartani, hogy ez a felvetés nem más, mint utópia.
Tóth Krisztián műsorvezető kérdésére válaszolva, miszerint utópikus elgondolásként tekinthetünk-e magára a keresztény politikára is, Szilvay Gergely úgy reagált: a konzervativizmusra és a keresztény politikára egyaránt igaz, hogy alapműve Szent Ágoston grandiózus munkája, Az Isten városa, s mivel mindkettő sokat merít belőle, egyfajta természetes szövetségesnek tekinthetők. Erényes politikusok mindig is voltak, ma is vannak és mindig lesznek, akik a keresztény tanítást megjelenítik és érvényre juttatják, mutatott rá a Mandiner főmunkatársa.
A felszabadítás teológiájával kapcsolatban Szilvay Gergely arra figyelmeztetett, az a marxizmussal mélyen átitatott irányzat, amelyet a Szentszék is elítél, visszafogott változatai azonban Dél-Amerika egyes válságaira adott válaszkísérletként relevanciával bírnak, kár lenne ugyanakkor egy lokális megoldási javaslatot globálissá tenni.
Kapcsolódó: Mi is a felszabadítási teológia? Szilvay Gergely írása az axioma.hu-n. |
Az állami szférának a rendet, az egyházi szférának az emberek üdvösségét kell szolgálnia, ami persze nem jelenti azt, hogy a kettőnek nem lehetnek átfedései, összegzett az adásban Filemon Norbert, aki hozzátette: ideális esetben egyfajta kooperáció alakul ki az állam és egyház között, amelynek során egyik sem veszélyezteti a másikat sajátos feladata ellátásában.
Az elmúlt hetek magyar közéletét megterhelő kegyelmi üggyel kapcsolatban a műsorban elhangzott: a mai többségi magyar társadalom számos fontos kérdésben kezd elszakadni a keresztény tanítástól, az egyháznak azonban hitvallóan kell képviselnie saját tanítását ebben a társadalomban. Eközben pedig a politika egyensúlyozni próbál, a helyzet pedig nyilvánvalóan összetett. A politikusnak minden esetben mérlegelni kell a politikai realitásokat is, azok között kell törekednie a keresztény értékek érvényre juttatására.
A teljes beszélgetést itt meghallgathatja: