Ujlaki-Győri Anna: Azt olvastam a CHANGED-ről, hogy „olyan baráti közösség vagyunk, akiknek valaha LMBTQ+ identitása volt. Ma Jézus szeretetét és életünkben működő szabadságát ünnepeljük. Megváltozottá válni lehetséges!” Miért tartja relevánsnak ezt az üzenetet? Miért akarna bárki megváltozni, aki LMBTQ+ identitásúnak vallja magát?

Elizabeth Woning: Úgy gondolom, hogy az LMBT nem egy identitást meghatározó dolog. Nem pusztán egy állapot, mint mondjuk az etnikum. A tudomány újra és újra megerősíti, hogy a saját nemhez való vonzódás nem determinált és nem létezik meleg gén sem. A genetikusok is azt mondják, hogy bár néha előfordulhat egyfajta genetikai hajlam az azonos nemű vonzalommal élők esetében, azonban ezt nagyban környezeti hatások alakítják.

Keresztény szervezet vagyunk és Krisztust követőkként tapasztaltuk, hogy az újjászületés élménye és elköteleződésünk amellett, hogy új teremtések vagyunk, megkövetelte, hogy a régi énünket magunk mögött hagyjuk. Ezzel együtt pedig az LMBT szociokultúrális címkéről is lemondtunk. Ahogy az ember elengedi ezt az identitást és elkezdi megélni a saját nőiségét, azzal önmaga új megértése és értelmezése kezdődik el.

Az LMBT mozgalom ugyanis önálló narratívát képvisel, ami valahogy így hangzik: ,,Így születtél.” Amint ezt valaki elhiszi, elkezdi átértékelni a gyerekkorát. Visszaemlékezik az öt éves énjére és rájön: ,,A legtöbb barátom lány volt, és nagyon szoros kapocs volt közöttünk„. Végül pedig arra jut, hogy ez az azonos nemű vonzalom bizonyítéka. Pedig a tudomány szerint teljesen természetes, hogy azonos nemű gyerekek közeli, de nem romantikus kapcsolatot ápolnak egymással gyerekkorban. A gyerekek fokozatosan fedezik fel a szexualitásukat, ám (utódnemzéshez kapcsolt) szexuális vágyat a pubertásig nem élnek át. Az 5, 6 és 7 éves korban megtapasztalt érzéseket teljesen téves valamiféle szexualitáshoz kötni. Mindenesetre az önismereti út során, elmélkedő imádságon vagy terápián keresztül felfedezhetjük, hogy a minket ért fájdalmak hogyan hatottak a szexualitásunkra. Ennek néha a bántalmazás vagy a trauma is része, ez pedig szintén hathat az identitásunkra és a szexuális önkifejezésünkre. Az Úrral együtt, imádságban átmenve ezen a folyamaton, nem csak az LMBT identitástól távolodunk el, hanem a „különc vagyok” gondolkodásmódtól is. Ezáltal pedig valóban átélhetjük, hogy nőként a nőkhöz, férfiként pedig a férfiakhoz tartozunk.

UGyA: A CHANGED-ben önöknek célja, hogy bemutassanak olyan ,,szokatlan és ritka” életutakat, amelyeket a szexualitásukat vagy nemi identitásukat megkérdőjelező férfiak és nők, változáshoz vezető önfelfedezésük során bejártak. Miért ritkák és szokatlanok ezek az utak?

Elizabeth Woning: A miéinkhez hasonló (LMBTQ életformát elhagyó) történetek rendkívül el vannak nyomva. Véleményem szerint ennek egy része az aktivizmus erejének tulajdonítható. Manapság még annak a megemlítése is rendkívül megosztó, hogy a szexualitás fluid – ahogy ezt Matthew Grech máltai ügye is bizonyítja.

Az amerikai LMBT aktivizmus 1969-ben New-York-i tüntetések mentén indult el és a StoneWall mozgalom elsőként a pszichológus szakma ellen irányult. A változás lehetősége körüli konfliktus is az aktivizmusban gyökerezik. Az LMBT emberekhez ugyanis a Nyugaton – kifejezetten a 20. században – meglehetősen rémes eszközökkel is viszonyultak, elég például egyes férfiak kötelező sterilizálására vagy börtönbüntetésére gondolunk. Ma azonban az aktivisták már a keresztényeket támadják, akiket a károk fő forrásának tekintik.

A 70-es években pedig a pszichológiát támadták, amiért az patológiásnak tekintette a homoszexualitást, segítséget pedig nem tudott nyújtani.

A 70-es évek aktivizmusa és a homoszexualitás DSM-ből (az amerikai pszichológiai társaság tudományos kézikönyvéből) való kiemelése nyomán ezeknek az embereknek nem volt lehetősége segítséget kérni. Emiatt kevesebb kutatást végeztek a témában, majd levonták azt a következtetést, hogy az azonos nemű vonzalom minden bizonnyal megváltoztathatatlan.

A pszichológia világában azonban hatalmas előrelépések történtek azóta. Ma sokkal többet tudunk például a trauma kezeléséről, mint 40 éve, amikor az aktivisták kierőszakolták a DSM újragondolását. A CHANGED-nél tudjuk, hogy ha egy terapeuta elkezd foglalkozni a traumával, akkor az érzelmek és a viselkedésformák nagy része változni kezd. A CHANGED Mozgalom leginkább olyan emberek közössége, akik segítséget kaptak és épültek általa. Sokunkat szexuálisan bántalmaztak gyerekként. Ma már az is megosztó, ha valaki azt mondja, hogy összefüggés lehet a szexuális bántalmazás és a szexuális vonzalom alakulása között. Ez szentségtörésnek számít a meleg közösségben.

UGyA: Ön személyesen miért kezdett el olyan emberek felé szolgálni, akik saját nemhez vonzódással küzdenek vagy nemi identitászavarban érintettek?

Elizabeth Woning: Az én történetem az, hogy tinédzserként elkezdtem megkérdőjelezni a szexuális identitásomat, majd a 20-as éveim elején ,,előbújtam” leszbikusként. Ezt követően egy nagyvárosi meleg közösség közelébe költöztem és magamba szívtam az LMBT világot. Később nyíltan leszbikus keresztényként kezdtem el teológiára járni és csatlakoztam a melegséget támogató egyházi mozgalomhoz (gay affirming church movement) is. Ám amikor kapcsolatba kerültem a Parish Ministry-vel, egy olyan szokatlan élményem volt az Úrral, amit nem tudtam megmagyarázni. Egy ifjúsági evangelizációs alkalom során egy 17 éves fiú odajött hozzám és valami ilyesmit mondott: ,,Azt hiszem van valami, amit az Úr üzenni szeretne neked rajtam keresztül”. Egy olyan dologról beszélt nekem, amivel kapcsolatban évek óta imádkoztam. Ez egy rendkívül mély pillanat volt, mert elgondolkodtam azon, hogy Isten személyesen ismer engem. Ezek szerint meg lehet Őt ismerni személyesen és hallani lehet a hangját? Ekkor már teológiai mesterfokozatom volt, de azon kaptam magam, hogy megkérdőjelezem, amit addig Istenről tudtam és akinek Őt mindaddig hittem.

Ezt követően fogtam egy új Bibliát, és elkezdtem kiemelni minden olyan verset, ahol Isten saját magát mutatja be. Éveket töltöttem azzal, hogy Isten jellemére összpontosítottam.

A fiatalemberrel átélt pillanatban Isten nem a bűnről győzött meg – a szexuális promiszkuitásról vagy önmagáról a szexuális bűnről –, hanem lelkipásztorként a hitetlenségemmel szembesített.

Rövidesen megkérdőjeleztem a queer teológiát és azt, amit a biblikus nőiségről hittem. Rákényszerültem, hogy feltegyem a kérdést: el tudom fogadni a biblikus nőiséget vagy nem? A queer teológia – amely egy posztmodern terület – soha nem kényszerített ilyesmire.

UGyA: Hogy lett ebből a személyes átformálódásból mozgalom?

Elizabeth Woning: Ugrok egyet az időben. Elfordultam a korábbi identitásomtól és elindultam egy olyan úton az Úrral, amelynek részeként feleségül mentem a férjemhez. 7 évvel később a kaliforniai Reddingbe költöztünk, ahol Ken Williams-szel  – és néhány szintén hasonló háttérből jövő barátunkkal – 2017-ben létrehoztuk az Equipped to Love (Szeretetre Felkészítve) szolgálatot a Bethel gyülekezetben.

Egy évvel később Kaliforniában megpróbáltak elfogadtatni egy fogyasztóvédelmi törvényt, amely kimondta volna, hogy a szexuális orientáció nem változhat, így bármilyen ezzel ellentétes nézet csalásnak minősül. Így elkezdtünk felszólalni az ügyben. Egy alkalommal egy bizottsági meghallgatáson is tanúskodtunk, ahol éreztük, hogy a törvényhozók nem hisznek nekünk. Ezért úgy döntöttünk, hogy kiadunk egy könyvet a történeteinkből – egy olyan anyagot, amit ez a törvényjavaslat betiltott volna. Ez lett a CHANGED című könyvünk. A könyv pusztán tanúságtételek sorozata, csak történetek és fényképek vannak benne, retorikai eszközök nélkül. Rövidesen egy megmozdulást is szerveztünk és a kaliforniai Capitolium lépcsőin többen is elmondtuk a történetünket. Az eseményről készült videó gyorsan elterjedt, több millióan látták világszerte és hirtelen a semmiből létrejött egy nemzetközi szervezet és egy nemzetközi mozgalom. Így startolt el A CHANGED Mozgalom, Ken és én pedig – hogy úgy mondjam – azóta is kapkodjuk a fejünket.

Azóta is felszólalunk az ún. „konverziós terápiákat” betiltó törvények ellen, valamint jelenleg a transz témában is, amely az amerikai kultúra minden szintjére hatással van. Támogatunk minden olyan rendelkezést, amely megtiltja a műtéti és hormonális kezeléseket gyerekek részére, valamint védik a nők jogait a sportban és a közintézményekben.

Az ún. „konverziós terápiákat” betiltó törvényeket több okból is különösen károsnak tartjuk. A segítséghez forduló és a segítséget nyújtó között zajló, bizalmas viszonyban akadályozzák meg a szólásszabadságot. A legrosszabb az egészben az, hogy a CHANGED-ben lévő legközelebbi barátaim 90%-át szexuálisan bántalmazták gyerekként. Etikátlan törvényileg megtiltani, hogy ezek az emberek professzionális segítséget, tanácsadást kaphassanak.

Míg más szervezetek például egyéni tanácsadást biztosítanak embereknek, Ken és én szilárdan hisszük, hogy a gyógyulás központja a gyülekezet.

A tanácsadás hasznos, ha például valaki traumát élt át, valójában azonban az igazi gyógyulás és teljesség helye a gyülekezet, mert a mi hátterünkkel rendelkezőknek közösségre, valahová tartozásra van szüksége.

UGyA: Ön szerint hogyan válhatnak a gyülekezeti közösségek a gyógyulás biztonságos helyévé az érintettek számára?

Elizabeth Woning: Véleményem szerint minden LMBT élettapasztalattal rendelkező személy mélyen sebzett az intimitás terén. Így vagy úgy, de mély, kapcsolati sérüléseik vannak. Erre a legjobb gyógymód a Jézussal való személyes kapcsolat, ennek legjobb katalizátora pedig a gyülekezet. A gyülekezeteknek fel kell ismernie, hogy az evangélium valóban jó hír az LMBT élettapasztalattal élő embereknek. Módot kell találniuk arra, hogy kitárják karjaikat feléjük, hogy megtalálják Krisztust és átéljék a szeretetét. Rá kell jönniük, hogy hogyan segíthetik őket abban, hogy a tanítványozás folyamata során maguk mögött hagyhassák a régit és helyette az újjászületett identitásukban erősödjenek meg.

Az LMBT-kultúra egyik legfőbb jellemzője a valahová tartozás hiányának élménye.

Úgy is mondhatnám, hogy az egész ,,egyenlőségi mozgalomnak” része a „más vagyok” érzése, és az a mély vágy, hogy valahova tartozhassanak. A mozgalommal ugyanakkor az a probléma, hogy meg akarja őrizni a „másság” identitását, miközben egyfajta valahová tartozást keres vagy erőltet. Hiába próbál valaki nőként a nőkhöz tartozni, amíg valahogy különálló, „furcsa” nőtípusnak érzi magát

A gyülekezet egy olyan hely lehet, amely biztosítja azt a közösségi létet, ahol az LMBT identitást maguk mögött hagyó személyek – különböző nemű és életkorú emberek között – átélhetik, hogy csillapodik a valahová tartozás iránti vágyuk. Itt felfedezhetik, hogy problémáik alapvetően nem különböznek másokétól, valamint a női vagy férfi létüket is megélhetik. Az LMBT élménynek egy másik része a nem megélésével kapcsolatos mély seb: az érintettek nem érzik magukat teljesen nőnek vagy teljesen férfinak. A gyülekezeti közösség lehet tehát az a hely, ahol ezek az emberek szellemi szülőkre találhatnak, akik mentorálhatják őket az új identitásuk megerősödésében.

UGyA: Beszélt egy új identitás megtalálásáról. Meglátása szerint mire épül a valódi identitásunk?

Elizabeth Woning: Ez a biblikus antropológia megértésével kezdődik, amely szerint Isten férfinek és nőnek teremtett minket.

Ha felismerjük, hogy Isten által teremtett egységes testek vagyunk, az segíthet feloldani azt a tévhitet, miszerint az igazság mindig az, amit éppen érzünk.

A testünk épp annyira része az identitásunknak, mint az elménk és a képzeletünk. Tudományos értelemben az elménk és a képzeletünk a testünk terméke, az LMBT és a poszmodern kultúra azonban szétválasztja ezeket. A technológiai fejlődés és az AI pedig biztosítja, hogy egyre távolabb kerüljünk ettől az egységtől. Tehát annak a megértése, hogy a testünk mi magunk vagyunk, a férfi és a női testben lét felfedezését is szükségessé teszi. Így azt is beláthatjuk, hogy a férfiak és a nők pusztán fizikai értelemben is mennyire különbözőek. Fontos testünk jelentésének elfogadása abban, ahogy ez a különbözőség a férfiaknál például a fizikai erőben, nőként pedig a gondoskodásban vagy a gyereknevelésben fejeződik ki. Ez a kiindulópont.

UGyA: Ha bárki felveti a szexuális vágyak vagy a nemi identitás változásának lehetőségét, automatikusan szeretetlennek és kirekesztőnek bélyegzik. Mit gondol ezekről a vádakról?

Elizabeth Woning: Természetesen fájdalmas ezeket hallani. Ezzel kapcsolatban meggyőződésem, hogy az LMBT identitáshoz jelentős mértékű el nem ismert szégyen is társul. Gyakran mondom, hogy a Pride mozgalom hátterében is mély szégyenérzetet találunk. A szégyen valami ilyesminek a mély megélése: ,,Velem valami baj van. Nem tudom, hogy mi az, de neked van valami fogalmad róla és elítélsz emiatt.” Erre pedig a Pride mozgalom válasza a következő: ,,Tökéletes vagy. A bizonytalanságodat pedig hatékonyan el tudod rejteni, hogy ne kelljen fájdalmat érezned.” Úgy gondolom, hogy az ellenállás gyakran ebből a fájdalomból fakad.

UGyA: A CHANGED honlapján a következő olvasható: „Mi szembenéztünk a fájdalommal, elutasítottsággal és kétségbeeséssel, amely gyakran kíséri a homoszexuális tapasztalatot.” Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lehet szembenézni a fájdalommal, az elutasítottsággal?

Elizabeth Woning: Ez elmélkedő imádsággal kezdődik, valamint az Istenhez tartozás és az evangéliumi elfogadottság megértésével.

Még az is mondanám, hogy nem élhetjük át igazán mások szeretetét, amíg nem kezdjük el megtapasztalni Isten szeretetét.

Ez a szeretet megváltó, megtisztító és átformáló hatású. Ebből a biztonságos kapcsolódásból fakadóan, az Isten jelenlétében folytatott imádságban elkezdődhet a szembenézés azzal, hogy vajon honnan ered a fájdalom, az elhagyatottság, a valahová tartozás hiánya vagy egy kötődést érintő veszteség? Ahogy az ember egyre jobban megérti saját magát és imádsággal, esetenként terápiával vagy egyéb eszközök segítségével érzelmi gyógyuláson megy át, az elutasítottság és az elkeseredettség fokozatosan elszáll. Valódi gyógyulás tehát az Úrban való megnyugvásból származhat.

UGyA: Az inga egyik végén a keresztények egy csoportja úgy gondolja, hogy a változás lehetetlen, ezért vagy egy ,,affirmatív” (elfogadó) teológiát képviselnek, vagy egyszerűen elfogadják a „born this way” (ilyennek születtem) gondolatát. Az inga másik végén pedig olyan keresztényeket látok, akik hisznek a változás lehetőségében, viszont csak a szexuális kísértésektől való teljes szabadságot fogadják el „elég jó” változásként. Ön szerint mit jelent és hogyan néz ki a változás, nem kívánt szexuális vonzalom esetén?

Elizabeth Woning: Ez egy nagyon jelentős és fontos kérdés.

A Biblia szerint az Úr mindannyiunktól engedelmességet vár, függetlenül attól, hogy milyen élettapasztalattal rendelkezünk.

Az engedelmesség útja – amely mindenki számára az Istenhez való közeledés útját jelenti –, a Krisztus képmására történő formálódáshoz vezet az életünkben. Ilyen értelemben nem különbözik egy azonos nemű vonzalommal rendelkező útja egy alkoholista vagy például egy haragkezelési problémával vagy más hasonló, életet nagyban meghatározó mintákkal rendelkező ember útjától.

Az LMBT közösségből sokan mondanák azt, hogy kitartóan imádkoztak, hogy Isten vegye el tőlük az azonos nemű vonzalmat, ám ez mégsem történt meg. Értem, amit mondanak, azonban az LMBT érzések kialakulása fejlődéslélektani folyamat eredménye (developmentally located). A testünknek van egy helyreállító törekvése. A teljesség elérésére törekszik a trauma, bántalmazás, valamint a káros hiedelmek feloldására. Fájdalmas és önbántalmazó szokások ismétlésével, valójában valamilyen megoldást keresünk. Bár mindannyian szeretnénk a megváltásunk pillanatában minden szempontból megváltozni, Isten nem így dolgozik. Ő elvet egy magot, ami kikel, növekszik, virágzik, aztán meghal. Ez a folyamat szellemi törvényszerűség és a tanítványságban való növekedéshez hasonlít. A változás időbe telik.

Elképzelhető például, hogy valaki átadja az életét az Úrnak, ezt követően átél egy szexuális bűntől vagy kísértéstől mentes időszakot, majd hirtelen mégis történik valami olyan, ami szexuális vágyat ébreszt benne. Fontos, hogy az érzés elnyomása helyett kérdéseket tegyen fel magának ilyenkor az illető: ,,Miért érzem ezt? Mivel van összefüggésben ez az érzés? Mikor éreztem először, hogyan alakult ki bennem, mikor szoktam így érezni? Felfedezhető-e benne valamilyen mintázat? Fontos megérteni és kibontani, hogy mi volt kezdetben a fájdalom kiindulópontja, mik voltak a formatív meggyőződések ezekkel kapcsolatban. Fontos, hogy az adott személy folyamatosan olyan közegben legyen, ahol ezeket a korai fejlődési szakaszban bevésődött hiedelmeket fel tudja tárni és le tudja bontani. Erre azonban ritkán van lehetőség a segítségnyújtás korlátozásai miatt.

UGyA: Egy korábbi interjúban említette, hogy amikor keresztényként leszbikus életformát folytatott, szerette volna, ha az egyház megváltozna, annak érdekében, hogy megszólítsa az LMBTQ+ identitású embereket is. Hogyan látja most az egyház szerepét? Valóban azzal segít, ha megváltozik?

Elizabeth Woning: Az LMBT identitásnak szüksége van egy bizonyos kultúrára, amiben virágozhat. Ezért, ha valahol meg akarják őrizni az LMBT identitást, akkor ehhez az azt körülvevő környezetet is meg kell változtatni. Az LMBT kultúrának nem lehet csak egy részét elfogadni. Ez a posztmodern világnézet része. A posztmodern világnézet márpedig – a keresztény hitet aláásva – az igazságot egyéni interpretáció kérdésének tekinti, míg a biblikus, ortodox, evangéliumi, keresztény világnézet szerint az igazság forrása a Szentírás. A meleg közösség felé szolgálni vágyó keresztény egyházaknak el kell dönteniük, hogy melyik nézőpontot választják. Ha az LMBT kultúrát választják, a maga identitásaival, akkor a biblikus ortodoxiát el kell engedniük.

A történelmi tapasztalat az, hogy azok az egyházak, akik ezt megteszik, veszítenek a tagságukból, mert az emberek olyan kereszténységet szeretnének, amiben Krisztus, a kereszt, a feltámadás és a megváltás van benne.

A hitvalló keresztény egyháznak biblikus ortodoxiára van szüksége. Amikor egy gyülekezet elfogadja az LMBT kultúrát, egy idő után nem fogja magát a történelmi keresztény egyházzal azonosítani.

UGyA: Végül mit üzenne annak az olvasónak, akinek keresztényként kérdései vannak szexuális vonzalmáról vagy a nemi identitásáról?

Elizabeth Woning: Azzal kezdeném, hogy nincs semmi szégyellnivaló abban, ha az Úr előtt kérdéseid vannak a szexualitásoddal kapcsolatban. Biztatlak, hogy menj a jelenlétébe és tudd, hogy Ő pontosan ismeri ki vagy. Ő legyen az elsődleges és legjobb forrása az igazságnak és az identitásodnak! Gyere engedelmes szívvel! Törekedj arra, hogy etikus életet élj, mely Jézus életét és tanítását modellezi. Isten megismerése legyen a szíved célja és legfőbb prioritása!

Azt tapasztaltam, hogy ez a leggyümölcsözőbb út, bármely keresztény számára. Az Úr szeret anélkül rendbe tenni dolgokat, hogy észrevennénk. A változás akkor történik, amikor azért követed, hogy megismerd, azért keresed, hogy engedelmeskedj neki, közel legyél hozzá, valamint a barátjává válj. Ha erre figyelsz, idővel elkezded majd meglátni azokat a változásokat, amiket az Úr végez. Ha viszont friss hívőként azt gondolod, hogy a keresztény életed legfőbb fókusza a szexuális bűnöd megoldása, akkor örökre beleragadsz ebbe a bűnbe és a börtönöddé válik.

Tömören tehát: vond be az Urat a szexualitásodat érintő kérdésekbe, ne próbáld kihagyni belőle! Aztán találj egy megbízható lelki vezetőt, mentort, szellemi szülőt, hogy elkísérjen utadon! Az a szándék legyen benned, hogy teljes szívedből szeresd az Urat! Ez a legfontosabb dolog.

Nyitókép: CHANGED Movement