A nők nem egyszerűen testek, amelyeket használni lehet, hanem Isten képmására teremtett emberek, akik egyúttal az élet hordozói is. Mivel biológiai adottságukból fakadóan gyengébbek, számos sztereotípiának és támadásnak voltak kitéve a történelem során – hívja fel a figyelmet
Claire Swinarski a Public Discourse oldalon. A XX. század elejéig az amerikai nők még csak nem is szavazhattak, és előtte évszázadokon át csak kevesen birtokolhattak közülük bármilyen tulajdont. A feminizmus nagyrészt ennek a szenvedésnek a következménye volt. Nők csoportjai álltak össze azért, hogy harcoljanak nőtársaik szavazati jogáért, a tulajdonjogért és hogy a törvényhozásban a férfiakkal egyenlőnek tekintsék őket.
A feminizmus kettőssége
A legtöbb modern antifeminista tisztában van azzal, hogy számos nézetük egyezik a legkorábbi feministák nézeteivel. Susan B. Anthony, Elizabeth Cady Stanton és Alice Paul például vehemensen kiálltak az anyák jogaiért és a férfiak erőszakossága elleni védelemért. Sok tudós úgy véli, hogy a XX. században a feminizmus olyan alakok hatására vált aktivizmussá, mint Simone de Beauvoir, akinek híres állítása szerint „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Idővel a feminizmus a nők ünneplését és védelmét célzó ügyből egy ködös, hevesen vitatott fogalommá vált.
Az egész XXI. században a feminizmust úgy hirdették, mint azt a lehetőséget, hogy abortálhatjuk a gyerekeket, „férfivá válhatunk”, és eladhatjuk a testünket. Az eredeti feministák mindhárom „szabadságjogot” ellenezték volna, ahogyan sok katolikus is.
Egy erényes életet élni próbáló katolikus így hamis kettősség elé kerül: lerázza magáról a feminista címkét, és a többi kulturális normával együtt figyelmen kívül hagyja, vagy megpróbál formát találni egy olyan katolikus feminizmusnak, amely az igazságot keresi, miközben tiszteletben tartja a nők jogait és méltóságát.
Rengeteg nő választja az előbbit az egyházon belül. Egy gyors YouTube-keresés a „katolikus feminizmus” kifejezésre, és olyan videókat találunk, mint „A feminizmus NEM oké a katolikusoknak” vagy a „Katolikus feminizmus: Egy oximoron” címűt.
Dr. Carrie Gress új könyve, a The End of Woman: How Smashing the Patriarchy Has Destroyed Us (A nő vége: Hogyan tett minket tönkre a patriarchátus szétzúzása?), ellentmondásos módon azt állítja, hogy a feminizmus kezdettől fogva káros volt. E tudósok többsége jóakaratú, hívő katolikus; látják, hogy a modern, szekuláris feminizmus hogyan károsította a nőket és a családokat. Joggal akarnak visszavágni egy olyan eszmerendszernek, amely ma azt állítja, hogy nincs különbség a férfiak és a nők között.
De hadd tegyek fel néhány kérdést azoknak, akik szerint a feminista szó kizárólag negatív. Mit gondolnak azokról a nagyon is valós történetekről, amelyekben a nőket ma diszkriminálják? Mit szólnak ahhoz a tényhez, hogy minden harmadik nő párkapcsolati erőszak áldozata, vagy hogy Dél-Koreában és Kínában a mai napig jelentős a nemi alapú abortuszok száma? Miért van az, hogy az olyan női egészségügyi problémák, mint az endometriózis, meglehetősen alulfinanszírozottak, összehasonlítva a férfi egészségügyi problémákkal, mint a merevedési zavarok? Gondolja azt bárki is közülük, hogy a házasságon belüli nemi erőszaknak még mindig legálisnak kellene lennie?
Az ezekkel kapcsolatos győzelmeket a feminizmus kemény harcok árán vívta ki. Büszkén hirdetjük, hogy életpárti vagy családpárti katolikusok vagyunk – akkor miért ne lehetnénk „feminista katolikusok”?
A nők ma is nagyon sok minden miatt szenvednek, az egyházon belül és azon kívül is. A modern feminizmus jó munkát végez a szenvedés enyhítése érdekében – például küzd a fizetett szülői szabadságért, hogy a nők otthon lehessenek az újszülött gyermekükkel, és megalapozhassák a családot. Ugyanakkor néhány dolog, amit tesznek, éppen a szenvedést fokozza, például azt állítják, hogy az anyaság nehézségeire az a válasz, hogy egyszerűen nem is kell anyává válni.
A katolikus feminizmus lenne a gyógyír?
Szükség van egy olyan feminizmusra, amely a nőket többnek tekinti, mint „használati tárgyak”. Szükség van egy olyan feminizmusra, amely a nők biztonságáért dolgozik, és Isten lányaiként tiszteli őket. A nők alapvető jogainak megtagadása ahhoz vezet, hogy a világ népességének felétől megtagadják a boldogulás lehetőségét. Ha a nők nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást, pénzügyi lehetőségeket és teljes védelmet az erőszaktól, akkor kevesebb lehetőségük lesz arra, hogy hatással legyenek a társadalomra, és a világ lemarad arról a sok ajándékról, amit a nők nyújtani tudnak.
Különösen a katolikusok ismerték fel az ilyen típusú feminizmus szükségességét. II. János Pál pápa nem a feminizmus megszüntetésére szólított fel, hanem egy újfajta feminizmusra. Az Evangelium Vitae-ben azt írta:
„A nők olyan helyet foglalnak el a kultúra alakításában, a gondolkodásban és a cselekvésben, amely egyedülálló és meghatározó. Rajtuk múlik, hogy előmozdítsák az új feminizmust, amely elutasítja azt, hogy teljes uralomra kellene törekedniük. Helyette a céljuk, hogy elismerjék és megerősítsék a nők valódi zsenialitását a társadalom életének minden területén, és legyőzzenek minden megkülönböztetést, erőszakot és kizsákmányolást, amely a nőket éri.”
Ne hagyjuk, hogy kultúránk kényére-kedvére csavarja a szavakat és azok jelentését! Ha a katolikus nők úgy érzik, hogy teljes az életük, az egyértelműen jó dolog. De sok nő nem így él, és nekünk, akik egyedülállóan kiváltságos helyzetben vagyunk, kötelességünk segíteni nekik.
A feminizmus eredetileg azonosította és tiszteletben tartotta a férfiak és nők közötti különbségeket. Nem azokat a sztereotip különbségeket hangsúlyozta, amelyeket a modern gender ideológusok. A feminizmus eredetileg arra világított rá, hogy mivel a nők az élet hordozói, és mivel veleszületett képességük van a gondoskodásra és a szolgálatra, hátrányos megkülönböztetést szenvednek el.
Az első hullám feministái nem nézték le a házasság hivatásának szépségét, bár joggal állapították meg a modern házasságokat sújtó számos problémát.
Úgy látták, hogy a nőknek egyedülálló védelemre van szükségük és teret kell biztosítani számukra ahhoz, hogy kibontakozhassanak. A feminizmus következő hulláma ugyanezt teheti – de csak akkor, ha a katolikusok segítenek ebben.
