Pogrányi Lovas Miklós: Az Axioma az elmúlt időszakban jelentős szervezeti átalakuláson ment keresztül. Keresztény alternatív médiából intézetté alakultunk át. Magyarországon több konzervatív intézmény van, de elmondhatjuk, hogy mi vagyunk Magyarország első kifejezetten hitvalló, keresztény agytrösztje. Tevékenységünk középpontjában az élet védelme és a pornográfia elleni küzdelem áll. Mit javasolna nekünk – mint egy ilyen szempontból kezdő csapatnak. Mire figyeljünk oda?

Wilfred M. McClay: Egy agytröszt teljesítménye akkor optimális, ha működése során megfelelően elegyíti a filozófiai és az empirikus szempontokat. Mindkét kérdéskör tekintetében úgy gondolom, hogy jó, ha az aktuális politikai jelenségek következményeinek feldolgozásával kezdik a munkájukat. Például a pornográfia esetében meg kell nézni, hogyan befolyásolja férfi és nő kapcsolatát, milyen hatással van a házasságokra, a családokra és így tovább. Majd az empirikus alapok lefektetése után tegyük fel filozófiai kérdéseinket, például: Hogyan kapcsolódik mindez az emberi természethez? Ezt követően fogalmazzunk meg javaslatokat a politikai praxis, a szakpolitika számára.

PLM: Véleménye szerint az agytrösztök hogyan illeszkednek a nyugati politikai ökoszisztémába?

Wilfred M. McClay: A politikai ideológiák térnyerése korrumpálta tudományos kutatási rendszert. Bizonyos nézetek kifejtése és alapos vizsgálata egyszerűen nem lehetséges. Úgy vélem, az agytrösztök elsősorban a hagyományos értelemben vett tudományos intézményrendszer helyettesítésére, tehát a helyzet orvoslására szolgálhatnak. A fő probléma az, hogy a kereszténység egyre inkább háttérbe szorul az akadémiai életben, így egy keresztény irányultságú agytröszt nagy mértékben hozzájárulhatna e siralmas helyzet korrigálásához.

PLM: Ön hosszú éveken át dolgozott az Ethics and Public Policy Center (EPPC) nevű, patinás keresztény agytrösztnél. Mi a tapasztalata, mennyi időbe telik, mire a lelki és szellemi munka gyümölcsöt hoz?

Wilfred M. McClay: Fogas kérdés… Az amerikai agytrösztök adományokból élnek, és a támogatók  – magától értetődő módon – folyamatos fejlődést szeretnének látni! De a kultúra alapkérdéseit érintő kutatások és projektek nem olyanok, mint egy építkezés. A pozitív kulturális változások folyamatai nem irányíthatók egykönnyen.

A legjobb dolog, amit egy keresztény agytröszt tehet, hogy olyan szellemi környezetet teremt, ahol a legmagasabb rendű, magával az emberi élet céljaival kapcsolatos alapkérdések állnak a középpontban.

Ez az, amiért az EPPC megalapítása óta állhatatosan dolgozik.

PLM: Ön szerint lehetséges Nyugaton konzervativizmusról beszélni a kereszténység nélkül? Megalapozható a világnézetünk hit nélkül? Én itt az élő hitre gondolok, nem a politikai kereszténységre, ami kétségkívül egyre divatosabb.

Wilfred M. McClay: Nos, BESZÉLNI – minden bizonnyal lehetséges a konzervativizmusról – akár kereszténység nélkül is. Nyilván mindenki ismer olyan embert a környezetében, aki nem hívő – ugyanakkor erényes életet él. De ha a nagyképet nézzük, egy nagy és összetett modern társadalom egybetartásához és rendszerszerű működtetéséhez a kereszténység nélküli konzervativizmusnak nem lesz ereje fennmaradni. A kereszténység olyan vallás, amiben az emberek önmagáért kell hinniük, nem pedig azért, mert racionálisan megalapozza a közrendet – vagy ehhez hasonló.

Kép forrása: hillsdalecollegian.com

PLM: Kik azok a politikai gondolkodók, akikre most a 21. században támaszkodhatunk? Önök, amerikaiak és mi magyarok egyaránt.

Wilfred M. McClay: Szerintem a közelmúltban elhunyt Roger Scruton a konzervativizmus legkiválóbb képviselője mindmáig. Alapvetően jómagam is vonakodok az absztrakt a politikai eszméktől. Ez könnyen vezethet szellemi önkorlátozáshoz, és saját ideológiánk rabjaivá válhatunk. Javaslom, kerüljük az olyan kifejezések használatát, mint „liberalizmus”, „a piac”, „szolidaritás”, és helyette ragadjuk meg a problémákat a maguk konkrét valóságában. A konzervativizmus lényegéhez tartozik, hogy az egyesre figyelünk, és nem hagyjuk, hogy az általánosságokkal operáló ideológiai előítéletek elvakítsanak bennünket. Russell Kirk-kel együtt azt vallom: a konzervativizmus az ideológia ellentéte.

PLM: Milyen főbb töréspontokat lát jelenleg a nemzetközi politikai térben?

Wilfred M. McClay: Európát és az Egyesült Államokat jelenleg az uralkodó elitek ideológiai rögeszméi osztják meg. Egyfajta nemezetek utáni eszményt kergetnek. Ez a posztnacionalizmus ki akar üresíteni mindent, ami nemzeti és lokális – ami végső soron az életerőnket, az élni akarást veszi el tőlünk. A jelenlegi konzervativizmus most éppen ezzel szemben fogalmazódik meg és lép fel.

PLM: És mit jelent mindez az Egyesült Államokra nézve? Milyen társadalmi kérdések fogják meghatározni az USA jövőjét?

Wilfred M. McClay: Szilárd meggyőződésem, hogy eddigi teljesítményünk alapja a szilárd moralitás.  Amerikának vissza kell nyernie erkölcsi tartását, különben soha nem látott káoszba süllyed. A magam részéről nem azonosítanék be egyetlen társadalmi kulcskérdést sem, másképpen közelítem meg a dolgot.

Helyre kell állítanunk erkölcsi érzékenységünket, ami a zsidó-keresztény teológiai hagyományból ered, és ami a gyakorolt hitünk származéka. Végső soron nem hiszem, hogy van más út. (Megjegyzem, Jézus épp ezt mondta nekünk, nemde?)

PLM: Hogyan látja Magyarország jelenlegi nemzetközi szerepét?

Wilfred M. McClay: Létfontosságú Magyarország ellenszegülése a globális trendekkel szemben. Az önök hazája egy olyan uniós tagállam, amely mindenáron igyekszik megőrizni hitét és nemzeti önazonosságát. A Magyarország által kijelölt út kardinális jelentőségű, mert az európai egység újraértelmezéséhez vezethet. Egy olyan egység létrejöttéhez, ami tiszteletben tartja a nemzetek történelmileg kialakult önazonosságát.

Kapcsolódó: Jeffrey O. Nelson tanácsa az Axioma Központnak: Tanítsátok a keresztény emberképet