Próbáltam még a hírek szintjén is távol tartani magam a múlt hét pénteken zajlott budapesti tüntetéstől. (Sajnos) minden nap iszok kávét, az általában elég. Nem akarok gondolati bűnbe esni, idegeskedni sem, hát minek olvasgassak arról, mi történt. A lényeget úgyis előre tudhatta mindenki.
Ám az influenszertüntetés még úgy is tartogatott meglepetéseket, hogy a szervezők névsora alapján eleve nem vártam tőle semmit. Bizonyára volt jó szándék is, ki vagyok én, hogy ezt kétségbe vonjam, de a naivitást meghagynám másoknak, egyértelmű volt, hogy ami készül, az masszív pártpolitika, semmi más.
Ennek ellenére én most nem a pártpolitikai aspektussal szeretnék foglalkozni. Ami engem igazán megdöbbentett, az az utálat artikulációjának formája volt és az, amit ott sokezren megengedtek maguknak: az átkozódást, a gyűlölködést, a sátáni szimbólumok használatát, azt, hogy valakinek (valakiknek) a halálát kívánják. Ezek után tiszta lelkiismerettel persze senki sem gondolhatta, hazatérve a Hősök teréről, hogy egy jó ügyért és jó eszközökkel állt ki. Aki ilyen szándékkal indult el, bizonyára idejében kapcsolt és inkább távozott, sétált egyet a Városligetben, vagy hazament.
Mielőtt bárki bármit belemagyarázna ezekbe a sorokba: nem, nem fogok senkit sem hibái, sem bűnei alól felmenteni. Ugyanúgy nem az én dolgom, mint megítélni. Az elmúlt hetek drámái megráztak minket, azonban, akiknek kellett, levonták a konzekvenciákat és cselekedtek. (Ez pedig tiszteletet érdemel!)
Arra viszont nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet, hogy halált kiáltani nem csak a keresztény erkölcsiség alapján, de puszta emberi megfontolásból is gyomorforgató dolog. Kétségbeejtő, ha emberekben ennyi gyűlölet fortyog, és óriási a felelősségük azoknak, akik ezt a légkört kialakították.
Tudatában kell lennünk annak, hogy a szavainknak ereje van. Nem, most nem valami new age-hablaty következik, hanem Mijo Barada tanításából idézek. Fontos, szívleljük meg! „Attól függően, hogy a szavak pozitívak vagy negatívak, szeretettel vagy gyűlölettel, békével vagy békétlenséggel, bánattal vagy örömmel teljesek, ezek a szavak áldást vagy átkot hordoznak. (…) Ezért kötelességünk felelősségteljesen virrasztani a gondolataink, szavaink és cselekedeteink felett. A pozitív gondolatok, a hála és az áldás szavai reményt ébresztenek, felemelik a lelket… A negatív, bűnös szavak, a másokra vagy önmagunkra kimondott átok, szitkozódás és káromlás szavai nehéz terhet jelentenek az életünkben.” (Mijo Barada: Jézus, a jó pásztor)
Félreértés ne essék: azzal az ideológiai zűrzavarral, azzal a nihillel és szellemi rombolással szemben, amely bő egy hete a Hősök terén tobzódott, nincsenek irreális elvárásaim.
A (szélső)liberalizmus társadalmat pusztító hatása gyakorlatilag számszerűsíthető, a neomarxizmus embertelensége minden mozzanatában tetten érhető.
Ezekkel az istentagadó és embert lealacsonyító áramlatokkal nekünk semmi dolgunk nincsen – már persze azon túl, hogy elutasítjuk őket.
Azokkal, akik magasba emelik ezen ideológiák zászlaját, már sokkal inkább van. Őket szeretnünk kell, akkor is, amikor nehéz, akkor is, amikor halált kiáltanak, akkor is, amikor a hétköznapokban – életvitelükkel, politikai aktivizmusukkal, az általuk növelt szellemi káosszal – rombolják mindazt, amiről mi tapasztalatból tudjuk, hogy szent. Őket szeretnünk kell, a legnagyobb jót kívánva nekik; ez pedig a megtérés és az üdvösség.
Nemzetünket is akkor szolgáljuk helyesen, ha megtérésre hívunk, ha figyelmeztetünk a bűnökre és mi magunk is újra és újra a megtérés szűk ösvényére lépünk.
Magyarország nem lehet a halált kiáltó ország. Mi az élet és szeretet civilizációját építsük inkább, vitáinkat pedig sose úgy akarjuk lezárni, hogy abba bárki – ha verbálisan is – belehaljon. Ha már névleg az egészséges társadalomért megy ki tüntetni valaki, az a minimum, hogy ezzel tisztában van…
Nyitókép: Résztvevők az Odakint most szörnyek járnak – kiállás az áldozatokért, a gyerekekért, az egészséges társadalomért címmel tartott tüntetésen Budapesten, a Hősök terén 2024. február 16-án. A demonstrációt civilek, online tartalomgyártók szervezték. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd