Pünkösd története, népi élete
A kereszténység egyik legfontosabb ünnepe pünkösd, ami annak állít emléket, hogy a Szentlélek kiáradt Jézus apostolaira. Az ünnep vallási tekintetben igen jelentős, ezen felül pedig számon néphagyomány is tartozik hozzá. Nézzük, mi pünkösd története, és hogyan élt tovább a közösségekben.
Mit nevezünk pünkösdnek?
A pünkösd egy keresztény ünnep, amit a húsvét utáni hetedik vasárnapon és az azt követő hétfőn tartanak. Ez a Szentlélek kiáradásának ünnepe, a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetének kiteljesedése.
Maga az elnevezés a görög pentékoszté szóból származik, ami 50-et jelent, ami a húsvét utáni ötvenedik napon történő eseményekre utal. Ennek megfelelően tehát pünkösd ünnepe legkorábban május 10-11-re, legkésőbb pedig június 13-14-re eshet.
Pünkösd története
Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünneplik a keresztény vallású emberek. Pünkösd története egészen az ószövetségi időkre nyúlik vissza, ekkor még azonban eltérő jelentéssel bírt. A zsidó nép által savuotnak (hetek) ünnepének hívott eseményen ünnepelték az első termést és adtak hálát Istennek, hogy részesülhettek belőle, illetve ekkor emlékeztek meg a Tóra átvételéről is.
Amikor Krisztus feltámadt, akkor az mondta híveinek, hogy elküldi a Szentlelket az emberek közé. Azon a napon lángnyelvek jelentek meg és ereszkedtek le az összegyűlt apostolokra. A jelenlévőket elöntötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni.
Az emberek köréjük gyűltek, és a saját nyelvükön hallgathatták az apostolok által átadott tanításokat. Szent Péter prédikálni kezdett, az emberek pedig megértették az üzenetet és a keresztény vallásra tértek. Ők lettek az első keresztények, ezért is tartják ezt az ünnepet az egyház születésnapjának.
Pünkösdi szokások
A pünkösd ünnepe igen összetett és gazdag, számos hagyomány és szokás kapcsolódik hozzá. A magyar kultúrkörben a pünkösdhöz rengeteg népszokás kötődik, amelyek vallási és pogány eredetűek egyszerre. Utóbbira példa, hogy a kereszténység előtti időkben a növények, a virágok a termékenységet szimbolizálták, istennőjük Flora volt, akit ezen az ünnepen köszöntöttek.
A népszokásoknak alapvetően két típusát különböztetjük meg: vannak, amelyek a családi élethez kapcsolódnak, és vannak olyanok, mik valamilyen fontos társadalmi eseményhez, ünnephez. A pünkösd az utóbbi kategóriába tartozik. Nézzük, milyen szokásokat tartottak ilyenkor évről évre a régiek!
Pünkösdölés
Ez egy közösségi esemény volt, mely során a fiúk és a lányok csoportokban járták a falut és adományokat gyűjtöttek. Minden házhoz bekopogtak, versekkel, dalokkal, táncokkal köszöntötték a ház népét, adományokat kértek, majd pedig tovább álltak.
Voltak olyan területek, ahol a menet egy „királynő” köré csoportosult, aki díszes ruhákat viselt, míg máshol egy lakodalmas menetet „játszottak el”. Fontos megjegyezni, hogy míg régen a fiataloké volt ez a népszokás, idővel ez korban előre tolódott, és inkább a gyerekek álltak a pünkösdi menetbe.
Pünkösdi királyválasztása
A középkori időkből származnak az első feljegyzések, amelyben pünkösdi királyválasztásról, vagy más néven májusi királyválasztásról írnak. Ekkor jelölti ki azt a legényt, aki a többiek vezére lett a közösségben, aki egyfajta mintaként állt a fiatal férfiak előtt.
A királyválasztás során a legényeknek ügyességi próbákat kellett kiállnia, aki pedig a legjobban teljesített, az nyerte el a pünkösdi király címet egészen egy évre. Ez a „kinevezés” igencsak rövid ideig tartott, ezt örökíti meg a „Rövid, mint a pünkösdi királyság” mondás.
Pünkösdi királynéjárás
A királyválasztás párja a királynéjárás a népszokások között, ami leginkább a Dunántúlon terjedt el. Itt a pünkösdi menetben kizárólag lányok szerepeltek, a fő motívum ezen az esemény az volt, amikor négy lány körbeállt egy ötödiket, aki a pünkösdi királyné volt, fehér ruhát viselt és rózsaszirmokat hintett el maga körül. A gyerekek a faluban járva énekeltek és mondókákat mondtak, amelyek a termékenység és a bőség jókívánságai voltak.
Zöldágazás
Kevesen tudják, hogy a „Bújj, bújj zöld ág...” nevű gyerekjáték, mely során a kicsik kaput formálnak kezükből, a többiek pedig átbújnak alatt, a pünkösdi szokások közé tartozik. A régi időkben ugyanis zöld ágazás során frissen zöldellő ágakat gyűjtöttek a résztvevők, felvonulást tartottak, így csalogatták a tavaszt és űzték el a telet. Az ünnepség zenével, tánccal járt, a gyerekek pedig különféle dramatikus játékokat játszottak.
Májusfa
A zöldág tematikához kapcsolódó szokás, hogy sok helyen a május elsején állított májusfákat pünkösdkor bontották le.
Ladikázás
Az egyes régiókban saját népszokásokat találtak ki az emberek, amelyek kapcsolódtak témában és formában az ünnep fő elemeihez, de a helyi sajátosságokat is bevonták. Szeremlén például a pünkösdi ladikázás vált népszokássá. Az ünnep másnapján a fiúk zöld ágakkal díszítették fel a csónakokat, és csónakázni vitték a lányokat, akik díszes evezőket készítettek erre a neves alkalomra.
Jelképek
A szimbólumok egy társadalom, egy kultúra fontos részét képezik. Olyan jelek ezek, amelyekhez valamilyen többletjelentés kapcsolódik. Pünkösd kapcsán is sok hasonló jelképpel találkozhatunk a mai napig.
A pünkösdi rózsa
Ezek egyike a pünkösdi rózsa, amit a régiek a fürdővízbe szórtak, azt remélve, hogy így jó egészségnek örvendenek majd a jövőben. Ennek a növénynek azonban a szerelem kiteljesedésének bemutatásában is fontos jelentősége volt.
A zöld ág
A zöld ág funkciója az volt, hogy a házak, istállók bejárata fölé helyezve megvédték az embereket és az állatokat a rossztól, a betegségektől, a gonosz szellemektől.
A fehér galamb
A pünkösdi ábrázolások között gyakran találkozhatunk a fehér galambbal, ami magát a Szentlelket jelképezi. Igen sok keresztény vallási közösségben az ünnep alkalmával egy fehér galambot engedtek szabadot, csakúgy, ahogy a Szentlélek is szétáradt.
Mit ettek pünkösdkor az emberek?
Mivel pünkösd ünnepnap volt, így általában az étkezésnek is megadták a módját. Sokan készítettek ilyenkor libát, vagy valamilyen bárányételt. A termény elősegítése érdekében volt, ahol kelt tészta került az asztalra, amit friss, szezonális gyümölcsökkel, például eperrel vagy adott esetben cseresznyével töltöttek meg.
A keresztény vallás egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, ami a mai napig fontos szerepet játszik úgy a hívők életében, mint a hazai és nemzetközi kultúrában. A népszokások és a hagyományok továbbra is velünk élnek, alakítanak és fejlesztenek bennünket. A pünkösd története a hívő és nem hívő emberek számára is fontos üzenetet hordoz, ez pedig nem más, mint hogy az igazság bátorsággal párosítva az egész világot képes meghódítani.
