Temessük el a liberális demokráciát?

Nőnek öltözött férfiak tartottak felolvasóestet gyerekeknek egy sacramentói könyvtárban, erre újra fellángolt egy régi vita az amerikai konzervatívok között.

A vita azért különleges, mert nem Donald Trump vagy Joe Biden szerepéről szól, hanem arról hogy összeegyeztethető-e a kereszténység és a liberális demokrácia? 

Adrian Vermuele, az illiberális konzervatívok vezéralakja azt mondja, hogy nem.

A Harvard Egyetem alkotmányjog professzora azt állítja, hogy a keresztények és a liberálisok egyszerűen mást gondolnak a szabadságról. Ezért hosszú távú megbékélés lehetetlen a keresztény és a liberális államfelfogás között.

A professzor úgy gondolja, hogy a liberalizmus azon az elven alapszik, miszerint mindenki szabadon eldöntheti, hogy olyan életmódot folytasson, amit jónak lát. Függetlenül attól, hogy ez az életmód tényleg jó-e. Ebben az esetben a szabadság bálvány lesz, ami megköveteli híveitől, hogy a korlátokat, mint például a kereszténység erkölcsi parancsait száműzzék a közéletből.

Vermuele szerint ez a felfogás eredményezte azt, hogy a semlegesség leple alatt liberalizálták az abortuszt, az azonos neműek házasságát az ország törvényévé teték, vagy éppen drag queeneket engedtek gyerekek közelébe.

Ezzel szemben keresztény felfogás szerint a szabadság nem lehet független az igazságtól. Nem formálhatunk jogot arra, hogy úgy határozzunk meg olyan alapvető fogalmakat, mint az univerzum, az ésszerűség, és az emberi élet, ahogy kedvünk tartja.

Az illiberálisok gyakran idézik Arisztotelészt és XIII. Leó pápát, miközben nagy reménnyel tekintenek a lengyel és a magyar politikai rendszerekre. Azt hirdetik, hogy a társadalomnak szüksége van egy közös elképzelésre arról, hogy mi a jó. Úgy gondolják, hogy már az amerikai alkotmány konzervatív értelmezése sem elég, mert nem a közjót teszi az első helyre.

De mit értenek közjó alatt?

Ide tartozik a béke, az igazságosság és a biztonság. A közjó az ember értelmes természetére épül, és elősegíti a közösség boldogulását. A társadalom tagjai akkor lesznek boldogok, ha erényesen élnek.

De az illiberálisoknak nem csak a természetes, hanem a természetfeletti rend is fontos. Ezért szerintük az államnak együtt kell működnie az Egyházzal. A vallás nem magánügy, hanem közügy.

Az állam feladata elsősorban nem az egyéni jogok védelme, hanem az, hogy a közjó felé irányítsa a társadalmat. Ennek eszközei egy erős kormányzat, illetve a hatékony jogalkotás és oktatáspolitika.

De mit szól ehhez a másik fél?

David French például azt, hogy a keresztényeknek nem támadni, hanem inkább védelmeznie kellene a liberális demokráciát.

A National Review magazin szerzőjének fő érve az, hogy a kereszténység és a liberalizmus összeegyeztethető, mert egy liberális demokráciában a keresztényeknek joguk van a szabad szóláshoz és hitüket is szabadon gyakorolhatják.

A liberális konzervatívok óvakodnak az erős állami hatalomtól, ezért gyakran Lockera, néha pedig Millre hivatkoznak.

Azt nem vitatják, hogy a rendszer szabályai lehetővé teszik, hogy egy ország vallási közömbösségbe és erkölcsi relativizmusba süllyedjen, de hangsúlyozzák: az is lehetséges, hogy virágozzon benne a keresztény élet.

French szentségtörésnek tartja, amikor az illiberálisok jobbról kritizálják az amerikai rendszert. Úgy gondolja, hogy a semlegesség bírálata pattanásig feszíti a húrt egy súlyosan megosztott országban és a szélsőséges erők kezére játszik. A szerző meggyőződése, hogy a liberalizmus egy olyan technológia, amely megóvja a társadalmat a polgárháborútól.

De melyik félnek van igaza?

Ez egy összetett kérdés. De annyi biztos, hogy a szabadság nem lehet korlátlan.