Mit keresnek magyarok az űrben?

Aki kimarad, lemarad. Ez a szabály nem csak a Földön érvényes, hanem más bolygókon is. Nem hiszed? Kukkantsunk egy pillanatra a jövőbe. 

Egy tárgyalóasztalnál válogatott országok vezetői gyűltek össze. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína elnökei, ott az Egyesült Királyság miniszterelnöke is.

De látunk szomszédokat is. Csehország, Ausztria és Szlovákia.

A tárgyalás témája a Hold kolonizációja.

Az ifjabb Trump éppen kitweeteli, hogy az amerikaiaknak a Hold világos oldalának teljes nyugati rész jár, míg a kínaiak éppen a titkos hold bázisuk megvalósítását egyengetik a Hold sötét oldalára.

Az oroszoknak már nem business a földgáz, exkluzív bányászati jogot tartanának fenn saját maguknak a Holdon.

A kisebb országok frakciókat alkotnak, szövetséget kötnek és lobbiznak annak érdekében, hogy komoly szeletet kapjanak a Hold nevű tortából.

Science fictionnek hangzik, igaz? Meg fogunk lepődni.

Bár vannak, akik csak nevetnek az űrszektorba való invesztáláson, de ők nem vesznek tudomást se a világgazdaság, se a világpolitika realitásairól.

Pedig elég a mindennapokra nézni. Mi van akkor, ha egy  elektromos kocsival leugranánk egy fagyiért a boltba a nyári melegben. Nos, ez űrtechnológia nélkül nem lenne olyan egyszerű és kényelmes.

Az űrtechnológia nélkül nem lenne mivel eltakarnunk a szemüket a tűző naptól, nem elektromos meghajtás lenne alattunk, hanem diesel pöfögés, papíralapú térképen kellene navigálnunk a boltba, a boltos szépen lassan manuálisan pötyögné be a fagyi árát, hiszen nem lenne vonalkód, és természetesen el is felejthetnénk a bankkártyás fizetést, maradna az apró tömködése a zsebekbe.

Az űrszektor vívmányai már most behálózzák életünket. Miért ne állnánk az élére az iparban? Miért ne állnánk az innováció élére mi magyarok?

De nem csak egy sikeres modern gazdaság elképzelhetetlen nélküle. Hanem egy erőteljes, szuverén politika se.

A XXI. században saját műhold nélkül egy ország nemzetbiztonsága és katonai hírszerzése vak. Az olyan krízis helyzetekben, mint egy migrációválság vagy éppen egy világjárvány, kiszolgáltatottá válik. A mozgási adatokat minden hasonló helyzetben külföldi cégektől és államoktól kell beszerezni, amiknek az ára magas, minősége és függetlensége pedig megkérdőjelezhető. Ezért nem lehet független, szuverén politikáról beszélni nemzeti űrprogram és nemzeti űrképességek nélkül.

Ahhoz viszont hogy felvegyük a versenyt, most kell beszállnunk a ringbe. Hiába van Magyarországnak több, mint 50 éves történelme a szektorban, Sok-sok örökséggel és tudással, a jelenben is teljesíteni kell, mert a régióban elhúznak mellettünk. Csehország 2010 óta hatalmas ipari kapacitásokat épített fel, Lengyelország kilövő állomásokat tervez kiépíteni, Románia a többszörösét költi a magyar űrköltségvetésnek saját szektorára. Mindegyik komolyabb államnak saját űrügynöksége van és nemzetközi szinten lobbiznak a projektjeikért.

És persze eközben a nagyok sem tétlenek. A USA meghirdette az Artemis programot, amelynek célja, hogy újra amerikai űrhajósok lépjenek a Hold felszínére. Azzal a különbséggel 1969-hez képest, hogy most ott is maradnak és holdbázist építenek

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért nem kórházat építünk vagy miért nem iskolákat újítunk fel ebből a pénzből? Miért álmodozunk az űrről?

Erre az a válaszom, hogy aki az űrszektorba fektet, az az egészségügybe is fektet, az az oktatásba is fektet, az az innovációba fektet. Nincs még egy olyan szektor, aminek a termékei ennyi helyen hasznosíthatók.

Magyarországon viszont paradigmaváltásra van szükség. Az űrképességek kifejlesztése nem 1-2 év. Szükségünk van a következő 10 évre. Szükségünk van ehhez az állam támogatására, de ami ennél is fontosabb, szükségünk van a társadalom és az egyének támogatására. Szükségünk van magyar mérnökökre, és magyar befektetőkre. Szükségünk van a te támogatásodra. Ha most cselekszünk közösen, akkor 2030-ban mi is ott fogunk ülni annál az asztalnál, ahol a döntések születnek.  Mi is fogunk kapni meghívót.