A legfontosabb kérdés az emberi életről

Szerinted meg lehet gyilkolni 73 óvodás gyermeket minden nap Magyarországon? És egy ilyen tragédia csak a szülőket érinti? Mindkét kérdésre bárki rávágja, hogy nem.
De mi a helyzet az anyaméhben lévő gyermekek esetén? Itt már eltér az életvédők és az abortuszpártiak válasza.

Az abortusz egyesek szerint társadalmi tabu, mások szerint magánügy, pedig ennél jóval súlyosabb kérdés, ami arról szól, hogy embernek tekintünk-e egy magzatot? Egy kérdés, ami életről és halálról szól. Ezért nehéz róla érzelemmentesen beszélni. Mégis, szinte csak így érdemes.

Kezdjük a legfontosabb ténnyel. Biológiai alapvetés, hogy az EMBERI (megnyomni) élet a fogantatással indul. Mégis, a legtöbb európai jogrendszer nem védi a magzatok életét úgy, mint a tiéd vagy az enyém, mert nem ismeri el embernek a magzatot. De mit mondanak, miért nem ember egy magzat?

Vessünk egy pillantást a legfontosabb érveikre.

Az abortuszpártiak első érve, hogy a magzat azért nem ember, mert nincs öntudata.

Ezért nem a fogantatásnál húzzák meg az emberi élet keletkezésének határát, így véleményük szerint a magzat nem eredendően értékes és nem illeti meg az emberi méltósághoz és az élethez való jog. Azonban ha ezt a nézetet fogadjuk el, akkor súlyos következtetéseket kell levonnunk.

Például azt, hogy egy gépek által életben tartott, kómában fekvő ember sem ember, így meg lehet ölni.

Vagy ha a megszületéséig senkit sem tartunk személynek, akkor többé nincsenek korlátok. Ezért a 9. hónapban lévő magzatot közvetlenül a születése előtt sem probléma megölni. Ezt az elméletet már gyakorlatba ültették New York államban.

Hát nem furcsa? Szinte mindenki egyetért abban, hogy amint a baba világrajön a megölése gyilkosság. De sokan nem látnak erkölcsi akadályt abban, ha ezt pár hónappal a megszületése előtt teszik. Mintha valami varázslat folytán egy bizonyos ponton a várandóság során emberré válna.

Az abortuszpárti csoportok második érve a nő önrendelkezési jogára épül. A radikális feministák azt mondják, hogy a nők azért dönthetnek gyerekük életéről, mert ezzel a saját testük felett rendelkeznek.

Az én testem az én döntésem - ugye ismerős a szlogen? Itt az idő, hogy helyesbítsünk: A mi testünk az én döntésem. A magzat ugyanis nem az anya testrésze. Amikor a kislányomat vártam nem rémlik, hogy a családtagjaim, ismerőseim, vagy akár az orvosom a testem hogyléte felől érdeklődött volna.
Mindenki azt kérdezte: Hogy van a baba? Vagy azt: Hogy vagytok?

Az abortuszpárti logika szerint a magzatot egyedül az anya igenje teszi életre méltó, a társadalom számára védendő személlyé. Az édesapa ez ellen nem tehet semmit.

Következésképpen ha az édesanya bármilyen okból nemet mond a kicsire, akkor az élete érdektelen. Nagyon nehéz megvédeni egy baba életét, ha az édesanyja nem akarja.

Mivel döntő súlya van a szavuknak, ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy sokszor min múlik az anyák döntése. Egy amerikai kutatásból kiderült, hogy az abortuszok nagy részét a nők nem akarják igazán elvégeztetni, de egy vagy több kényszerítő körülmény hatására mégis megteszik.

A tanulmány rávilágít arra, hogy

I. a nők 64%-a külső nyomás, esetleg kényszer hatására végeztette el a magzatelhajtást.
II. a nők 79%-át nem tájékoztatták az egyéb lehetőségekről, például az örökbefogadásról.
III. És végül 84%-uk úgy érezte, hogy nem kapott megfelelő orvosi tájékoztatást a kockázatokról és a lehetséges pszichés következményekről.

A radikális feministák helyében inkább ezzel foglalkoznék.

Az abortuszt pártolók ezen a ponton felvetik a kérdést: jó, de mi van akkor, ha az anya élete veszélybe kerül? Vagy abban az esetben, ha a nőt megerőszakolták? Esetleg akkor, ha a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved?

Ezekre a valóban tragikus helyzetekre építik az érvelésük legerősebb bástyáját. De ez is hamar összedől, mert a valóságban az abortuszok kevesebb mint 3%-a történik a fent említett okok miatt. Ma Magyarországon az esetek 97%-ában a kismamák “súlyos válsághelyzetre” hivatkoznak. Sokuk valóban lelki válságba kerül, de a gyakorlatban egészséges nők, anyagi vagy párkapcsolati okból döntenek a gyermekük élete ellen.

Emellett, akármennyire nehéz, és borzalmas helyzetekről is beszélünk mindannyian könnyen beláthatjuk: nem változtatnak semmit azon, hogy egy ártatlan gyermek ezekről nem tehet.

1956 óta Magyarországon a megfogant gyermekek 44%-át, több mint 6 millió magzatot abortáltak, miközben az azonos idő alatt megszületett gyermekek száma alig több mint 7 millió. Az elmúlt évek tendenciái javultak Magyarországon, de még mindig majdnem minden negyedik megfogant babát elveteti az édesanyja. Ez naponta 73 abortuszt jelent. Így nagyon nehéz lesz demográfiai fordulatot elérni.

Sokan, sokféleképpen gondolkozunk számos politikai, gazdasági és világnézeti kérdésről.
De az abortusz nem vélemény kérdése. Az hogy valaki ember-e, nem a véleményedtől függ. Mi, akik már megszülettünk, tudjuk hogy ez az igazság.