Tudtad, hogy a világon a főállású dolgozók 85 százalékát nem köti le a munkája, vagy egyenesen utálja azt? Egymilliárd embernek csupán a 15 %-a kel fel reggelente úgy, hogy várja, hogy dolgozhasson és szereti azt, amit csinál.
Az elmúlt években számos cikk és könyv született arról, hogy mi vagyunk a kiégett generáció. A munka beszivárgott az életünk minden területére, állandóan az önmegvalósítás és a tökéletes munkahely keresése lebeg a szemünk előtt, ami felemészt bennünket.
A kritika jogos, a szakmánk csupán egyetlen dimenziója az életünknek, számos terület van még ami éppúgy fontos részét képezi a boldogságunknak. Ezt szem előtt kell tartanunk, ismernünk kell a határainkat.
De közben természetes és jó vágyunk az is, hogy olyan munkát találjunk, amiben kiteljesedhetünk. Hogyan?
Mindenekelőtt értsük meg, hogy nem véletlenül nehéz az útkeresés.
- A legtöbbünk számára nem az a felállás, hogy gyerekkorunk óta tudjuk, hogy mit szeretnénk csinálni.
- A jelenlegi oktatási rendszer pedig sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a lexikális tudás elsajátítására, mint az egyéni készségeink fejlesztésére. Így 18 évesen, minimális önismerettel, nulla tapasztalattal és még kibontakozó világképpel kell döntenünk a jövőnkről.
- Ráadásul a munkaerőpiac folyamatosan változik, senki sem tudja, hogy mi lesz 10, vagy éppen 15 év múlva.
Nem meglepő, hogy nagyon sok az olyan fiatal, aki már kezében tartja a diplomáját, de nem tudja, hogy mit kezdjen vele. És azt sem, hogy folyamatosan nő azoknak az aránya, akik nem a végzettségük szerinti területen dolgoznak.
Mindezek közepette nem baj, ha azt érzed, nem jó irányt választottál. Nem baj, ha még nem tudod pontosan, mihez akarsz kezdeni. A kérdés az, hogy jól keresed-e?
Nézzünk pár szempontot.
Ken Robinson brit oktatási szakember szerint ott találod meg azt, amiben kiteljesedhetsz, ahol a tehetséged és a szenvedélyed találkozik. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amiben jó vagy, és mi az, amit szeretsz csinálni?
Ezeket persze gyakran nem olyan könnyű megfogalmazni, és a környezetünk sincs mindig a segítségünkre.
Walt Disney-t azért rúgták ki az első munkahelyéről, mert nem volt elég kreatív. Elvis Presley-t pedig azért nem vették be az iskolai kórusba, mert tönkre tette volna a hangzást. Hordozzuk magunkkal a bélyegeket, előítéleteket és komplexusokat.
Ahhoz, hogy megtaláljuk azt amiben jók vagyunk és amit szeretünk csinálni, önismeretre van szükségünk. Önmagunk megismerése pedig egy életeten át tartó folyamat. Ezért fontos, hogy:
- Ne könyveljük el magunkat valamilyennek!
- Kérdezzünk meg másokat, ők hogyan látnak minket!
- Próbáljuk ki magunkat, szerezzünk tapasztalatot! Például ha gondolkozunk egy szak elvégzésén, akkor keressünk valakit, aki ott tanul és kérjük ki a véleményét! Ha más szakma felé indulnánk, akkor építsünk azon a területen kapcsolatokat és beszélgessünk velük! Akár kérjük meg, hogy végignézhessük egy napjukat!
- Végül pedig ismerjünk meg emberi történeteket. Olvassunk életutakról, példaképek vagy épp ellenfelek világképéről, sikereiről és kudarcairól.
Azon túl, hogy mit szeretünk csinálni, és miben vagyunk jók, a közismert IKIGAI módszer még két megkerülhetetlen szempontot javasol pályánk megválasztásához.
Mi az, amire a világnak szüksége van, és mi az, amit megfizetnek?
Mindez szép és jó, de hogyan fakad ebből a megismerésből az, hogy pályát is találunk?
Robinson további két dolgot említ a kiteljesedéshez: a hozzáállást és a lehetőséget.
Több hasonlóság is felfedezhető a sikeres emberek hozzáállásában, úgy, mint a kitartás, az optimizmus és az önbizalom… Edison például úgy állt hozzá a kísérletezéseihez, hogy ő nem hibázott, csak talált 10 ezer utat, ahogy nem működik.
El kell fogadnunk, hogy nem azonosak a körülményeink és a lehetőségeink, de tudnunk kell azt is, hogy mindehhez képest szabadok vagyunk. A hozzáállásunk a mi döntésünk, és új lehetőségeket teremthetünk mi magunk is.
- Legyünk kapcsolatban olyan emberekkel, akikkel hasonló a szenvedélyünk!
- Osszuk meg az ötleteinket még akkor is, hogyha azt nem érezzük teljesen kiforrottnak!
- Végül pedig, induljunk el!
A választás paradoxona az, hogy annyira ráfeszülünk arra, hogy a legjobb döntést hozzuk, hogy végül nem hozunk döntést egyáltalán. Nem kell egyből az egész életünket fenekestül felforgatni, nem kell az út végét pontosan látni, de tegyük meg az első lépést!
Stumpf Kata, a Konnekt Egyesület alapítója az Axiómán.
Tudtad, hogy a világon a főállású dolgozók 85 százalékát nem köti le a munkája, vagy egyenesen utálja azt? Egymilliárd embernek csupán a 15 %-a kel fel reggelente úgy, hogy várja, hogy dolgozhasson és szereti azt, amit csinál.
Az elmúlt években számos cikk és könyv született arról, hogy mi vagyunk a kiégett generáció. A munka beszivárgott az életünk minden területére, állandóan az önmegvalósít...
