A legfontosabb kérdés Jézus Krisztusról

Van értelme a karácsonynak? Csak akkor, ha Jézus nem volt őrült és nem hazudott magáról, mert akkor valóban Isten. Más lehetőség nincs.

Ezt állította C.S.Lewis, egy neves irodalomprofesszor, aki az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetemen is oktatott. Lewis nem értette, hogy olyan emberek, akik elfogadják Jézus Krisztus létezését, miért tartják bölcs, erkölcsös tanítónak, ha az egyik legfontosabb állítását nem hiszik el neki? Ez pedig az, hogy Ő Isten Fia.

De ha Jézus hazudott istenségéről, akkor miért lenne példamutató tanító?

Mielőtt Lewis felvetését kifejtjük, tisztáznunk kell egy kérdést: tényleg igaz, hogy Jézus Istennek nevezte magát? Nem az egyház találta ki ezt a niceai zsinaton, ahogy azt például A Da Vinci kód című könyv állítja?

Ez több okból sincs így. Először is azért, mert Jézus valóban kijelentette magáról, hogy Isten. A Szentírás szerint azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.” És azt, hogy ,,Aki engem lát, látja az Atyát.”

Ráadásul Pál apostol már Kr.u. 60 körül azt írta, hogy ,,Várjuk (…) a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.”

Sőt, korai pogány és keresztény szerzők, mint Antiochiai Ignác, ifjabb Pliniusz, Iréneusz, és Kelszosz egyaránt lejegyezték, hogy a keresztények a kezdetektől fogva Istenként imádták Jézust, jóval a niceai zsinat előtt. Leszögezhetjük tehát, hogy Jézus valóban Istenként hivatkozott magára.

És most térjünk vissza a Lewis-féle érveléshez. Az író szerint Jézus vagy hazudott, vagy őrült volt, vagy pedig igazat mondott.

Vessünk egy pillantást az első pontra: lehetséges, hogy Jézus hazudott?

Ez nem valószínű. Egyrészt azért, mert az emberek általában akkor hazudnak, ha valamilyen előnyük származhat belőle. Jézust viszont éppen azért ítélték halálra, mert szavait “istenkáromlásnak” tartották. Ráadásul apostolai vérükkel tettek tanúságot Mesterük mellett, hiszen szinte kivétel nélkül mártírok lettek.

Persze tudjuk, hogy néhányan hajlandóak meghalni olyan eszméért, amelyről azt hiszik, hogy igaz, de senki sem áldozza fel magát azért, amiről tudja, hogy nem igaz. Márpedig, ha Jézus hazudott, erről tudnia kellett, és feltehetően mindent megtett volna, hogy elkerülje a halálos ítéletet. De nem tette.

Na de mi van akkor, ha Jézus őrült volt?

Ez sem valószínű, ugyanis Jézus tanításainak színvonala és mélysége csak elméjének teljes épségét támaszthatja alá. A hegyi beszéd morális igazságai, az ellenségeink szeretete, vagy éppen a tékozló fiú története aligha származhatott egy háborodott embertől. Bár földi szolgálata csak három évig tartott, tanítása eltörölhetetlenül átformálta az emberiség történetét.

Ha azonban Jézus nem hazudott és nem volt őrült, akkor Isten.

Legalábbis C.S.Lewis erre a következtetésre jutott, pedig pályafutását ateistaként kezdte. Először G.K. Chesterton művei gyakoroltak rá nagy hatást, így meggyőződött Isten létezéséről. A történeti Jézus személyével azonban továbbra sem tudott mit kezdeni.

Lewis ugyanakkor Tolkiennel, A Gyűrűk Ura szerzőjével is közeli barátságot ápolt, aki szintén hívő volt. Egy nap vacsora után sétálni mentek az oxfordi egyetem melletti festői ligetbe, és hosszú, tartalmas eszmecserébe kezdtek. A vita végén Lewis fontos belátásra jutott: ,,el kell fogadnom azt a nézetet, hogy Jézus Isten volt és jelenleg is az.”