Drága dolog a szabadság

Sokan mondják, hogy az élet olyan, mint egy könyv, de ha nem ismered a történelmet, akkor olyan, mintha csak a bevezetőt olvasnád.

Képzeld el, hogy egy könyv első fejezetében az áll, hogy a fronton szolgáló édesapád hősi halált halt a Don-kanyarban. A vesztes háború miatt több mint félmillió honfitársad kerül szovjet lágerekbe, és az áldozatok száma pedig 270 és 370 ezer fő közé tehető.

A hazádat megszállja egy idegen hatalom, és rövidesen világossá válik, hogy nem az a párt kormányozza az országot, amelynek a nemzet erre demokratikus felhatalmazást adott.

A tényleges hatalom Sztálin legjobb magyar tanítványának, Rákosi Mátyásnak kezében összpontosul. A Magyar Kommunista Párt főtitkáraként kijelenti, hogy "ahol a fát vágják, ott a forgács is hullik.”

A kommunisták a szovjet hadsereg támogatásának biztos tudatában leszalámizzák politikai riválisaikat, az ellenállókat  pedig letartóztatják, megzsarolják vagy elüldözik. Magyarország egy olyan hely lesz, ahol a rövid kihallgatások, néha évekig tartanak.

1950 és 1953 között kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, egymilliót állítottak bíróság elé, és közel 40%-ukat el is ítéltek.

Gondolj bele, hogy a politikai leszámolás során az ország egyik legnagyobb keresztény méltósága ellen is eljárást indítanak. Megkínozzák, majd egy koncepciós per eredményeként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik.

Börtönbe zárják és internálják a magyar főpapok kétharmadát, a magyar papság és szerzetesség egynegyedét. A katolikusok mellett a protestáns felekezetek is súlyos üldöztetést szenvednek.

A könyv második fejezetből kiderül, hogy államosítják az iskolát, ahová jártál. Erőszakkal elveszik a vagyonod, amiért a családod generációkon keresztül dolgozott, miközben több ismerősödet szó nélkül vonatra teszik, és Recskre vagy a Hortobágyra deportálják. Sok barátod öngyilkosságba vagy alkoholizmusba menekül.

Minden éjszaka rémálmaid vannak, nem csoda, hogy őszintén örülsz Sztálin halálhírének.

Aztán egy őszi napon, több évnyi megaláztatás és szenvedés után egy békés tüntetésen találod magad, Budapesten. Sokféle emberrel találkozol, de ami közös bennetek, hogy változást szeretnétek.

A követeléseiteket azonban nem olvassák be a rádióban, ehelyett arra leszel figyelmes, hogy tüzet nyit rátok az Államvédelmi Hatóság, a rettegett ÁVH.

Pár pillanat múlva, több barátod holtan fekszik melletted. Még néhány perc, és felfogod, hogy most a világ egyik legerősebb birodalmával kerültél szembe. Eltelik néhány óra, és megtanulod, hogy kell Molotov-koktélt keverni, célba lőni, és Sztálin szobrot dönteni.

Még néhány nap, és úgy tűnik, hogy sikerült a lehetetlen. Győztetek. A véretekkel írtatok hőskölteményt, és a szabad világ szemében Budapestet a bátorság, a tragédia és a remény városává tettétek.

De most lapozzunk az utolsó fejezethez.

Képzeld el, hogy a szovjet vezetés mégis úgy dönt, hogy a kivonulás helyett, tankokkal tiporja el a szabadságot. Közben a világ nem tett semmit, csak csendben figyelt a sírok szélén ülve.

A szabadságharc véres leverését követően, közel kétszázezer magyar menekült hagyta el a hazáját egy jobb élet reményében. Ez volt a második világháború utáni Európa történetének legnagyobb menekülthulláma.

Október 23-án az 1956-os szabadságharc évfordulójára emlékezünk. A magyar szabadságharcosok 64 éve reményt adtak az egész világnak a kommunizmus elleni harcban, ma pedig erőt és tartást ad emlékezetük nekünk magyaroknak. 1956 tanulsága, hogy mi magyarok kivételesen bátor nemzet vagyunk.