Képzeld el, hogy 1918 tavaszán a békés családi otthonodban olvasod az újságot . A frontról érkező hírek érdekelnek. Oroszország kilépett a háborúból, Romániát megszállta az Osztrák-magyar-német hadsereg, Szerbia vereséget szenvedett és nincs ellenséges katona magyar földön… Nyugodt vagy.
Hónapokkal később viszont összeomlik a Monarchia, egy idegen országban találod magad, ahonnan menekülnöd kell, mindenütt terror és megszállás pusztít, az otthonoddal együtt elcsatolják Magyarország területének kétharmadát és egy marhavagonban kell töltened az éjszakáid.
1918 és 1919 a magyar történelem mélypontja volt. A vesztes háború terhétől sújtott országon végigsöpört a modern történelem legpusztítóbb világjárványa, lelőtték a miniszterelnököt, kitört az őszirózsás forradalom, erőszak és leszámolás hangulata uralkodott az utcákon. A békepárti Károlyi-kormány a frontról visszaérkező katonaság leszerelését sürgette, abban a hiú reményben, hogy ezzel csökkentheti a káoszt és a győztes hatalmak jóindulatát is elnyerheti. Ez a stratégia végzetesnek bizonyult. Hamarosan kommunisták kezébe csúszott át a hatalom és Magyarország újabb háborúban találta magát.
A Tanácsköztársaság hiába akarta a kommunista világforradalom ábrándját kergetni, honvédő háborúra kényszerült, míg a román megszállás és az ellenforradalom véget nem vetett a vörös uralomnak.
A magyarokat csak ezután a tragikus időszak után hívták meg a Trianoni békeszerződésre, amikor Károlyi Mihály és Kun Béla is már messze járt. A békedelegáció komoly tudományos felkészültséggel és jól kidolgozott jogi, történelmi, statisztikai, földrajzi érvkészlettel érkezett, de hiába kért Apponyi Albert a népek önrendelkezési jogára hivatkozva népszavazást, kiderült, hogy a határokról a győztes hatalmak már azelőtt döntöttek, hogy meghallgatták volna a magyarokat. Azért zúzták szét hazánkat, hogy meggyengítsék a régiót.
- Elcsatolták az ország területének több mint kétharmadát.
- Lakosságának több mint a felét a kulturális-etnikai szempontok figyelembevétele nélkül.
- Az elszakított területek lakóiból minden 3. magyar volt.
- Szélsőségesen lecsökkentették a magyar haderő képességeit.
- Szervesen összekapcsolódó régiókat és településeket választottak el egymástól.
- A periféria erős polgári kultúrával rendelkező nagyvárosait elszakították az országtól, megalapozva ezzel a Budapest-vidék ellentétet.
- A termőföld, az ipartelepek, az út és vasúthálózat több mint felét elcsatolták.
- Tönkretették a magyar közlekedés és a gazdaság szerkezetét
Nem csoda, hogy sokan Magyarország halálos ítéletének tartották a békediktátumot.
Trianonban mégsem az a legmegdöbbentőbb, hogy mekkora igazságtalanságot követtek el a magyarokkal szemben, hanem az, hogy az ország ennek ellenére talpra tudott állni és az emberek minden szenvedés ellenére hittek az újrakezdésben.
„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! ” – ezzel a verssel kezdték a tanórákat a trianoni Magyarország első két évtizedében.
Amikor a békeszerződés törvénybe iktatásakor Huszár Károly felolvasta ezt a nemzetgyűlés előtt, pártállástól függetlenül mindenki felállva kiáltotta, hogy „hiszünk!” A jegyzőkönyv tanúsága szerint a szélsőbalról bekiabálták, hogy „Amen!” Ez volt a nemzeti minimum, és az is kell, hogy maradjon.
Minden valószínűség ellenére Magyarország Trianon után bebizonyította, hogy a legnehezebb helyzetben is talpra tud állni. Az ellehetetlenített nemzet képes volt az összefogásra és a kétségbeesést, a múltba révedést, a kishitűséget félretéve újult meg. Ha nem így lenne, valószínűleg már nem beszélnénk magyarul, nem emlékeznénk és nem is terveznénk. Nem lennénk itt.
Kiderült, hogy valószínűtlenül nagy sorscsapásokat is képesek vagyunk túlélni, ha összetartunk és nemzetben gondolkodunk.
Trianon tanulsága az, hogy mi magyarok, kivételes nemzet vagyunk.
Trianon története
Minden népnek megvan a maga mohácsi vésze. Szinte minden kisebb vagy nagyobb nemzet vesztett már ütközetet, csatát, mely után keservesen nehéz volt a talpraállás. A történelmi kudarcok sorából is kiemelkedik azonban az, ami Magyarországgal történt: 1920-ban a nagyhatalmak deklarálták, hogy az egykori középhatalmat egymással ellenséges, kisebb területű és lélekszámú nemzetekre bontják, miközben a trianoni béke legnagyobb vesztesei mi, magyarok lettünk.
Trianon története dióhéjban
A legnagyobb nemzeti traumánk méretét legerősebben a számok adják vissza. Az 1920-as békediktátum szerint hazánk elvesztette területének mintegy kétharmadát. Az ebből következő nagyobb katasztrófát azt jelentette, hogy az eddig egy államhatáron belül élő magyarság egy jelentős része több újonnan létrejövő, Magyarországgal kimondottan ellenséges viszonyban lévő kisebb országban találta magát. Habár szépségtapaszt jelentett a soproniak népszavazása, mellyel e vidéki kisváros Magyarországon belül maradt, a végeredményen ez mit sem változtatott: a honfoglalás óta meglévő, magyar hegemóniára épülő államszerkezet felbomlott. Budapest kivételével nem maradt nagyobb létszámú település, és a történelmi régiók, városok többé nem álltak magyar irányítás alatt.
A számok mögött elszakított családok, másodrendűvé tett magyarokat találunk, akiknek tragédiájára az idő egyáltalán nem jelentett gyógyírt. Magyarország a „Jaj a legyőzötteknek!” elv alapján békeparancsot kapott, önszántán kívül egy kényszerszerződés aláírásával pecsételte meg, hogy az első világháborúban rossz oldalon vett részt.
Trianon története: az előzmények
A történészek sokféle okot felsorolnak, amikor az a kérdés vetődik fel: hogyan jutottunk el a legnagyobb nemzeti tragédiánkig? Az Osztrák-Magyar monarchia – csakúgy, mint a soknemzetiségű nagyhatalmak – több kisebb nép egybegyúrásából állt elő. Ebben az osztrákoknak adatott a vezető szerepe, a magyarok viszont történelmük során több nemzetiséget integráltak a közép-európai középhatalomba.
A legfontosabb történelmi előfeltétel a mohácsi vész volt. A török uralomba torkolló, 16. századi csatavesztés soha ki nem heverhető következménybe sodorta az országot. Amikor csaknem 150 évvel később a törököket végleg kiűztük az akkori Magyarország területéről, egy lakosságában erősen megcsappant királyságot találunk. Az elnéptelenedő falvak, térségek felélesztéséhez emberi kéz kellett. Kézenfekvő megoldásnak tűnt a környező népek támogatott migrációja. Ennek köszönhetően több nemzetiség is megjelent Magyarországon, amelynek egyébként máig tartó egyik jótékony kulturális hatása a szlovák, román, szerb és egyéb származásúakkal rendelkező, színes műveltségű települések megvalósulása. Akkor azonban, a 19. században még nem a békés egymás mellett élés teóriája valósult meg. Bár voltak ellenhangok, a Monarchiában a magyarok a velük élő kisebbségek elmagyarosítására törekedtek, ez jelent meg az oktatásban és a kultúrpolitikában is. A szlovák, román, szerb nemzeti mozgalmak éppen ezért, a romantika korában teret nyertek, a kisebbségi értelmiségi világ egyre hevesebben követelt egyenlő jogokat, önrendelkezést magának. A magyar vezetés viszont leginkább erőből akarta ezt a kérdést megoldani, hiszen álmában sem gondolta volna, hogy ez nem is olyan sok idő elteltével visszaüt majd. Az első világháború kimenetele azonban felgyorsította az eseményeket.
Utórengés
Amikor Gavrilo Princip szerb merénylő 1914-ben megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, még nem sejtettük, hogy hat év múlva eget-földet megrengető események elszenvedői leszünk. Ugorjuk négy évet a merénylet után! 1918-ban már látszott, hogy elvesztjük a háborút. Míg a csatatéren a harcok folytak, addig a diplomácia sem tétlenkedett – sajnos nem a mi javunkra. Woodrow Wilson amerikai elnök például már 1918 elején, az USA hadbalépése előtt közzéteszi az üzenetét, amelyet a szenátushoz címzett, és amelyben kijelenti: az Osztrák-Magyar Monarchiát alkotó népeknek az önálló fejlődését biztosítani kívánják. Ezen év májusában az USA-ban élő csehek és szlovákok megkötik a pittsburghi szerződést, amely megfelelő autonómia esetén a szlovákok csatlakozását deklarálja Csehországhoz. Az antant hatalmak hamarosan elismerték a jogilag még nem is létező Csehszlovákiát harcoló félnek. Az erős cseh befolyás miatt Magyarország pozíciói elvesztek a Felvidékkel kapcsolatban. Az események felgyorsultak, amikor 1918. októberében Tisza István az országgyűlésben bejelentette, hogy elvesztettük a háborút: a horvátok kikiáltják függetlenségüket, a csehek a Felvidékre, a román csapatok délre törnek be. A meggyilkolt Tisza István helyébe lépő Károlyi Mihály a belgrádi fegyverszünet megkötésével kiszolgáltatta Magyarországot a Maros-Dráva vonaláig.
Zűrzavar és rendcsinálás
Ady Endre már nem élte meg a trianoni békediktátumot, az általa is ismert történelmi Magyarország felbomlását. Utolsó versében viszont megsejtett valamit a néhány vérzivataros esztendőből, ami ezután következett: „Mi voltunk a földnek bolondja, / Elhasznált, szegény magyarok, / És most jöjjetek, győztesek: /Üdvözlet a győzőnek.”
Az üdvözlet egy megalázott nemzet jajkiáltása volt.
A helyzet sokáig nem tisztult: a román hadsereg ellen az időközben Moszkvából érkezett kommunista értelmiség vezette Vörös Hadsereg harcolt. A kommunista kísérlet 133 napja alatt a vidék lakossága rengeteg terrorcselekményt élt át a múlttal radikálisan és erőszakosan szakítani akaró Tanácsköztársasággal. A vörösterror napjaiban a módosabb gazdák, a vagyonosabb réteg közül ugyanúgy végeztek ki embereket, mint az egyszerűbb parasztemberek közül. A lakosság szimpátiájának gyors elvesztése mellett a nemzetközi helyzet sem kedvezett a kommunista hatalomátvételnek, és Horthy Miklós egykori haditengerész vezetésével új, jobboldali kormányzás alakult ki Magyarországon.
Trianon megélése
Mai fejjel szinte lehetetlen átérezni, mit élt át a magyar lakosságnak a „csonka” Magyarországon maradt része. Habár Budapesten a Népszava már 1919-ben közölte a Clemenceau-jegyzéket a várható új határokról, a hivatalos kihirdetés mégis össznépi sokkot, majd traumát okozott. Az emberek döbbenten vették észre, hogy az addig vizuálisan is jelen lévő Magyarország megszűnt, a térképeken egy más formájú országot látnak, amely kisebb, jelentéktelenebb, hegyeitől-folyóitól megfosztott államalakulat lett. A magyar történelmi emlékezetben mindig is fontos Erdély szintén kikerült a magyarok fennhatósága alól.
Az első világháború sebesültjeinek hazatérése, majd a főleg fiatalabb férfiakat elérő spanyolnátha-világjárvány amúgy is rosszabb lelkiállapotba hozta a magyar lakosságot, és akkor jött a békediktátum kegyetlen realitása. Az értelmiség – akár baloldali, akár konzervatív volt – szinte egységesen a bele nem törődés politikáját fogalmazta meg. Tüntetések kezdődtek, kiadványok sora született, hogy a magyarokkal megesett történelmi sérelmet orvosolják. Szó sem lehetett arról, hogy ezt az általánosan égbekiáltó gazságnak tartott eseményt csak úgy válasz nélkül hagyjuk.
Mi lett volna, ha…
Történelmietlen kérdés, hogy vajon alakulhatott-e volna másként a trianoni történet. Az események utólagos ismeretében biztosan nem. Elég annyit felidézni, hogy a területről, lakosságról szóló konferencián a magyar küldöttség nem mondhatta el érveit, míg a csehszlovák, a román és délszláv küldöttek néha még hamisított etnikai adataikat is ismertethették. A nagyhatalmak végül elérték, hogy a középhatalom Magyar Királyság kis, egymással acsarkodó, a világpolitika színpadán komolyabb befolyást nem jelentő államokra hulljon szét.
Trianon öröksége elsősorban a fájdalom, másodsorban pedig a talpraállás, és a második világháború után a megmaradás krónikája. A trianoni békeszerződés aláírásának napja pedig a magyarok összetartozásának ünnepe lett a Kárpát-medencében innen és túl.
Képzeld el, hogy 1918 tavaszán a békés családi otthonodban olvasod az újságot . A frontról érkező hírek érdekelnek. Oroszország kilépett a háborúból, Romániát megszállta az Osztrák-magyar-német hadsereg, Szerbia vereséget szenvedett és nincs ellenséges katona magyar földön… Nyugodt vagy.
Hónapokkal később viszont összeomlik a Monarchia, egy idegen országban találod magad, ahonnan menekülnöd ke...
