Bronwen McShea történész, a Nők az egyház történetében – Amint minden katolikusnak tudnia kéne (Women in Church History – What Every Catholic Should know) című könyv szerzője, Nathaniel Petersszel, a Public Discourse online amerikai újság szerkesztőjével beszélgetett a nők és a katolikus egyház kapcsolatáról.

II. János Pál pápa „női zsenialitásnak” nevezte azt a dimenziót, amellyel a nők jelen vannak az egyházban. Az egyházfő kiemelte a nők egyedi fogékonyságát az isteni kegyelemre, valamint különleges érzékenységük és gondoskodási képességük értékét. Hívő katolikusként McShea tiszteli a mindenkori egyházi vezetők nőkről alkotott képét, de ezzel együtt úgy véli, hogy érdemes közelebbről megvizsgálni a nők aktív szerepvállalását is az egyház életének alakításában.

Krisztus tanúi a történelemben

McShea könyvében több olyan befolyásos nőre is felhívja a figyelmet, akiknek komoly szerepe volt nemcsak az egyház, de bizonyos értelemben az akkori társadalom irányításában is. Megemlíti Bingeni Szent Hildegárd apátnőt, aki a korszakban más szerzetesi elöljárónővel együtt bizonyos területi és egyházi kormányzói jogkörökön osztozhatott apátokkal és püspökökkel együtt. Ennél még meglepőbb, a francia nemesasszony, akinek története egy új könyv megírására késztette McShea-t, amely a La Duchesse: Marie de Vignerot élete, Richelieu bíboros elfeledett örökösnője, Franciaország sorsának alakítója – címet kapta.

Ez a hölgy volt a tizenhetedik század egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb keresztény vezetője, akit annak idején a világi és az egyházi tekintélyek egyaránt elismertek, köztük VII. Sándor pápa, és Páli Szent Vince, aki egyházi karrierjét is a nemesasszonynak köszönhette. Ezen kívül Vignerot olyan dolgokba szólhatott bele, mint az egyház püspökeinek kiválasztása Franciaországban, a tengerentúlon, Ázsiában és Észak-Amerikában, valamint az új missziós egyházmegyékben.

Marie Vignerot csak egy azok közül a laikus keresztény nők közül, akik a történelem korábbi évszázadaira visszamenően sokféle módon hozzájárultak az egyház kormányzásához és megreformálásához.

Egy másik példa Szent Eiréné, bizánci császárné, aki 787-ben összehívta a második Nikaiai-zsinatot, amely megoldotta az egyházat akkoriban megosztó ikonoklazmus (képrombolás)-vitát.

Érdemes még megemlékezni a X. században élt, Itáliai Szent Adelaide-ről. aki az első pápa által felszentelt római császárné volt. Férjével, I. Ottó császárral együtt uralkodva hatalmát az egyházi intézmények védelmére fordította, valamint közreműködött a híres Clunyi reformok bevezetésében is, amely visszaállította a szellemi és erkölcsi rendet számos kolostorban és az egyházi vezetésben.

Ezek a nők talán a legbefolyásosabb példák, de McShea könyvében olyan nőket is bemutat, akik szerepet játszottak a jezsuita rend és számos más vallási gyülekezet kialakulásában Európában és a világ különböző részein.

Nők az egyházért

McShea célja, hogy ezen nők példája elgondolkoztassa világi, hívő olvasóit egyházon belüli hivatásukkal kapcsolatban. A szerző kifejti, hogy sokan még mindig nehezen fogadják el, hogy laikusok és nők is tartozhatnak társfelelősséggel a papság, az egyházi vezetés, és a reformok iránt. Úgy véli a közös felelősségvállalásra manapság is nagy szüksége lenne az egyháznak, a szexuális visszaélések és a korrupciós ügyek botrányai kapcsán.

McShea fontosnak tartja kihangsúlyozni, olyan nők történetét is, akik kitartottak hitük és keresztény hivatásuk mellett, néha életüket és személyes biztonságukat is feláldozva. Ilyen volt például Clitherow Szent Margit, akit az I. Erzsébet királynő alatti üldöztetés idején papok védelme miatt végeztek ki. Vagy Avilai Nagy Szent Teréz, akit a katolikus egyház doktorává avattak, de saját korában az egyházi elöljárók ellenállásába ütközött munkássága. Ha történelmi kontextusban tekintünk ezekre a bátor nőkre, példájuk abban segíthet, hogy ennek fényében vizsgáljuk meg saját küzdelmeinket is, véli McShea. Akár saját hitközösségünkön belül akár azon kívül merül fel ilyen szituáció, azt kell megtalálnunk, hogy hogyan maradhatunk hűek ahhoz, amit az Úr kér tőlünk.

Keresztény nők és a feminizmus

McShea kifejti, hogy katolikus szerzők már korábban, jóval Mary Wollstonecraft és más felvilágosodás korabeli feministák előtt, a nők és a férfiak teljes erkölcsi és intellektuális szinten megvalósuló egyenlőségét szorgalmazták. Könyvében példákat hoz arra, hogy hogyan járult hozzá a kereszténység a férfiak és nők közti egyenlőség megvalósulásához és hogy egyházon kívüli erők, mint a forradalmi radikalizmus, hogyan sértették a nők lelki ajándékainak eredendő méltóságát.

Kutásai során McShea-t különösen is megérintette, hogy a szerzetesek, az Istennek szentelt életet élő nők milyen kritikus szerepet játszottak az egyház fejlődésében és a humánusabb társadalmak felépítésében oly sok évszázadon át. Az ő munkásságuk az az örökség, amelyet személyes missziójával szeretne átadni olvasóinak is.

Forrás: Public Discourse

Nyitókép: Wikipedia