„Régóta próbálok megfejteni egy rejtélyt: hirtelen, 2013 körül az amerikai serdülők körében rohamosan emelkedni kezdett a depresszió, a szorongás és az önkárosítás aránya” – írja Jonathan Haidt a The Free Press oldalon. Az amerikai szociálpszichológus szerint az 1996-ban és utána születetteknek – a Z generációnak – a legrosszabb a mentális egészségi állapota minden olyan generáció közül, amelyről adataink vannak (egészen az 1900 és 1925 között születettekig visszamenőleg).
A tizenéves lányok több depresszióról számolnak be
A hirtelen változás látható az 1. ábrán, amely a serdülők (12-17 évesek) azon százalékos arányát ábrázolja, akik az elmúlt évben legalább egy súlyos depressziós epizódról számoltak be, egy nagy országos amerikai felmérés szerint:
Ami kiemelkedik, az a lányok trendje. Miért pont 2013-ban kezd emelkedni a depresszió száma? Ez az év azután volt, hogy a Facebook felvásárolta az Instagramot, és hirtelen minden korosztályból özönlöttek a lányok a platformra. Grafikonról grafikonra haladva azt találták, hogy a lányok rossz mentális egészségi állapota épp 2013 körül ugrásszerűen megnőtt. Egy nagy tanulmány szerint a közösségi médiát gyakran használó lányok háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, mint a nem használók. A fiúknál a ritka használatnál nincs jele károsodásnak, de a közösségi médiát gyakran használók kétszer nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, mint a nem használók.
A következtetés egyértelmű volt: a közösségi média rossz hatással van a lányokra, többek között a társadalmi összehasonlítás, a korai szexualizáció, a perfekcionizmus, a cyberbullying és a kapcsolati agresszió miatt.
A rejtély megoldódott, igaz? Nem egészen. Mi a helyzet a fiúkkal? Az ő depressziójuk aránya szintén emelkedik az 1. ábrán, de nem olyan mértékben, mint a lányoké. „Ennek az lehet az oka, hogy a fiúk kevésbé használják a közösségi médiát, mint a lányok, és/vagy kevésbé káros számukra, ezért a legtöbb energiát a lányok segítésére kellene fordítanunk. Ezt gondoltam, amikor elkezdtem a Z generáció mentális egészségügyi válságának mélyreható vizsgálatát. Négy év kutatás után azonban megváltoztattam a véleményemet. Rájöttem, hogy a fiúknak sem jó az állapotuk” – fogalmazott Jonathan Haidt. A szociálpszichológus rájött, hogy a fiúk mentális egészségének romlását más társadalmi és technológiai tényezők okozzák, mint a lányokét.
A fiúk sincsenek jobban
Bármely szorongással vagy depresszióval kapcsolatos mérésnél a lányoknál magasabb az abszolút arány (az összes egyén száma), gyakran két-háromszoros. Az öngyilkosság esetében ez éppen fordítva van: a fiúknál sokkal magasabb az arány, ami a mentális válságuk legszembetűnőbb jele.
Valami megváltozott a 2010-es évek elején, ami legalább annyira hatott a fiúkra, mint a lányokra. A fiúk és a fiatal férfiak számára a legfontosabb változás az volt, hogy az 1970-es évek óta visszavonultak a való világtól, kevesebb erőfeszítést kezdtek fektetni az iskolába, a munkavállalásba, a randizásba, a házasságba és a szülői szerepvállalásba.
A 2. ábra ennek a fokozatos visszavonulásnak az egyik aspektusát szemlélteti. Azt mutatja, hogy az amerikai középiskolások hány százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy „A magamfajtáknak nincs sok esélyük a sikeres életre”. Amint látható, az 1970-es években nagyon kevés lány értett egyet ezzel az állítással, de amikor a 2010-es évek elején a társadalmi életük áttevődött az okostelefonokra és az Instagramra, akkor elkezdtek sokkal pesszimistábbak lenni az életükkel és önmagukkal kapcsolatban.
A fiúk esetében a minta némileg más. 1977-ben több fiú volt pesszimista, mint lány, és ez a szám fokozatosan emelkedett 2011-ig, amikor jóval magasabb volt a pesszimizmusuk aránya, mint a lányoknál. 2011 után a pesszimizmus mindkét nem esetében megugrott, és a lányok némileg behozták a „lemaradást”. A férfiak válsága nem azon a napon kezdődött, amikor elcserélték a nyomógombos telefonjaikat a közösségi média alkalmazásokkal teli okostelefonokra. A fiúk körülbelül négy évtizeddel ezelőtt kezdtek pesszimistábbá válni, bár a tendencia felgyorsult azokban az években, amikor mindenki kapott okostelefont. A digitális technológiának tehát nagy szerepe volt abban, hogy a férfiakat távol tartsa a valódi világtól.
Az internet szirénéneke
Zach Rausch felépítette a digitális forradalom idővonalát, és megmutatta, hogy a virtuális világ minden egyes lépcsőfokán – az 1970-es évek első személyi számítógépeitől kezdve az 1990-es évek korai internetén át a 2000-es évek online játékainak elterjedéséig – a virtuális világ szirénhangja édesebben szólt a fiúknak, mint a lányoknak.
Miért? Az egyik legnagyobb pszichológiai nemi különbség az „emberek vs. dolgok”. Ez azt jelenti, hogy a fiúk átlagosan jobban vonzódnak a dolgokhoz, a gépekhez és a komplex rendszerekhez, míg a lányok inkább az emberekhez; vagyis jobban érdekli őket, hogy mit gondolnak és éreznek ezek az emberek.
Így a technológiai forradalom korai szakaszában a fiúk egyre több időt fordítottak a számítógépekre, a programozásra és a videojátékokra. Aztán amikor a 2000-es évek végén a közösségi média népszerűvé vált, a lányok is átáramlottak a virtuális világba, és ugyanannyi időt kezdtek a számítógépekkel és okostelefonokkal tölteni, mint a fiúk.
Ahhoz, hogy megértsük, mi történt a fiúk és a fiatal férfiak mentális egészségével, fel kell tennünk a kérdést: melyek voltak azok a tényezők, amelyek eltántorították őket attól, hogy reális életcélokba fektessenek? És mik voltak azok a tényezők, amelyek a virtuális világba vonzották őket?
A fiúk bajban vannak. Sokan kivonultak a való világból, ahol kifejleszthetnék azokat a készségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy kompetens, sikeres és szerető férfiakká váljanak.
Ehelyett sokakat egy vonzóbb virtuális világba csábítottak, ahol a kalandok és a szex iránti vágyak kielégíthetők – legalábbis felületesen, anélkül, hogy bármi olyat tennének, ami felkészítené őket a későbbi teljességre a munkában, a házasságban és a családban.
És mindez még a metaverzum megjelenése előtt történt. A virtuális világ egyre magával ragadóbbá válik, és egyre nagyobb mértékben okoz függőséget. Évről évre egyre erősebben fogja rángatni a fiúkat. Nincs más megoldás: vonzóbbá kell tennünk számukra a való világot.
Ma a Z generációt sújtó mentális egészségügyi válság az egyik legsúlyosabb probléma, nemcsak Amerikában, hanem Európában is.
„Nagyon aggódom amiatt, ami a lányokkal és a fiúkkal is történik. De a fiúk küzdelmei sokkal kevesebb figyelmet kaptak. Remélem, hogy ez most megváltozik. Ki lehet, és ki is kell találnunk, hogyan segíthetünk a férfiaknak is boldogulni” – hangsúlyozta Jonathan Haidt.
