Itt az idő! Újra itt van, s bár mindig itt van, most sorsdöntő korba lépünk. A szellemi harcot, amely nemzetünk számára rendkívüli jelentőségű, imával és böjttel vívhatjuk meg. Vágvölgyi Gergely véleménycikke március 15. alkalmából.
Miért menő bárkinek is a halálát kívánni? Miért nem tiltakozik ez ellen egy emberként a magyar értelmiség, a baloldali megmondóemberek, a liberális sajtó? Miért elfogadható az, ha olyan táblák lendülnek a magasba egy tüntetésen, amelyek egy embertársunk akasztását sürgetik?
Hollandiában újra szintet lépett az őrület. Nekünk esélyünk van tanulni a hibájukból és még most az élet civilizációja mellett dönteni.
Szentnek lenni: ez az alapvető keresztény hivatásunk. Ez nem az a feladat és nem az az elhívás, ami csak a „kevesek”, a „kiválasztottak”, a „nagyok” kiváltsága, hanem életprogram, amit meg kell valósítanunk. Szűk az ösvény, persze, de útnak kell indulnunk rajta és imádságos szívvel végigjárni.
Töprengés a dunavecsei Mária-szobor tövében.
