A mindenütt jelenlévő pornográfia olyan mértékben destabilizálja az emberi kultúrát, hogy az államnak törekednie kellene a megsemmisítésére, mivel veszélyt jelent a társadalomra – hívja fel a figyelmet Joshua Heavin a Mere Orthodoxy oldalon.
Ha csak a puszta fiziológiát nézzük, a pornó átformálja és újrahuzalozza az agyat és a limbikus rendszereket; eltorzítja az agy döntéshozatali képességeit, a koncentrációt és csökkenti az élet örömeit. Dawn Hawkins, a National Center on Sexual Exploitation ügyvezető igazgatója jól összefoglalja, hogyan hat a pornográfia az agyra, és hogyan készteti arra a felhasználókat, hogy az újdonság izgalmát egyre szélsőségesebb formákban keressék. Mint mondja, „az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a pornográfia használata káros az agyra. 39 neurológiai és több mint 280 agyi tanulmány támasztja alá azt a feltevést, hogy a pornófüggőség agyi változásokat okoz. Egy 2014-es tanulmány megállapította, hogy a fokozott pornóhasználat miatt csökken a motiváltság és a döntéshozatali képesség, illetve a érzéketlenné válik a szexuális jutalmazórendszer. Emellett egy 2015-ös cambridge-i tanulmány megállapította, hogy a pornóhasználat újdonságkeresésre ösztönöz, így
a felhasználóknak idővel egyre extrémebb tartalomra van szükségük ahhoz, hogy ugyanazt az izgalmi szintet érjék el. Ez a függőségek egyik jellemzője.”
A pornót ugyan nem csak férfiak nézik, de nagyon magas arányban körükben alakul ki a függőség, ezért indokolt különösen velük foglalkozni. Minden országnak, amelynek a céljai között van az emberi boldogulás, drasztikus és azonnali intézkedéseket kell hoznia, hogy csökkentse a pornó által okozott károkat az egyénre és a társadalomra nézve is – hangsúlyozta Joshua Heavin anglikán lelkész.
A liberálisok azzal érvelnek, hogy a pornográfia nem feltétlenül sérti más jogait, és ha az állam elnyomná, az aláásná a szólásszabadságot. Mások azt kifogásolják, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy a pornó romboló vagy erkölcstelen, akkor egyszerűen ne fogyassza, de nincs szükség állami beavatkozásra, mert nem kényszerítenek senkit a pornográfia rendszeres használatára. Fontos megjegyezni: érveket felhozni arról, hogy a pornográfia egy erőteljesen káros társadalmi erő, amely veszélyezteti a civilizációt, nem jelenti azt, hogy az egyéneknek ne lenne felelőssége abban, hogy legyőzzék a pornófüggésüket.
A pornográfia a tiltott kábítószerekhez hasonlóan rendkívül erős és romboló, amely felemészti fogyasztóit, még akkor is, ha a pusztítása láthatatlanabb, mint a drogok okozta haláleseteké. Matthew Lee Anderson úgy fogalmaz:
„a pornográfia kevésbé emberivé és kevésbé emberségessé tesz minket”.
Arra neveli használóit, hogy torz képet alkossanak önmagukról, a testükről, és hogy más embereket a saját kielégülésük eszközévé alacsonyítsanak.
Brutális következmények
Miért van az, hogy olyan sok férfi, aki nem akar pornográfiát fogyasztani, mégis képtelennek érzi magát arra, hogy abbahagyja? Milyen következményekkel jár a pornó széles körű elterjedése a házasságkötés és a családalapítás arányaira? Miért van az, hogy a szexualitást túlhangsúlyozó tartalmak áthatják a televíziót és a közösségi médiát, még a gyermekeknek szánt tartalmakban és hirdetésekben is?
Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért jelent a pornó társadalmi fenyegetést, érdemes megnézni, milyen újdonságok váltak jellemzővé az elmúlt évtizedekben.
Először is, a technológiai újítások a pornográfiát hozzáférhetőbbé, vonzóbbá és addiktívabbá teszik, mint ami a XXI. század előtt bármikor is elképzelhető lett volna. Ma már egy reálisnak tűnő virtuális kapcsolatot is ki lehet alakítani egy prostituálttal az olyan oldalakon, mint az OnlyFans (amelyről a közelmúltban számos nő elmenekült, átverve és kihasználva érzik magukat) – minden kockázat, felelősség vagy hátrány nélkül, ami egy valódi nővel való kapcsolatnál jelen lenne.
Nem vitatható, hogy a legtöbb férfi szexuális izgalmat érez a vizuális ingerek hatására. Valószínűleg ez teszi a férfiakat különösen sebezhetővé a pornófilmekkel szemben.
Mi az állam kötelessége ezekkel a férfiakkal szemben? Az, hogy védelmezze a magukat mérgezők egyéni szabadságát, vagy az, hogy elzárja a méreggyárat?
Másodszor, sok liberális és konzervatív – különböző okokból – nem azonosítja a pornográfiát azzal, ami valójában: egy közös ellenséggel, amelyet meg kell fékezni és le kell rombolni, ha nem is lehet teljesen legyőzni.
A konzervatív Dennis Prager azzal érvel, hogy a kéjvágy nem sérti a házasságtörés elleni parancsolatot, és szerinte egy férj nézhet pornót, amíg az nem helyettesíti vagy nem zavarja túlságosan a feleségével való kapcsolatát.
Nemrégiben Tucker Carlson interjút készített Andrew Tate-tel. Miközben Tate a férfias erények hanyatlását siratja, ő maga kényszeríti a nőket a pornográf tartalmak előállítására. Ez nem feltételezés vagy pletyka. Ezen a ponton már nem kell ellenőriznünk, igazat mondanak-e azok, akik Tate-et emberkereskedelemmel vádolják. Elég meghallgatni, ahogy azzal dicsekszik, hogy nőket kényszerít rabszolgasorba. Vagy gondoljunk a tanfolyamára, amelyen férfiakat képez ki arra, hogy nőket csábítsanak el és alázzanak meg. Az OnlyFans-en azzal kérkedik, hogyan lehet nőket pornográfia előállítására kényszeríteni.
Harmadszor, bár sosem volt könnyű férfivá válni, a férfiasság meghatározása vitathatatlanul zavarosabb, mint valaha. A feminista támadások sok férfit elbizonytalanítottak abban, hogy alapvetően mi is a férfiasság, vagy azon tűnődnek, hogy maga a férfiasság rossz dolog-e, amit el kellene kerülniük. Ahogy Christine Emba írja: „A férfiasság korábbi modelljeit elérhetetlennek vagy társadalmilag elfogadhatatlannak érezzük; az újak pedig még nem kristályosodtak ki. Mire valók a férfiak a modern világban? Hová illeszkednek?”
Emba megjegyzi, hogy a feminizmus, az antipatriarchátus és a transzneműség ideológiájának képviselői nem érzik át azt a zűrzavart, amelyben sok fiatal férfi találja magát. Úgy véli, Jordan Peterson tevékenysége sok férfinak segít azzal, hogy a szabályok által strukturált életre hívja őket. Mások viszont – mint Andrew Tate – az értelmes élethez vezető útként a mások feletti dominanciát hirdetik a férfiaknak. Mi köze mindennek a pornográfiához? Sok férfi, legyen az fiatal vagy idős, házas vagy egyedülálló, népszerű vagy népszerűtlen, zavaros képet alkot magáról vagy a céljairól. Ebből a káoszból a pornográfia könnyű kiutat nyújt; az irányítás, a fontosság, a valahová tartozás és az önérvényesítés illúzióját adja.
Bár a pornográfia használata nem okolható egyedül a modern világ csökkenő születési rátájáért, az biztos, hogy legalább néhány olyan férfit elaltatott, akik egyébként vágytak volna rá, hogy hasznos készségeket tanuljanak, társat találjanak, és vállalják, hogy férjek és apák legyenek.
Az egyházakon a sor
Ha az állam nem is fog cselekedni, az egyháznak és a benne lévő közösségeknek egyedülálló lehetőségük van arra, hogy mégis jellemes embereket kovácsoljanak. Helyre kell állítanunk a férfiak és nők valódi identitását, akiket Isten a maga képmására teremtett, és észre kell vennünk, hogy a tiszta szívűeket nevezi boldognak Jézus, mert ők meglátják az Istent. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy akkor tudunk tiszta szívűek maradni, ha megtagadjuk magunkat, és Krisztussal együtt keresztre vagyunk feszítve a világ számára (ld. Gal 2,20; 6,14).
Ez nem egy széles út, ellentétben Andrew Tate önmaga által „ultraluxusnak” nevezett életmódjával, amelyet a gyengék kihasználásával, a naivak átverésével biztosít. Ehelyett a keresztény hit, remény és szeretet útja a szilárdság, a mértékletesség, és az igazságosság erényeivel megedzett embereket teremt.
Minden társadalomnak élnie kell azokkal az eszközökkel, amelyek csökkentik a pornográfia által okozott károkat. Ez persze együtt fog járni a cenzúrával és a szólásszabadsággal kapcsolatos vitákkal, de ez rendjén is van így.
Forrás: Mere Orthodoxy
Nyitókép: Shutterstock
