Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, nemrég jelent meg a transzneműek egészségügyi helyzetének eddigi legnagyobb áttekintése. A vizsgálatot a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat rendelte meg azzal a céllal, hogy kitalálja, hogyan lehetne a legjobban segíteni a nemi identitásukkal kapcsolatban támogatást kérő, egyre növekvő számú gyermeknek és fiatalnak. A vizsgálatot Dr. Hilary Cass, az Egyesült Királyság Gyermekgyógyászati Kollégiumának korábbi elnöke vezette, ezért nevezzük a továbbiakban Cass-jelentésnek.
A négyéves vizsgálat eredményeit egy 388 oldalas jelentésben foglalták össze, amely – ahogy az Economist fogalmaz – „elítélően nyilatkozik azokról a gyakorlatokról, amelyek a közelmúltig mindennaposak voltak a nyugati országokban”.
A jelentés négy, széles körben elfogadott állítást cáfol meg. A The Gospel Coalition oldalán Rebecca McLaughlin teológus ezeket így szedte csokorba: először is, a serdülőkori nemi diszfória nem jelenti azt, hogy egész életre szól; másodszor, a pubertásblokkolókkal nem csupán „időt nyernek” a gondolkodásra; harmadszor, a hormonkészítmények nem „életmentő” gyógyszerek; és negyedszer, a transz identitás növekedése az utóbbi években nem a nagyobb társadalmi elfogadással magyarázható.
1. A serdülőkori nemi diszfória nem azt jelenti, hogy a fiatal felnőttként transznemű lesz
A transz identitást gyakran úgy mutatják be, mint veleszületett tulajdonságot, amelyet nem szabad megkérdőjelezni. Azt állítják, hogy a nemi diszfóriát tapasztaló gyermekek és serdülők egyszerűen transzneműek, és ezért hagyni kell, hogy ezen az alapon hozzanak döntéseket. A Cass-jelentés szerint azonban a gyermekkori nemi diszfória nem jelzi előre, hogy az adott fiatal a jövőben transznemű lesz-e, vagy hogy az orvosi beavatkozás lesz-e a legjobb megoldás számára.
Valójában a kiskorúak nemi diszfóriája nem egy megváltoztathatatlan valóságot tükröz: azoknak, akik gyermek- vagy serdülőkorban nemi diszfóriát tapasztalnak, csupán 10-33 százaléka lesz transznemű felnőtt.
2. A pubertásblokkolókkal nem pusztán „gondolkodási időt nyernek”
A pubertásblokkolókat mára rutinszerűen írják fel a serdülőknek azzal az indokkal, hogy csak „szüneteltetik” a szexuális fejlődésüket, és így „gondolkodási időt” nyernek a fiataloknak. Ezt az állítást ma Amerika-szerte a középiskolai egészségügyi órákon hangoztatják. De ahogy a Cass-jelentés megjegyzi: aggodalomra ad okot, hogy megváltoztathatják a pszichoszexuális és nemi identitásbeli fejlődés pályáját ezekkel a pubertásblokkoló gyógyszerekkel. A jelentés kitér arra is: a pubertásblokkolók negatívan befolyásolhatják a kognitív fejlődés és a termékenységet is.
A pubertásblokkolók felírását támogatók azt állítják, hogy enyhítik a nemi diszfóriát, javítják a testképet és a pszichológiai jólétet. A szakirodalom szisztematikus áttekintése azonban, amelyre a Cass-jelentés támaszkodik, nem talált bizonyítékot ezekre. Ahogy arról az Axoima.hu is beszámolt, a tanulmány által napvilágra hozott egészségügyi kockázatok fényében az Egyesült Királyság lett az ötödik európai ország, amely (a tudományos vizsgálatokon kívül) leállította a pubertásblokkolók alkalmazását a transz-identitású fiatalok esetében.
3. A hormonkészítmények nem „életmentő” gyógyszerek
A pubertásblokkolókat és a hormonkészítményeket gyakran „életmentő beavatkozásként” hirdetik. A transz-identitású gyerekek szüleit megkérdezik: „Inkább legyen egy élő lányod vagy egy halott fiad?” vagy fordítva. A Cass-jelentés szerint felmerült, hogy a hormonkezelés csökkenti az öngyilkosságok kockázatát ebben a populációban, de a talált bizonyítékok nem támasztották alá ezt.
Aggasztó, hogy a Youth Self Report Scale (Ifjúsági Önjelentési Skála) alapján egy év hormonkezelés után jelentősen megnövekedett azoknak a serdülőknek az aránya, akik a „Szándékosan megpróbálom bántani vagy megölni magam” állítást „néha igaznak” értékelték, különösen azok, akik lánynak születtek.
Akkor miért hiszik olyan széles körben, hogy a pubertásblokkolók életmentőek? Több korábbi tanulmány szerint a pubertásblokkolók jótékonyan hatnak a nemi diszfóriában szenvedő gyermekek és fiatalok szorongásának csökkentésére és jólétének javítására. A Cass-jelentés azonban megállapította, hogy „e tanulmányok minősége gyenge”. Az egyik nehézséget az jelenti, hogy a gender klinikákra beutalt fiatalok a vártnál magasabb ADHD, szorongás, depresszió, evészavarok, öngyilkosságra való hajlam és önkárosítás szintjét mutatják.
Fontos mutató az is, hogy a nemváltást tervező fiatalok nagy arányban traumatizálódtak gyermekkorukban. Tanulmányok azt találták, hogy 50 százalékukat érintette az anya mentális betegsége vagy kábítószerrel való visszaélés, míg közel egynegyedük családon belüli erőszaknak volt kitéve.
Ami az öngyilkossági kísérleteket illeti, a transz-identitású fiatalok körében magasabb az arány, mint az általános népességben. Ezt azonban nem a transz emberek társadalmi elfogadásának hiánya okozza – ahogyan azt gyakran állítják –, hanem nagyrészt az egyébként is meglévő mentális problémáik.
A Cass-jelentés megállapítja: „a bizonyítékok nem támasztják alá azt az állítást, hogy a nemi identitást megerősítő kezelés csökkenti az öngyilkossági kockázatot.”
4. A transz identitás exponenciális növekedése nem a nagyobb társadalmi elfogadással magyarázható
Az elmúlt 15 évben az egész a nyugati világban exponenciálisan nőtt a gender klinikákra beutalt kiskorúak száma. Ha csak az Egyesült Királyságot nézzük, 2009-ben még csak 39 serdülő fordult nemváltási szándékkal az ellátórendszerhez, ám 2022-ben ez a szám 5000-re nőtt.
A Cass-jelentés szerint a nagyobb társadalmi elfogadottság az egyik leggyakrabban felhozott magyarázat a beutalások számának növekedésére. De miközben valóban „sokkal nagyobb a transzneműek elfogadottsága, különösen a fiatalabb generációk körében, a klinikákhoz fordulók exponenciális növekedése ilyen rövid időszak alatt sokkal gyorsabb, mint ami egy kisebbségi csoport elfogadásának normális fejlődése esetén jellemző”.
Mi okozta tehát ezt az exponenciális növekedést? A Cass-jelentés megállapítja, hogy a kortársak hatása ebben az életszakaszban nagyon erős. Emellett a közösségi média is óriási hatással bír a serdülőkorban lévő gyerekekre.
Az Egyesült Királyságban a nemi diszfória előfordulási gyakorisága a 18 éves és annál fiatalabb korosztályban több mint százszorosára nőtt 2009 és 2021 között – jegyzi meg a jelentés. Az igazi robbanás a transznemű fiatalok arányában ráadásul minden országban 2014 körül volt, a közösségi média elterjedésekor.
Összegzés
Összefoglalva, a magukat transzneműként azonosító serdülők növekedése nem azt tükrözi, hogy a népességnek mindig is ugyanekkora hányada volt transz, és hogy a nagyobb társadalmi elfogadás miatt most több fiatal képes előbújni. Inkább nagyrészt a közösségi média hatásának köszönhető, amely egyszerre ártott a Z generáció mentális egészségének – különösen a lányoknak -, és arra ösztönözte a serdülőket, hogy magányukat, depressziójukat és szorongásukat azzal azonosítsák, hogy „rossz testbe születtek”.
A The Atlantic újságírója, Helen Lewis szerint a Cass-jelentés árnyalt, empatikus, bizonyítékokon alapuló, és a jelentés egy politikai vitát visszavitt a bizonyítható tények birodalmába. Vagyis félinformációk helyett a valódi tudományos eredményekre reflektál.
Nyitókép: Shutterstock
