Vajon tényleg áthidalhatatlan a szakadék a világ tudományos és keresztény szemlélete között? – vetette fel a házigazda, Jordan B. Peterson a YouTube-csatornáján közzétett beszélgetésben. A pszichológiaprofesszor nézete erről az elmúlt években sokat változott. „Életem nagy részében elhittem azt a tant, hogy a tudomány és a kereszténység összeegyeztethetetlen. Azt gondoltam, hogy az egyház ellenezte a tudományos fejlődést, mert az a nézőpont ellentétben állt a keresztény tanítással. De aztán az utóbbi években kezdtem megérteni, hogy ez valamiféle racionalista propaganda, és hogy a tudomány és a kereszténység közötti kapcsolat valójában sokkal szorosabb, mint ahogyan azt elképzeltem. Mára úgy gondolom, a bizonyíték, hogy az egyetemek a szerzetesi hagyományból nőttek ki, megdönthetetlen. Hinni kell a világ értelmességében, az emberi értelemben ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon a tudományos felfedezés.”

John Lennox professzor viszont soha nem látta a kereszténység és a tudomány közötti feszültséget. „Még tinédzserként megismertem C.S. Lewis gondolatait, aki azt írta:

,,Az emberek azért lettek tudományos beállítottságúak, mert törvényt vártak a természetben, és azért vártak törvényt a természetben, mert hittek egy Törvényhozóban.”

Így már nagyon korán lenyűgözött az a gondolat, hogy a modern tudomány valójában a bibliai világnézet öröksége. Ezért nem véletlen, hogy az úttörő tudósok, mint Galilei, Kepler, Newton, Maxwell és így tovább, Istenben hittek” – mutatott rá. Hozzátette, valójában a tudomány és az ateizmus az, ami nem fér meg egymás mellett.

John Lennox kiemelte, a tudomány végzésének axiómája, hogy hinni kell abban, hogy a világegyetem értelmes. „De miért hisszük, hogy az? Valójában azért, mert egy Teremtő lenyomatát viseli magán. Gondoljunk csak a biológiára, ahol minden élő sejtben ott van a leghosszabb szó, amit valaha is találtunk: a genetikai kód. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy szóalapú univerzumban élünk.” Mit jelent ez? Azt, hogy ez a világegyetem nem egyszerűen a természetes erők terméke. „Ez egy racionális, intelligens Teremtő, és szerintem még ennél is több – egy személyes Teremtő alkotása” – mondta Lennox.

A matematikus szerint több dolog is igazolja Isten létezését, ám ezek közül a beszélgetés elején egyet emelt ki. „Az egyik legérdekesebb dolog, hogy Isten volt az, aki azt mondta az embereknek, hogy foglalkozzanak a biológiával, nevezzék meg az állatokat. Ez a rendszertan. Ő azt mondta, nem fogom ezt megtenni helyettetek, magatoknak kell megcsinálni. Így az emberi lények gondolkodási képessége, számomra úgy tűnik, a Teremtőjük tükörképe, és valószínűleg Isten létezésére enged következtetni.”

Arról is beszélt, hogy a tudásnak két fő forrása van. Először is van a világegyetem megfigyelése, a tudomány. Aztán ott vannak a humán tudományok.

„De ott van a kinyilatkoztatás fogalma is, amelyben én hiszek. Vagyis nemcsak keressük mi emberek a Teremtőt, hanem Ő nyilatkoztatja ki magát. Számomra az egyik leglényegesebb pont, hogy a Logosz emberré lett, és láttuk a dicsőségét. Vagyis Isten Krisztusban kódolta magát.”

Jordan Peterson még egy fontos aspektust kiemelt a Bibliából. „A Teremtés könyvében, amikor Isten rendet teremt a káoszból, a teremtés minden egyes napja után azt mondja, hogy ez jó. És amikor megteremti az embert, akkor pedig azt mondja, ez nagyon jó. Ennek az az oka, hogy nemcsak rend van, hanem az általa teremtett rend a legmélyebb szinteken jótékony és pozitív.”

„Érdekes, hogy amikor az Oxfordban Dawkinsszal vitáztam, megkérdezték tőlünk, hogy van-e valami, amiben egyetértünk. Egy ilyen dolog volt: hogy az igazság létezik, és elkötelezettek vagyunk a keresése mellett. Máskülönben a tudománynak egyáltalán nincs értelme” – hangsúlyozta a matematikus.

„Úgy gondolom, hogy az igazság nem pusztán tételes igazság, hanem végső soron egy személy. Nagyon mély állítás, amit Jézus mond, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Fontos, hogy Jézus nem pusztán azt mondta, hogy én igaz dolgokat mondok. Sokkal mélyebbre megy az, hogy én vagyok az igazság. Ez persze rezonál azzal, amit Isten jelent ki magáról: Én vagyok.”

Peterson felidézte, hogy az ateista materialisták azt mondják: a tények világa önmagáért beszél. De ez nem igaz, mert a tények száma végtelen, és biztos, hogy nem mindegyik releváns. Ahhoz, hogy egyáltalán beszéljünk róluk, vagy akár csak felhívjuk rájuk a figyelmünket, rangsorolnunk kell a tényeket – és ezt az etikai mércénk szerint tesszük, amely Istentől származik.

A pszichológusprofesszor úgy véli, az emberek könnyen abba a hibába eshetnek, hogy Isten hatalmát lekicsinylik, a sajátjukat pedig felnagyítják. „Tegyük fel, hogy tudós vagyok, és támad egy ragyogó ötletem, vagy művész vagyok, és ihletet kapok. Erre két módon reagálhatok. Vagy úgy, hogy ez valami transzcendens dolog működése, vagy pedig személyes érdememnek tartom, és azt mondom, hogy én találtam ki. Az utóbbi megközelítés szerintem óvatlan és teljesen indokolatlan. De ami még ennél is szörnyűbb, hogy ebben benne van az önistenítés veszélye – ezt látom kialakulni a kultúránkban. Most már az ember mondja, hogy én vagyok, aki vagyok, én határozom meg magam. Én vagyok minden bölcsesség és kinyilatkoztatás forrása – az agyam, a pszichém, a szubjektivitásom. Ezt azt mutatja, hogy az emberi intellektust és érzelmeket emeltük isteni rangra, minden alázat nélkül” – fogalmazott Peterson.

A keresztény apologéta úgy reflektált erre, hogy a luciferi kísértés, hogy olyanok lesztek, mint az istenek, már a Teremtés könyvének legelső lapjain található. „A transzhumanizmusnak ez az elképzelése, hogy arra kellene törekednünk, hogy az embereket istenekké változtassuk, hihetetlenül veszélyesnek tűnik számomra.”

Lennox korábban sok időt töltött Oroszországban, és olyanokkal beszélgetetett, akik átélték a Gulágon a szenvedéseket. „Emlékszem egy beszélgetésre egy vezető orosz akadémikussal, aki azt mondta nekem: Azt hittük, hogy megszabadulhatunk Istentől, miközben megtarthatjuk az emberi élet értékét, és túl későn ébredtünk fel ahhoz, hogy rájöjjünk, ez nem lehetséges.”

Mint mondta, a római és a babilóniai császárok, akik isteneknek gondolták magukat, elég triviálisnak tűnnek ahhoz az alattomos tanításhoz képest, ami ma különösen a nyugati világban terjed, hogy valójában mindannyian istenek vagyunk, és hogy az egyetlen módja annak, hogy felemelkedjünk, ha teljesen elutasítjuk a transzcendenst.

A mai kultúra John Lennox szerint két napirendi pontot határoz meg a 21. század számára. Először is, a fizikai halál eltörlését, technikai, orvosi problémaként való megoldását, valamint az emberi boldogság fokozását.

„Valójában a fizikai halál problémája 20 évszázaddal ezelőtt megoldódott, mert erős bizonyíték van arra, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Krisztus megígéri azoknak, akik bíznak benne és követik Őt, hogy végül feltámasztja őket a halálból.” Hozzáfűzte, számtalan lehetőséget nyit meg előttünk, hogy a fizikai halál nem jelenti a véget. „Ahogy idősödöm, egyre szebbnek látom a jövőt, mert akármi is történik velem, kapok egy új életet Krisztustól, ez a legnagyobb reményem és ehhez képest az emberi megoldások semmit sem érnek.” 

Forrás: