A Telex és az abortusz: létezhet semleges újságírás?

Kálvinista konzervatív keresztyénként írok az abortuszról. Nem azért kezdem ezzel, mert ez önmagában érv volna. Nem azért, mert azt gondolnám, hogy aki keresztyén, annak minden közéleti kérdésben automatikusan igaza van. Hanem azért, mert becsületesebbnek tartom előre megmondani azt, hogy milyen narratív keretben értelmezem a valóságot és közlök tényeket.

Az abortuszról senki sem beszél semleges világnézeti alapon. Nem semleges a politikus, nagyon sokszor nem semleges az orvos, semmiképpen nem semleges a civil jogvédő, nem semleges a püspök, és nem semleges vagy „objektív” az újságíró sem.

A napokban megjelent egy cikk a Telex.hu-n. A cikk címe látszólag egy ártalmatlan kérdés: „Magyar Péter szerint az abortusz kérdése rendezett. Tényleg az?” A szöveg azonban nem pusztán körbejár egy közpolitikai vitát, hanem nagyon határozott választ is ad: nem, nem rendezett, mert a szívhangrendeletet vissza kellene vonni, a gyógyszeres terhességmegszakítást engedélyezni kellene, és a kötelező családvédelmi tanácsadást meg kellene szüntetni. A cikk maga is felsorolja a Női Minimum követeléseit, majd bemutatja, „mi kéne hozzá”, hogy az abortusz kérdését valóban rendezettnek tekinthessük.

Ez nem egy semleges pozíció – amivel természetesen önmagában nincsen gond, csak akkor nevezzük nevén: ez politikai álláspont, politikai aktivizmus. A Telex.hu elkezdett politikai nyomást helyezni a leendő kormányra, mégpedig úgy, hogy befolyásolni akarja olvasóit a maga politikai és – még fontosabb – világnézeti narratívája mentén.

A Telex saját etikai kódexe szerint a lap „pártatlan” és „elfogulatlan”, elválasztja a híreket a véleményektől, pontos, hiteles és törekszik a témák komplex bemutatására. Szép vállalások ezek. Csakhogy az abortuszról szóló cikkben nem egyszerűen tények sorakoznak, hanem egy kész erkölcsi és politikai narratíva érvényesül. A kormány lépései „lopakodó szigorításként” jelennek meg, a szívhangszabályozás „pszichológiai hadviselésként”, az ellenkező álláspont pedig nem az életvédelem egyik formájaként, hanem „szakmaiatlan” és kvázi szándékos gonoszkodás a hölgyekkel szemben.

Lehet így gondolni. De ez nem objektív nyelv. Ez politikai nyelv. Ez világnézeti nyelv.

Sőt, továbbmegyek: a cikk rámutat egy nagyobb problémára, ami azért probléma, mert nem tudatosítjuk magunkban.

Minden újságírás politikai aktivizmus.

Igen, ez is… Legalábbis abban az értelemben, hogy minden újságírás egy adott világnézeti keretben értelmezi és mutatja be a közös világunkat. Amikor egy szerkesztőség eldönti, miről ír és miről nem; kit szólaltat meg és kit nem; melyik ügyet nevezi „jognak”, melyiket „szigorításnak”, melyiket „megalázásnak”, melyiket „minimumkövetelménynek”, akkor nem csupán leírja a valóságot, hanem rendezi is azt. Fontossági sorrendet állít. Erkölcsi térképet rajzol. Megmondja az olvasónak, mi számít természetesnek, mi szélsőségesnek, mi elmaradottnak és mi haladónak. Sőt világnézeti keretben értelmezi azt, hogy a haladó a „jó” az elmaradott a „rossz”. Itt pedig felmerül a klasszikus kérdés: „de honnan is tudja, valaki, hogy úgy egyáltalán mi a jó és mi a rossz?”

Bizony a Telex is prédikál. Mert ezekről csak dogmák alapján lehet beszélni.

A különbség köztünk nem az, hogy nekem van világnézetem, és mondjuk a Telex cikk írójának nincs. A különbség az, hogy én ezt vállalom. Én nem mondom, hogy pusztán „független” és „objektív” módon szólalok meg az abortusz kérdésében. Keresztyénként beszélek. Hiszem, hogy az emberi élet nem attól válik értékessé, hogy az kívánt, tervezett, egészséges vagy szociálisan kényelmes. Hiszem, hogy az emberi méltóság nem az anya vágyától, nem az állam engedélyétől és nem az orvosi technika fejlettségétől függ. Hiszem, hogy minden embert megillet az élethez való jog és, hogy a fogantatásunktól fogva emberek vagyunk.

Az automatikus reakció erre ez: „hát, ha hiszed, azzal nem lehet vitatkozni”. De pont ez a lényeg, hogy nem csak nekem vannak hiteim, meggyőződéseim ebben a témában. A telex.hu újságírójának (bár nem kérdeztem, így természetesen lehet, hogy tévedek és akkor ezt készségesen korrigálom) valószínűleg valami olyasmi a hite, hogy a magzat csak egy „csoport sejt”, még nem ember, így nincsenek jogai és, hogy a magzati fejlődést erőszakosan félbeszakítani igazából egészségügyi jog.

Ezek szintén hitek. Világnézeti (vallási) meggyőződések. Miért éppen ezek mentén kellene törvényeket hozni? Mikor változott és miért meg az a civilizációs alaptétel, hogy az életet kioltani nincs joga az embernek, pláne nem egy orvosnak? És, ami a legfontosabb kérdés: miért gondoljuk, hogy ez a világnézeti alap, amely lehetővé teszi a morális törvények felülírását: igaz?

Segítségül annak megértésére társadalmunk hogyan jutott el odáig, hogy az élet alapvető értékével sem értünk egyet, ajánljuk figyelmedbe Os Guiness Civilizációnk sorsdöntő pillanata – Van-e kiút a Nyugat válságából? című könyvét, amelyet ide kattintva tudsz beszerezni.