Kudarcot vall-e a modern alkotmányosság? Simón Yarza professzor az MI-ről, a jogi hadviselésről, és az emberi méltóságról

Fernando Simón-Yarza egy spanyol alkotmányjog-professzor a Navarrai Egyetemen, és az egyik kiemelt előadója volt az Axioma Központ és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem „Mit jelent embernek lenni?” című közös konferenciájának, 2025. november 21-én. Ebben az interjúban, Simón Yarza professzor az emberi méltóságról, a természetjogról, a jogi hadviselésről (lawfare), illetve az újonnan megjelenő technológiák által jelentett kihívásokról beszél, felvetve egy sürgető és egyre aktuálisabb kérdést: képes-e a modern alkotmányosság megvédeni az emberi személyt egy mesterséges intelligencia által vezérelt világban?

Simón Yarza professzor (középen) megosztja gondolatait „Az élet szentsége: emberi méltóság és felelősség” című panelbeszélgetésén, ahol a keresztény emberkép teológiai, filozófiai és etikai alapjait vizsgálták az Axioma Központ What It Means to Be Human? konferenciáján Budapesten, 2025. november 21-én. | Fotó: Gyurkovits Tamás / Danube Institute

Ön Spanyolországból repült ide Budapestre, hogy részt vegyen az Axioma Központ „Mit jelent embernek lenni?” című konferenciáján. Ha saját szavaival kellene megfogalmaznia – alkotmányjogászként és akadémikusként – mit mondana: mi az ember?

Sokféleképpen lehet megközelíteni a kérdést, de nagyon egyszerűen fogalmazva — nem, mint jogász, hanem mint tágabb értelemben vett akadémikus — azt mondanám, hogy az ember egy racionális lény, aki képes szeretni és képes Istent keresni. Ez az ember legmélyebb dimenziója: a szeretetre való képesség. A szeretetet pedig nem szenvedélyként kell értelmezni, hanem az akarat egy megnyilvánulásaként, aktusaként, amely által az ember képes meghaladni önmagát és elérni a valóságot; képes egyesülni a külső világgal és annak legméltóbb valóságaival. Sőt ezen is túl tud menni, és a szeretet által képes elérni Istent. Ez az ember legmélyebb dimenziója.

Ha pedig jogászként kell meghatároznom az embert, úgy fogalmaznék, hogy az emberi személy az egyetlen létező, amely képes a birtoklására, és felelősségre vonható mindazért, amit tesz.

Mind a felelősség (felelősségre vonhatóság), mind a birtoklás meghatározó sajátosságai az emberi lénynek.

Az ember szoros kapcsolatban áll a valósággal: birtokolhat dolgokat, de mások felé is felelősséggel tartozik; tehát az igazságosság horizontjában vagy dimenziójában létezik. Ez az ember jogi vagy jogállapotbeli dimenziója.

A „emberi méltóság”, mint kifejezés gyakran elhangzott a mai konferencián. Ön szerint az emberi méltóság olyasvalami, amit az állam nyújt, vagy inkább olyasvalami, amit az állam köteles elismerni, mert megelőzi a politikai autoritást?

Az emberi méltóság szorosan kapcsolódik az emberi felelősséghez és szabadsághoz, és ahhoz tényhez, valósághoz, hogy az ember az igazságosság dimenziójában él. Ez kétségtelenül olyasvalami, amit az államnak kötelessége elismerni. Aztán a gyakorlatban az állam ezt vagy elismeri vagy nem, de (elméletben) mindenesetre köteles ezt elismerni.

Jogi szempontból: hogyan járulhat hozzá az imago Dei – az, hogy az ember eredendő méltósággal teremtetett – a mai alkotmányos vitákhoz anélkül, hogy ez vallási kérdéssé vagy vallási kényszerré válna?

Nagyon nehéz ezt a fogalmat teljesen elszakítani a vallási dimenziótól. Maga az imago Dei fogalma is Istenre mutat. Az ember „természetéből adódó vallásossága” jelen van a különböző vallásokban, és szemben áll a vallásellenes álláspontokkal, amelyek őszintén szólva kevésbé ésszerűek. A vallás egyáltalán nem áll szemben az ésszerűséggel.

A vallásnak van egy kinyilatkoztatott dimenziója. De van egy szigorúan racionális és természetes dimenziója is. Létezik olyan teológiai terület, amely részben átfedi a filozófiát: ez a természetes teológia (Teodície – a szerk.). Azt gondolom, hogy természetesként kell elfogadnunk a vallásosság egy bizonyos dimenzióját, és az államnak is támogatnia kellene ezt az emberi természetből fakadó vallásosságot. Valójában, ezen vallásosság számos kifejeződését láthatjuk olyan államokban, amelyek egyébként teljes mértékben tiszteletben tartják az eltérő világnézeteket.

Éppen ezért, én nem választanám le az emberi méltóság vagy az imago Dei fogalmát a vallásról. Ez azonban nem zárja ki a különböző világnézetek iránti nyitottságot és toleranciát. Végső soron azonban azt gondolom, hogy

alkotmányainknak fel kell ismerniük bizonyos természetes vallási igazságokat, olyan megfogalmazások által, amelyek egyszerre nyitottak és tiszteletteljesek.

Isten vagy az ember imago Dei mivoltának elismerése éppenséggel további tiszteletet, méltóságot biztosítana a társadalom legsebezhetőbb tagjainak.

Én magam katolikus vagyok, és úgy gondolom, hogy a katolikus igazság egyetemes érvényű. Ugyanakkor a „természetes vallásosság” különböző hitvallások közös alapját reprezentálja. Ami viszont biztos nem természetes, az az agnoszticizmus vagy ateizmus, amelyet sok nyugati törvényhozás egyre inkább alapvetőnek tart és támogat. Azt gondolom, hogy

az Isten bármiféle elismerését tagadó nézet racionálisan, erkölcsileg és jogilag is téves, és kevésbé egyetemes.

Egyre több példát látunk arra, hogy a jogi hadviselés (lawfare) a kulturális és etikai vitákban kezd teret nyerni. Hol látja annak a kockázatát, hogy a jogrendszerek olyan módon terjeszkednek túl, hogy ezzel a társadalom leggyengébb tagjainak emberi méltóságát, illetve magának a személynek a méltóságát is alá ássák?

A lista hosszú. Jogi rendszereink előtt rengeteg kihívás áll, és természetesen léteznek olyan agendák, amelyek az emberi méltóság ellen lobbiznak. Az emberi élet területén, az abortuszhoz való jog gondolata — vagyis felhatalmazás egy emberi lény meggyilkolására — szörnyű. Ráadásul világossá kell tennünk, hogy ez szembe megy a legalapvetőbb emberi jogi dokumentumok szövegével is. Például, ha elolvassuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. cikkét, a spanyol változat (amely a hat eredeti nyelv egyike volt) így szól: „Minden embernek joga van ahhoz, hogy mindenütt jogalanyként ismerjék el.” Mivel ez a norma a jogértelmezés kritériuma

az élethez való jog és más emberi jogok tekintetében, még a pozitivista értelmezés alapján is „kiütésszerű” (knockout) érvünk van az abortusszal szemben.

Például semmi esetben sem lehetne elfogadni bármilyen liberális abortuszszabályozást a spanyol alkotmány alapján, ha hajlandóak lennénk egyszerűen és tisztességesen elolvasni a dokumentumokat. Még csak értelmezésre sincs szükség: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hétköznapi, értelmes olvasata – ami az Alkotmányunk értelmezésének egy kritériuma – elegendő.

Ennek ellenére a liberális agenda hadat üzent az életnek és az emberi lénynek.

És erről nagyon egyértelműen kell beszélnünk. Ez az, ami polarizálja a világot. Bizonyos, józan emberek viszont hajlandóak voltak kiállni: „Elég volt! Nem, ezt az ideológiát nem fogadhatom el. Semmilyen kompromisszum, nulla kompromisszum.” Ez az ideológia egy fekete lyuk. Ma sokan hajlandóak erős vezetőkre szavazni — olykor még a feltételezett populizmusuk ellenére is —, mert ezek a vezetők azt ígérik, hogy foggal-körömmel harcolni fognak ahelyett, hogy elfogadnák ezt a fekete lyukat. Őszintén úgy gondolom, a liberális agenda taszította a helyzetet ebbe a fenntarthatatlan állapotba. XVI. Benedek pápa még „az Antikrisztus krédójáról” is beszélt. Ezek nagyon erős szavak, de azt gondolom, igazak.

A következő kérdésem ehhez kapcsolódik. Képesek-e a modern alkotmányos demokráciák koherens emberképet fenntartani, ha elszakadnak a természetjogtól és a transzcendenciától — vagy ez a széthullás egyszerűen elkerülhetetlen?

Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen.

A vallás és az emberiség korlátainak valamilyen elismerése nélkül, a vallásos alázatosság erénye nélkül, nem leszünk képesek tiszteletben tartani az emberi méltóságot.

Végezetül: egyre inkább egy AI által vezérelt világban élünk. Olyan kifejezéseket is hallunk, mint „AI alapú döntéshozatal”. Egy ilyen világban hogyan kellene az alkotmányjognak kezelnie ezeket az új felelősségi viszonyokat, különösen amikor a technológia mélyen befolyásolja mindennapi életünket, emberi életünket, méltóságunkat és családszerkezeteinket?

A jog nem pusztán szövegekről szól, hanem végső soron egy konkrét renden alapszik, pontosabban olyan ténybeli adottságokon, amelyek képesek egy rendet is kialakítani. Sajnos mostanában a jogi szövegek egyre inkább elavulttá válnak. Az élet nagyon gyorsan változik, és a rendet meghatározó ténybeli elemek egyre instabilabbak.

Carl Schmitt A föld nómosza (The Nomos of the Earth) című könyvében nagyon érdekesen fogalmaz amikor azt írja, hogy a konkrét rend a jog alapja. Napjainkban pedig a mesterséges intelligencia alakítja azt a konkrét rendet, amelyben a jog működik.

Fontos megérteni, hogy az alkotmányos szövegek nem a legfőbb irányító tényezői ennek a rendnek. Attól tartok, hogy inkább az ellenkezője az igaz: a technológiák formálják (vagy termelik) az alkotmányos rendünket (vagy rendetlenségünket).

Például ma nagyon nehéz megvédeni a magánszférát, a kibertér természetéből adódóan. A becsület elleni legtöbb támadás büntetlenül marad az interneten. A mesterséges intelligencia világában sajnos a rend fenntartásának és a rendetlenség megelőzésének problémái és nehézségei sokszorozódni fognak.

Attól tartok, hogy a pozitív jog néha képtelen megvalósítható és stabil válaszokat adni sok problémánkra. Ez egy nagyon nehéz kérdés, amely sokkal több árnyalatot igényelne, de a mesterséges intelligencia mélyen befolyásolja azt a konkrét rendet, amelyben élünk.

Fordította: Sógor Endre, junior kutató, Axioma Központ