Megváltoztatja-e az AI az emberképünket? Interjú Nate Svogunnal

Nate Svogun a The Catholic University of America Institute for Human Ecology (IHE) programkoordinátora. Nemrégiben részt vett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen szervezett Mit jelent embernek lenni? konferenciánkon. Az interjúban magyarországi tapasztalatairól, a mesterséges intelligenciáról, valamint az IHE tevékenységéről kérdezzük.

Milyen elvárásokkal érkezett a konferenciára? Gondolta volna, hogy egy olyan posztszocialista országban, mint Magyarország, egy keresztény agytröszt segítheti elő az emberi méltóságról szóló közös gondolkodást egy ökumenikus konferencián?

Már a konferencia előtt is meglehetősen pozitív képem volt Magyarországról. Előzetesen értesültem arról, hogy sok jó dolog történik itt – a bevándorlás ésszerű korlátozása, vagy éppen az a tény, hogy a kormányzatot nem sodorta magával az LMBTQ-mozgalom.

Azt pedig biztosan mondhatom, hogy lenyűgözött az előadások színvonala és a panelbeszélgetések intellektuális mélysége. Amikor egy keresztény agytrösztre gondolok, általában egy olyan szervezet jut eszembe, amely elsődlegesen a politikával foglalkozik – és az Axioma valóban foglalkozik ezzel. De mindemellett jelentős figyelmet fordít a teológiai és filozófiai mélységre, ezt a panelbeszélgetések színvonala egyértelművé tette.

A rendezvény valódi akadémiai konferenciának érződött, ahol az emberek azért gyűlnek össze, hogy gondolkodjanak és komolyan foglalkozzanak antropológiai kérdésekkel – olyan módon, amit politikában ritkán lehet látni.

Úgy gondolom, hogy a mélység és szellemi igényesség a jövőben is nagy előnye lesz az Axiomának.

Ha már szóba jött, hogy mit jelent embernek lenni – ön szerint ma miért teszik fel annyian ezt a látszólag alapvető kérdést? Hiszen ha visszamennénk 200–300, akár 500 évet, akkor valószínűleg ez a kérdés nem vonzott volna különösebb figyelmet.

Szerintem ennek az egyik legalapvetőbb oka az, hogy a mesterséges intelligencia mára mindenütt jelen van. A generatív AI robbanásszerű terjedése – különösen a ChatGPT megjelenése óta – mindannyiunkat arra késztetett, hogy megálljunk, és azt mondjuk: „Várjunk csak – lépjünk egyet hátra.”  Ha ugyanis nem gondoljuk úgy, hogy a ChatGPT pótolhatná az embert, akkor vissza kell térnünk az alapokhoz, és fel kell elevenítenünk, hogy mit is jelent embernek lenni – és hogy a mesterséges intelligencia miért áll ettől távol.

Azt is gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben az antropológia – legalábbis az amerikai akadémiai életben, és gyanítom, Nyugat-Európában is – bizonyos értelemben „eltérült” a woke, társadalmi igazságosság-orientált gondolkodás irányába. A fókusz szinte kizárólag a rasszra, osztályra és nemre került. Az emberi természetről szóló alapvető igazságok, amelyekkel a klasszikus filozófusok, és amelyekkel a keresztény antropológusok is foglalkoznak, ezzel szemben háttérbe szorultak.

Ezért szerintem fontos visszatérni a nyugati kánon alapjaihoz, mert ez segíthet abban, hogy újra megerősítsük az emberképünket – különösen akkor, amikor nap mint nap új technológiákkal szembesülünk.

Melyek azok a rejtett veszélyek vagy kihívások, amelyek a modern társadalomban az AI megjelenésével párhuzamosan bontakoznak ki? Hogyan látja ezeket, és ön szerint milyen lehetőségeink lesznek ezen kihívások megoldására?

Szerintem az egyik AI-hoz kapcsolódó kihívás az online szerencsejáték. Úgy érzem, az amerikai értelmiségi közegben sokan nincsenek igazán tisztában azzal, mennyire súlyos problémáról van szó. A minap láttam egy felmérést az Amerikai Pszichiátriai Társaságtól, mely szerint az amerikai felnőttek több mint egynegyede – 28% – naponta szerencsejátékozik online. A többségük férfi. Emellett a felnőttek 9%-a arról számolt be, hogy naponta legalább négy órát játszik online. Négy órát. És ez az amerikai felnőtt lakosság 9%-a.

Ez a jelenség különösen az alsó- és középosztálybeli férfiakat érinti, főleg a hátrányosabb helyzetűeket. Ennek ellenére aggasztó, hogy eddig milyen kevés figyelem irányult erre a problémára.

Biztos vagyok benne, hogy az AI-t is felhasználják arra, hogy ezeket a platformokat a lehető legaddiktívabbá tegyék. Amíg tehát nem történik valódi szemléletváltás – valódi edukáció ennek a romboló hatásairól–, addig marad a libertárius szemlélet, miszerint az ,,emberek nyugodtan költsék arra a pénzüket, amire szeretnék”.  Egyesek állítják, hogy az online szerencsejáték nem olyan káros a családokra nézve, mint például a kemény drogok – és én nem szeretném ezeket összehasonlítani. Azonban a generációmban és a tágabb kultúrában is azt tapasztalom, hogy nagyon súlyos társadalmi problémáról van szó.

Mesélne arról, hogy az IHE miként nyújt valódi segítségek a kutatóinak és az ösztöndíjasainak, amellett, hogy magasztos filozófiai és teológiai alapelveket oktat?

Az IHE-ben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megéljük azt, amit tanítunk. Sok célunk van, de mindenekelőtt közösségépítő intézmény vagyunk. Posztgraduális hallgatókat támogatunk, vannak médiatudományi ösztöndíjasaink, valamint vendégoktatóink is. Elsődleges célunk azonban a közösség építése ezen csoportok között. Ezt ösztöndíjprogramokkal, szemináriumokkal, zarándoklatokkal, online eseményekkel és nagyon sok kapcsolatteremtési lehetőséggel valósítjuk meg.

Ezen a szinten valóban megéljük a küldetésünket.

Összekapcsoljuk a hasonló gondolkodású keresztény tudósokat, egy helyre hozzuk a nagyszerű embereket, és teret adunk valódi kapcsolatok kialakulásának.

A Civitas Dei ösztöndíjprogram záróvacsoráján például jó volt körbejárni a terem­ben és látni, ahogy mindenhol élénk beszélgetések folynak, és az emberek megosztják egymással elérhetőségeiket – ez valódi közösségépítés, és nagyon szép dolog.

Az IHE milyen szempontok szerint priorizálja a céljait? Hogyan döntik el, hogy mit helyeztek az első helyre, és mit a másodikra?

Az elmúlt hónapokban egy olyan terület került igazán előtérbe, amellyel már eddig is foglalkoztunk, de most tudatosabban és fókuszáltabban közelítünk hozzá: biztosítani szeretnénk, hogy a posztgraduális ösztöndíjasaink kiváló pozíciókba kerüljenek, ahol valódi kulturális hatást gyakorolhatnak, és széles közönséget érhetnek el. Ismerjük ezeket a fiatalokat. Tudjuk, hogy kivételes szakemberek és szilárd keresztény gondolkodók. És a magunk szerény módján részt vettünk a formálásukban. Most pedig sokkal céltudatosabban segítjük őket a jó álláshelyek megszerzésében.

Ez jelentheti azt, hogy valaki adjunktus lesz egy egyetemen, ahol bátran és hűséggel képviselheti a keresztény hitet. Jelentheti azt is, hogy csatlakozik egy missziós szervezethez, például a Word on Fire Presshez. Jason Paion korábbi IHE-ösztöndíjas – most már teljes jogú IHE-kutató – és a Word on Fire akadémiai igazgatója, csodálatos munkát végez. Emellett képezünk embereket politikai szerepvállalásra és egyházi kommunikációs feladatokra is. Emberi jogi M.A. programunk egyik végzőse ma az Arlingtoni Egyházmegye kommunikációs igazgatója.

Látható tehát, hogy ezek a különböző területek valódi és mérhető hatást gyakorolnak azokra a diákokra, akik ezektől a professzoroktól tanulnak, azokra, akik az egyházmegye kommunikációs csatornáival találkoznak, vagy Bishop Barron hatalmas közönségére a Word on Fire-nél.

A keresztény intézmények megerősítése, amelyek Krisztus igéjét hirdetik – ez áll munkánk középpontjában.

Vagyis az IHE nem arról dönt, mely ügyeket tartja fontosnak és melyeket nem, hanem az önökhöz érkező tehetséges keresztényeket képzik, majd olyan pozíciókban helyezik el őket, ahol ők határozhatják meg a prioritásokat. Jól foglalom össze?

Igen, teljes mértékben. Csak azzal egészíteném ki, hogy tisztában vagyunk vele: mindenkinek más talentuma van. Vannak IHE-kutatóink, akik kiváló Aquinói Szent Tamás szakértők, mások pedig a katolikus építészet szakértői, és az ő útjuk egészen más kérdésekhez vezet. De minden terület része ugyanannak a nagy küldetésnek, és mindenki a maga ajándékaival járul hozzá. Ahogy mondta: a keresztény tehetség gondozása, majd kiküldése a világba, hogy különféle nézőpontokból, de mindig Krisztus evangéliumát hirdessék – erről szól a mi munkánk.

Köszönjük szépen az interjút, Nate Svogun. Van esetleg valami, amit zárásként még szeretne megosztani az IHE nevében?

Csak annyit fűznék hozzá, hogy szeretném az IHE nevében személyesen megköszönni a meghívást, valamint az Axioma munkatársai által tanúsított vendégszeretetet. Úgy gondolom, valami igazán értékes dolog kezdetén vagyunk. Az Axioma kiváló munkát végez a politikai térben – ráadásul hiteles keresztény szemlélettel.

Őszintén szólva több Axiomára lenne szükségünk – nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Nagyon köszönöm azt a nagyszerű munkát, amit végeznek.