Mi számít „méltóságteljes halálnak”? – tették fel a kérdést az UnHerd oldalán. Renate van der Zee újságíró nemrég arról írt a Guardiannél, hogy idős édesanyja „teljesen nyugodtan, szinte vidáman” halt meg egy holland orvos keze által 2022-ben. Miután Jannèt utolsó perceiben a Föld megóvásáról, az újrahasznosításról és az egymásra való odafigyelés fontosságáról beszélt lányainak, megitta a kezébe adott szert, és 15 perccel később állítólag békés és fájdalommentes halált halt.
Ezzel a ,,boldogító pillanattal” ellentétben, a 90 éves asszony élete a lánya szerint „hosszú és gyötrelmes” volt. Az eutanázia melletti döntéséhez több tényező vezetett: a siketség, az inkontinencia és sok más betegség, valamint az, hogy hiányzott belőle a szenvedéssel való megbirkózáshoz szükséges „mentális ellenállóképesség”.
Eutanázia és a nyelv
Az asszisztált öngyilkosság mellett kampányolók olyan nyelvezetet használnak, amely leplezi a különböző fizikai és érzelmi megpróbáltatásokat.
A szavaik alapján úgy tűnhet, mintha az eutanázia olyan lenne, mintha valaki egy pihentető wellnesshétvégére menne.
Emberek valamiben való ,,támogatásáról” és ,,asszisztálásáról” beszélnek, ahelyett, hogy kimondanák, hogy egy orvos öli meg őket, vagy öngyilkosságra kerül sor. Van der Zee cikkében a „betegnek” adott halálos méreg mindössze egy „ital”, annak beadása pusztán egy „eljárás”, amely után az édesanyja „elaludt”.
Skót politikusok nemrég úgy nyilatkoztak, hogy az önkéntes eutanázia legalizálása után, az így bekövetkező haláleseteket „természetes halálként”, nem pedig öngyilkosságként fogják nyilvántartani, hogy ezzel is csökkentsék az eutanázia körüli „megbélyegzést”. Más szóval az erkölcsi aggályokat innentől kezdve bigottságnak fogják beállítani.
A finomított nyelvezet miatt az emberek hajlamosak jobban bízni a hatóságok jövőbeli ítéleteiben, még a közelmúltbeli jogi és orvosi kudarcok ellenére is. Sok aktivista meg van győződve arról, hogy az Egyesült Királyságban az asszisztált öngyilkosságot támogató törvények megfelelő védelmet biztosítanak a visszaélésekkel szemben.
Csúszós lejtő
A kanadaiak például korábban elutasították az aktív eutanáziát, ma azonban már jelentős számban egyetértenek a meglévő lehetőségek kiterjesztésével is, mint például azzal, hogy gyógyíthatatlan betegség (a válaszadók 51%-a szerint) vagy éppen a hajléktalanság (28%) is elfogadható ok legyen az eutanáziára való jelentkezés tekintetében. Hollandiában az eutanáziát nem halálos betegség, hanem „elviselhetetlen szenvedés” alapján engedélyezik, illetve néha pszichiátriai betegség esetén. Tekintettel arra, hogy a modern társadalmunkban kollektíven egyre szorongóbbá és neurotikusabbá válunk, ki tudja, hogy az élet mely hétköznapi aspektusai fognak még az „elviselhetetlen” kategóriába tartozni a jövőben? Sajnos egyértelműnek tűnik, hogy előbb-utóbb az egész Egyesült Királyságban és más országokban is elfogadnak majd ilyen megengedő jogszabályokat.
Az eutanáziát ellenzők igyekeznek felhívni a figyelmet a legalizálás lehetséges negatív társadalmi következményeire. Például arra, hogy ez ahhoz vezethet, hogy a mártír típusú emberek a bűntudatuk miatt választják majd az asszisztált öngyilkosságot; vagy hogy azoknak fognak rendszeresen eutanáziát javasolni, akiknek az egészségügyi ellátása „aránytalanul sok” forrást emészt fel. Azonban úgy tűnik, hogy ezekkel szemben nagyobb erejük van a hírességek beszámolóinak, amelyben például rokonaik gyötrelmes haláláról írnak – ezzel késztetve arra az embereket, hogy inkább az eutanáziát válasszák, attól való félelmükben, hogy ez velük is megtörténhet. Így volt ez Dame Prue Leith cikkével is, aki bátyjának csontrákjáról írt részletes beszámolót a Times magazinba.
Keresztény érvek az eutanázia ellen
A keresztény kommentátorok szerint az asszisztált öngyilkosság melletti érvelés jól példázza, hogy az egyéni élet értéke hogyan válhat alku tárgyává az „Isten utáni” világban, amikor a kollektív javakat helyezzük előtérbe. Kérdés persze, hogy mi számít kollektív jónak? Vajon az igen, amikor a szegények és hajléktalanok számára is elérhetővé akarják tenni a kanadaiak az eutanáziát?
A társadalom Istentől való eltávolodása és a legalizált eutanázia támogatása közötti kapcsolat kevésbé közvetlen, mint azt elsőre gondolnánk. Inkább arról lehet szó, hogy az egyetlen ügy, amely ilyenkor az eutanázia mellett érvelők szeme előtt lebeg az az, hogy nem akarnak szenvedni a jövőben. Az emberek nem értik (és nem élték át), hogy az emberi élet értéke Istentől ered, így ez az érv számukra nem veszi fel a versenyt azzal az erőteljes csábítással szemben, hogy „nyugodt és fájdalommentes halál” várhat rájuk és a szeretteikre.
Ez az, ami a cikk elején idézett van der Zee cikkhez hasonló érzelmes beszámolók erejét adja.
Persze a legtöbbünk számára eleve észrevehető, hogy valami nincs rendben azzal, ha az orvosok időseket és betegeket ölnek meg, ám ha Istent kivesszük a képletből, akkor nehezen tudnánk megfogalmazni, hogy mi is ezzel a probléma.
Ha egyszer szilárdan rögzül az aktív eutanázia lehetősége a meglévő társadalmi rendszerben, az több pusztítást okozhat, mint amennyit megelőz. Könnyen bűntudatot ébresztenek azokban, akik tehernek érzik magukat, és korai véget vetnek az életüknek; a depressziósokat a „könnyebb” út felé csábítja, és így tovább. Azok, akik az eutanázia eltörlését szeretnék elérni, jobban tennék, ha elkezdenének erősebben imádkozni – csak így van esély az érzelmekre ható érvelésekkel szemben.
Forrás: Unherd
Nyitókép: Shutterstock