Ahogy arról az Axioma.hu-n is beszámoltunk, a múlt hónapban az alabamai legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy az IVF (in vitro fertilizáció, azaz mesterséges megtermékenyítés) klinikákon létrehozott és fagyasztásban tárolt embriók az állami törvények értelmében gyermeknek tekintendők. A hírt Amerika-szerte üdvözölték az életpárti keresztények. Ám Alabama és több más állam számos életpárti törvényhozója aggódni kezdett a lombik-ipar jövőjéről.
A Washington Post beszámolója szerint például Larry Stutts republikánus szenátor, szülész-nőgyógyász elismerte, hogy a lombik „erkölcsi dilemmákat” vet fel, de azt mondta, hogy a kidobott embriók „nagyon kis százalékát” adják csak a megtermékenyített embrióknak a megtartott embriókhoz képest.
A lombikprogram vizsgálatakor fontos, hogy elismerjük, hogy azok a családok, akik ezen technológiához fordulnak a gyermekvállalás reményében valószínűleg mély fájdalmat és vágyakozást élnek át.
A meddőséggel való küzdelem minden bizonnyal szívszorító élmény, és a lombik melletti döntés gyakran sok vita és ima után születik meg. Fontos tehát, hogy a keresztények is együttérző szívvel közelítsenek ehhez a témához. Ez az együttérzés azonban nem teszi szükségtelenné a körültekintő etikai mérlegelést.
Milyenek a mesterséges megtermékenyítés által létrehozott embriók?
A kérdések, amelyekkel foglalkoznunk kell, nem pusztán tudományos vagy biológiai, hanem teológiai jellegűek. Hogyan kell elképzelni az IVF által létrehozott lefagyasztott embriókat? Hogyan érdemes egy életpárti keresztényeknek gondolkodni róluk? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok megmutatják, miként tekintünk az életre, az emberi méltóságra és a keresztény felelősségvállalásra.
Először is tisztázzuk az alapvető fogalmakat. Az „életpárti” kifejezés alatt azok értendők, akik szerint az életet a fogantatástól a természetes halálig törvényi védelem illeti meg. A mesterséges megtermékenyítés során létrehozott embrió olyan emberi élet, amelyet Isten a képmására teremtett. Ez a személy egy nő méhén kívül él, ugyanakkor méltó minden olyan erkölcsi és jogi védelemre, amelyet minden más embernek biztosítanak.
A fagyasztásban lévő embriók:
- Emberi életek
Sajnos a legnyilvánvalóbb állítást vitatják a leggyakrabban. A WORLD magazin például nemrégiben interjút készített Brett Davenporttal, egy Alabamában dolgozó orvossal. Davenport azt mondja, hogy „életpárti” az abortusz kérdésében, de személy szerint nem gondolja, hogy az élet az embrió növekedésének hetedik napján már megkezdődik, főleg nem, ha az embrió a nő méhén kívül van.
Az, hogy mikor kezdődik az emberi élet, két, egymással összefüggő kérdést tartalmaz: Mikor válik egy adott lény „emberré”, és mikor minősül ennek a lénynek a létezése „életnek”? A válasz egyértelmű: az emberi élet akkor kezdődik, amikor a spermium megtermékenyíti a petesejtet és létrehoz egy különálló emberi lényt, amely képes növekedni, tevékenységet végezni és a halált megelőzően folyamatosan változik. A megtermékenyítést fogantatásnak is nevezik, ezért pontos, ha azt mondjuk, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik.
A biológia területén ezt senki sem vitatja. Az Issues in Law & Medicine című folyóiratban 2021-ben közzétett jelentés szerint, amelyben a világ 1058 tudományos intézményének biológusait megkérdezték arról, hogy mikor kezdődik az emberi élet, 96 százalékuk ezt a nézetet erősítette meg.
Ez tehát nemcsak a józan ész álláspontja; hanem a vezető tudományos nézőpont is, arra vonatkozóan, hogy mikor kezdődik az emberi élet.
- Isten a képmására teremtette őket
Az 1Mózes 1,27-ben ezt olvassuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” Egyet kell értenünk abban, hogy ez minden emberre vonatkozik-e. Megállapítottuk, hogy a lombikprogram során létrehozott embriók élő emberi lények. Ha azt állítjuk, hogy nem Isten képmására teremtetnek, akkor meg kell határoznunk a kizárásuk alapját. A következetesség kedvéért ugyanezt a kizárási mércét kellene alkalmaznunk az emberek más csoportjaira is – de a legtöbb életpárti keresztény biztos nem akar erre az álláspontra helyezkedni.
- A fejlődés legkorábbi szakaszában vannak
Biológiai értelemben az emberi fejlődés azokat az időrendi folyamatokat írja le, amelyek az ember életében végbemennek. A folyamatok akkor kezdődnek, amikor az emberi élet elkezdődik (megtermékenyítés), és egészen a haláláig tartanak. Ha a fejlődés szakaszai akadálytalanul zajlanak, akkor jellemzően a következő tág kategóriákon keresztül haladnak: prenatális (a születés előtti szakaszok), csecsemőkor (újszülöttől 1 éves korig), kisgyermekkor (1-5 éves korig), gyermekkor (3-11 éves korig), serdülőkor (12-18 éves korig) és felnőttkor (18 éves kortól).
Minden embrió a prenatális stádiumban van. Ez az embrionális stádium a megtermékenyítéstől a terhesség nyolcadik hetéig tart, és amit korábban embriónak hívtak, azt ezután magzatnak nevezik. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert míg a fejlődés tágabb szakaszait mindig is elismerték, az egyes szakaszok erkölcsi értékét nem. Csak a kereszténység hatása óta alkalmazzák az emberi méltóság fogalmát az emberi fejlődés minden szakaszára.
A legtöbb pogány kultúrában például nem minden felnőttet tekintettek egyformán méltónak az életre. Az ókori Görögországban és Rómában a gyermekek életét még nem védték, és az apának joga volt megölni a gyermekeit. Az újszülötteket sem tekintették embernek, ha torzak voltak és akár meg is ölhették őket.
Ez a nézet megváltozott, ahogy a keresztény erkölcs a pogány helyére lépett. Például Konstantin császár Kr. u. 313-ban keresztény hitre térése után törvényeket vezetett be az újszülöttek védelmére, míg a gyermekgyilkosságot Valentinianus Kr. u. 374-ben betiltotta.
Ugyanakkor az embereket a születés előtti szakaszban továbbra sem védte jogszabály. Az amerikai felnőttek többsége (56 százalék) szerint annak meghatározásában, hogy mikor legyen legális az abortusz, azt kellene figyelembe venni, hogy egy nő mennyi ideje terhes. Az életpárti keresztények természetesen hisznek az élet szentségében a fejlődés minden szakaszában.
- Az anyaméhen kívül kell élniük
A felfüggesztett életműködés azt jelenti, hogy megszűntetik az embriók legtöbb életfunkcióját átmenetileg. Ezt az úgynevezett kriokonzerválással, vagyis lefagyasztással érik el, amely rendkívül alacsony hőmérsékleten tartva megvédi őket a bomlástól. Ez az eljárás megakadályozza, hogy az embrió az emberi fejlődés normális szakaszain végig menjen, és lehetővé teszi, hogy anyaméhén kívül létezzen.
Ez a folyamat megváltoztatja az embrió erkölcsi státuszát? Egyáltalán nem. „Az, hogy hol vannak egyszerűen csak egy újabb tényező a sok közül, amelyek nem befolyásolják a legalapvetőbb erkölcsi elveket” – mondja Christopher Tollefsen etikatanár. „Az embrió emberi lény, akár méhen belül van, akár ideiglenesen vagy tartósan lefagyasztva egy bölcsődében, ahogy azt az alabamai bíróság sokatmondóan, de némileg ironikusan nevezi.”
Meglepő, hogy az abortuszt ellenző keresztények milyen gyakran nem aggódnak annyira a gyermekek meddőségi klinikán történő halála miatt. Talán sokan, akik „életpártinak” vallják magukat, ezt inkább a terhességhez való érzelmi kötődésből teszik, mint az emberi élet szentsége iránti elkötelezettségből. De valószínűbb, hogy sok életpárti keresztény egyszerűen nem gondolkodott eleget a kérdésen ahhoz, hogy felismerje, hogy az embrió értéke nem a hollététől függ.
- Méltók minden jogi védelemre, amelyet más embereknek biztosítanak
Van két alapvető igazság, amely a Szentírásban gyökerezik: minden emberi élet Istené (Róm 14,8; Zsolt 100,3), és Isten az embert a saját képmására teremtette (1Móz 1,27). Ezen előfeltevések alapján íme néhány kijelentés, amelyben minden kereszténynek egyet kellene tudnia érteni.
1) Meggyőző – sőt megdönthetetlen – empirikus bizonyítékok vannak arra, hogy az élet a megtermékenyítéssel kezdődik. Azt pedig a Biblia alapján tudjuk, hogy minden emberi élet Istené.
2) Mivel a lombik program által létrehozott fagyasztott embriók élő emberi lények, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ők is Isten képmására lettek teremtve.
3) A Szentírás azt mondja, hogy minden élet Istené, és hogy az ember az Ő képmására teremtetett; nem tesz kivételt a fejlődési stádium alapján. Hacsak nincs elegendő okunk azt gondolni, hogy Isten nem törődik az emberi élettel egy olyan fejlődési szakaszban, amelyen minden ember – beleértve Jézust is – keresztülment, akkor nem szabad az embriókat jogi védelemre érdemtelennek tartanunk.
4) Ahogyan egy serdülő vagy felnőtt fizikai elhelyezkedése nem változtatja meg erkölcsi státuszát, úgy egy embrió elhelyezkedése sem befolyásolhatja azt, hogy az adott ember méltó-e erkölcsi védelemre.
E négy állítás alapján megállapíthatjuk, hogy az in vitro megtermékenyítés során létrehozott embriók méltók minden olyan erkölcsi védelemre, amelyet más embereknek biztosítanak. Emberi státuszuk alapján két megkérdőjelezhetetlen természetes joguk is van: a további élethez való jog és a biológiai fejlődés következő szakaszába való továbbhaladás joga.
A legtöbb ember például úgy véli, hogy a gyermeknek természetes joga van ahhoz, hogy egyik szakaszból a másikba lépjen, például a gyermekkorból a serdülőkorba. Ha egy orvos képes lenne teljesen meggátolni ezt a változást, például pubertásgátlókkal, a legtöbb keresztény felháborodna, hogy szándékosan gátolja a gyermek fejlődését. Hasonlóképpen, ha egy embriót megakadályoznánk abban, hogy a fejlődés következő szakaszaiba (magzati, születési, gyermekkori stb.) lépjen, azt is erkölcsileg aggályosnak kellene tekinteni.
A jogi védelem nem olyan egyértelmű, mint az erkölcsi kötelezettségek. Mégis úgy gondolom, hogy nekünk, életpárti keresztényeknek meg kell tudnunk állapodni néhány alaptételben.
1) Az emberi lények védett státusza vagy abszolút, vagy újradefiniálható.
2) Ha abszolút, akkor minden egyes emberi lénynek – korától, nemétől, etnikai hovatartozásától vagy képességeitől függetlenül – joga van minden olyan védelemhez, amelyet minden más emberi lénynek biztosítanak.
3) Ha újradefiniálható, akkor azok, akik ezt meghatározzák, élet-halál uraivá válnak a többieknek – vagyis az erősek irányíthatják és leigázhatják a gyengéket.
4) Az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük, hogy ilyen hatalmat adjunk az erőseknek, az, hogy elfogadjuk az emberi védelem abszolút normáját a fogantatástól a természetes halálig.
Ha egyetértünk ezzel az érveléssel – és egyet kell értenünk, ha életpártinak tartjuk magunkat -, akkor a jogi védelmet minden embrióra ki kell terjesztenünk, függetlenül attól, hogy természetes úton vagy mesterséges megtermékenyítéssel jöttek-e létre.
Új, mégis régi probléma
A mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott fagyasztott embriókkal kapcsolatos vita arra késztet minket, hogy szembesüljünk hitünkkel és az emberi életről alkotott felfogásunkkal. Ez egy régi probléma új formája.
Az 1970-es évek előtt például sok protestáns keresztény Amerikában vagy nem foglalt állást az abortusz kérdésében, vagy bizonyos feltételek mellett elfogadta azt. A Déli Baptista Konvenció még egy határozatot is elfogadott, amely az abortusz legalizálását szorgalmazta bizonyos feltételek mellett. Csak amikor az evangéliumi keresztények elkezdték felismerni az abortusz borzalmait, akkor kezdett el kiállni egyre több hívő a meg nem született gyermekek mellett.
Ma hasonló erőfeszítésekre van szükség a lombikprogram során létrehozott több százezer fagyasztott embrió védelmében, amelyeket csak azért hoznak létre, hogy aztán a hűtőkamrában hagyják vagy megöljék őket. Olyan életpárti keresztényekre van szükség, akik hajlandók ezekben az összetett kérdésekben az igazságot kereső szívvel, elmével és a Krisztus szeretetét tükröző lélekkel eligazodni. És szükségünk van olyanokra, akiknek van bátorságuk kimondani, hogy elkötelezettek az élet védelme iránt a fogantatástól a természetes halálig.
