Mit jelent a feminizmus egy keresztény nőnek? Az otthon ülő, kizárólag a gyermekeket kiszolgáló anya képe egy meglehetősen kisarkított, sztereotipikus megközelítés, amely távol áll a krisztusi szabadságfogalomtól. A kereszténységben kezdettől fogva kitüntetett szerepe volt a nőknek, amely arra enged következtetni, hogy a női egyenjogúság Isten tervének is lényegi része.
A feminizmusról elsőre talán a radikális, félmeztelenül tüntető aktivisták jutnak eszünkbe, akiktől ösztönös reakcióval inkább eltávolodunk. De vajon a feminizmus lényege tényleg ebben merül ki?
A női egyenjogúságért vívott harc megosztó téma. Keresztény körökben sokan elítélik a feminizmust, mert a radikális, genderideológiát éljenző mozgalommal azonosítják. Míg ez a 21. századi irányzat valóban elkeserítő, a feminizmus nem csak ennyi!
A feminista mozgalom eredményei közé tartozik többek között a női választójog kivívása és a nemi alapú diszkrimináció arányának csökkenése. Fáradhatatlan igazságérzetükre hallgatva számos társadalmi helyzetben kivívták, hogy nők és férfiak egyenlő jogi megítélés alá essenek.
Radikális és konzervatív feminizmus
A 21. századra eljutottunk odáig, hogy megjelent a radikális, liberális elvekkel átitatott feminizmus jelensége, amely nagy szabadosságában saját akaratának rendel alá minden egyéb mást, még magát Istent is.
„Ez a mai feminizmus lényege: állandóan megkérdőjelezni bárki másnak a képességét vagy jogát, hogy megmondja nekünk, kik vagyunk mi nőként.” – Jenny Chancey
A radikális feminizmus beállt a genderideológia mögé, bátorít a szexuális promiszkuitásra és még a pornográfiát sem ítéli el.
Alapvetői női jognak tartja az abortuszt, a karriert helyezi a család fölé, a nyilvános meztelenkedést pedig a felszabadítás eszközének tekinti. Minden attól függően érték, hogy az egyén öntörvényű szabályai szerint belefér-e az érték kategóriába vagy nem.
Mielőtt hívő keresztényként örökre elítélnénk a feminizmus mai formáját álljunk meg egy percre.
Ennek ellenpólusaként ugyanis létezik a konzervatív feminizmus, amely egyesíti a XXI. századi konzervativizmus értékeit a női érdekekkel. Tehát ragaszkodik a születési biológia nemhez és az individualizmus kultúrájával szemben alapértékként definiálja a házasságot és a tartós párkapcsolatot. A hűségre és a szeretetre való támaszkodás váltja fel az egyéni akarat kizárólagosságát.
Keresztény nőként felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg jelen van-e ebben az egészben Isten? Mi az ő terve a nőkre nézve? Van-e egy ideológiától független elgondolás, ami a teremtés által, sejtszinten lett a nőkbe kódolva? Jenny Chancey úgy véli: „Minél inkább igyekszünk Isten akaratához igazodni a nőkre vonatkozóan – az Ő változatlan definíciójához – annál boldogabbak és békésebbek leszünk egyénként és a társadalmakban, amelyek építésében segítünk.”
A feminizmus 3 hulláma
A feminizmus szervezett formájának első hulláma a 20. század elején indult Angliában és az Egyesült Államokban. A mozgalom középpontjában a nők szavazathoz való joga, a tulajdonjog és a nők házasság általi jogfosztottsága állt. A választójogot elsőként Finnországban sikerült kiharcolni a nőknek, majd több európai ország is követte a példát.
A feminizmushoz kapcsolódóan talán még keresztényként sem gondoltunk bele abba, hogy a választáshoz való jog, egy nagyon központi helyet foglal el a Bibliában is. A keresztény hagyományokra visszagondolva maga Isten tette függővé saját tervét egy asszony, Mária választásától, ezáltal felemelve a nőt saját maga mellé. A keresztény kultúrkörben tehát erős példát látunk arra, hogy Isten semmivel sem tekinti alacsonyabb rendűnek a nőt a férfinél, sőt teremtő tervébe is bevonja, együttműködik vele.
Ezzel együtt a feminizmus első hullámában megfigyelhető volt a házasság elértéktelenedése is.
Az aktivisták dacoltak a kor szigorú házassági szokásaival, és sokan az érdekfrigyek helyett a szerelmit választották míg mások nem házasodtak meg soha vagy élettársi kapcsolatban éltek. A nők lázadása és a házasság liberalizációja itt indult el.
A második hullám a 60-as években robbant be, ahol többek között előtérbe került a nők saját testéhez való joga, a mesterséges megtermékenyítés és a fogamzásgátlás. A fogamzásgátlást VI. Pál pápa 1968-as Enciklikájában nyíltan elítélte, azzal érvelve, hogy utat nyit a szexualitással való visszaélésre és a házastársi hűtlenségre. A katolikus egyház számára a házasság és a család értékeinek védelme prioritás volt a szexualitás liberalizációjával szemben. Az egyházfő jól látta, hogy a világ a szexuális szabadosság korszakának nyitott ajtót a fogamzásgátlás engedélyezésével.
A harmadik hullám a 90-es évek elején indult és a feminizmus globalizálását tűzte zászlajára. Olyan jelenleg is aktuális 21. századi témák kerültek itt előtérbe, mint a nők és férfiak közti fizetésbeli különbségek (wage gap), illetve kritikával illették, hogy a feminizmus eddigi hullámai nem vették figyelembe az összes érintett érdekeit csak a középosztálybeli, fehér nőkre fókuszáltak. Ebből fejlődött ki a 2000-es évek utáni úgynevezett negyedik hullám, ami a sokféleséget éljenzi és amelynek radikális irányzata beállt az amerikai progresszivizmus mögé.
Az ideológiai alapú magyarázatokra jó példa a transzgender és Simone de Beauvoir esete, aki 1949-es A második nem c. egzisztencialista-filozófiai művében úgy írta, hogy “Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.” A radikális feminista kultúra éljenzői Beauvoir-t használják referenciaként, ellenben azt elfelejtik, hogy a mű születésekor még nem is létezett a transzgender jelenség.
Nőként a 21. században
„De hát mit akarunk a 200 éves feminizmussal a több ezeréves patriarchátussal szemben? Nekünk nem mellette, hanem vele együtt kell fejlődnünk.” (Dr. Horváth Júlia Borbála)
A feminizmus negyedik hullámában megfigyelhető egyfajta női identitásválság. A politikában gyakran hallani, hogy a feministák már elérték, amit akartak, de szerepük tulajdonképpen inkább megváltozott.
A női egyenjogúság sok élethelyzetben megvalósult, olyannyira, hogy megfigyelhető az úgynevezett intermentalitás jelensége, a hagyományos férfi-női feladatok közötti átjárhatóság. Sokszor a férfiak is ellátnak korábban kifejezetten nőies tevékenységeket és a nők is rákényszerülnek, arra, hogy ha a helyzet megkívánja akkor ők is beleálljanak férfias szerepekbe.
A hagyományos női szerepek mellett, a mai világban a nőknek lehetősége van a karrier és a család ötvözésére.
„Egyértelmű az életmódbeli változás, hiszen már nemcsak passzívan arra várnak a lányok, hogy szakmát vagy diplomát szerezzenek, majd férjhez menjenek, hanem szeretnék kibontakoztatni tehetségüket, kipróbálni magukat, kissé megmártózva az élet élvezetes periódusaiban.” – nyilatkozta Horváth Júlia Borbála, kulturális antropológus, a konzervatív feminizmus kutatója a Margaret női blognak adott interjújában.
A kutató úgy véli, hogy a manapság megfigyelhető párkapcsolati kulturálatlanság viszont nagyban megnehezíti az elköteleződést és így a családalapítás is késik.
„Legyen újra érték a hűség, az elköteleződési vágy, amelyek túlmutatnak a túlzó individualizmuson.”
„A tartós párkapcsolat, a házasság rangjának visszaemelése az alapértékek közé ugyanolyan feladat, mint az egyenrangúság hangsúlyozása nemcsak a nemek, hanem általában az emberek között.” – mondta a kutató.
Ami feladatként a feminizmus jelenlegi állapotában előttünk áll, az a női szempont és tehetség értékének hiteles képviselete a társadalomban, a közéletben és a hétköznapokban.
Konklúzió
Keresztényként a mai nők problémája sokszor abban gyökeredzik, hogy nem mernek Isten igéje szerint őszintén önmaguk lenni. Fontos feladat, hogy fiatal nőként keressük a nekünk szánt utat, a hivatásunkat és ha megvan akkor tartsunk is ki mellette.
„Isten nőiességre vonatkozó terve is arra bátorítja a nőket, hogy legyenek okosak, bölcsek, erősek, szorgalmasak és bátrak. De mindeközben arra vagyunk elhívva, hogy ezekkel az Ő dicsőségére éljünk, és ne a sajátunkéra. Ez a legnagyobb különbség a konzervatív és a radikális feminizmus között.” (Nagy Vanda)
A mai női identitásválságban, a Biblia erős női karaktereire ugyanúgy visszatekinthetünk, ha Isten tervét szeretnénk megérteni saját életünkre vonatkozóan.
Ha létezik olyan, hogy keresztény feminizmus, annak alaptétele kell, hogy legyen az Isten iránti alázat.
Ahogy Isten is felmagasztalta Máriát azáltal, hogy Jézus édesanyjává tette, higgyünk benne, hogy a mi életünkre is legalább ilyen nagyszabású terve van.
A keresztény feminizmus a Biblia tanításának nyomán ugyanúgy fontosnak tartja az egyenlőség, érdekvédelem, hűség, szabadság, stabil indentitás (férfi és nő) fogalmait, de azzal a különbséggel, hogy mindezt Istennel együtt és nem nélküle képzeli el.
A szerző katolikus
Egyéb forrás ITT érhető el.