„A gyónást mint szentséget meg kell védeni a vallásszabadság nevében”
(Mauro Piacenza bíboros)

Gyurcsány Ferenc újabb támadást intézett az egyház ellen. Életművét – pontosabb talán így: tevékenységét – hosszabb idő óta nyomon követők már pontosan tudhatják, hogy tőle ez egyáltalán nem szokatlan, ahogy attól az eszmei-ideológiai közegtől sem, ahonnan ő érkezett, ahol szocializálódott és ahonnan politikai ambícióit merítette. A kommunisták gyűlölték és rombolták az egyházat, persze elpusztítani sehol nem tudták (vö.: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta”).

A Gyurcsány Ferenc által irányított alakulat a magyar politikai paletta legegyházellenesebb pártja, aminek már számos jelét adta (annak idején az egyetlen frakció volt az Országgyűlésben, amelynek tagjai nemmel szavaztak az üldözött keresztények megsegítését célzó és egyéb karitatív tevékenységeket integráló Hungary Helps programra). Ennek nyilvánvalóan van egyfajta piaci logikája is: a Demokratikus Koalíció tudatosan játszik annak a társadalmi közegnek, amely számára szimpatikus, ha a hagyományos keresztény felekezeteket, elsősorban a katolikus egyházat támadják. (Azon keresztény testvérek lelkiismeretét ez nem zavarja meg, akik valamilyen oknál fogva vakon adják szavazataikat a DK-nak és szövetségeseinek – de ez egy másik cikk témája lehet.)

A pártelnök most újra látványosan támadja a gyónási titok intézményét (három éve már megtette ugyanezt), a kiengesztelődés szentségéhez szorosan kapcsolódó, rendkívüli jelentőségű szabályt. Csak ahogy szokta: sarkosan fogalmazva, általánosítva, bűnösként – de legalábbis cinkosként – állítva be a teljes egyházat. Azt állítja, „titkolózhat a pap”, akkor is, ha bűncselekményről szerzett tudomást, például, ha gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűnt gyónnak meg nála. Szögezzük le: ez természetesen minden esetben förtelmes bűncselekmény. Csakhogy ez esetben nem (sem) „titkolózásról” van szó.

A gyónási titok elsősorban és mindenek előtt a gyóntató papot kötelezi. Azt jelenti, hogy tilos a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból is, akár csak részben vagy közvetetten is elárulnia. Sőt, a gyóntató a gyónásból szerzett ismereteit a gyónó kárára még akkor sem használhatja föl, ha ezzel nem árulja el őt.

Mivel a gyónási titok megtartása isteni jogon kötelező, ezért ez alól még a pápa sem adhat fölmentést. Megsértése pedig olyan súlyos bűn, hogy önmagától beálló kiközösítést von maga után.

Az évezredek során megannyi pap az életét is feláldozta, hogy megtartsa a rá bízott gyónási titkot. A gyónási titok ugyanis sokkal több, mint egyszerű titoktartási kötelezettség. Ilyesmivel nem szabad játszadozni.

Szögezzük le: a gyónási titok állami szabályozása korlátozza a lelkiismereti és a vallásszabadságot, ezen felül joggal feltételezhetjük, hogy nem is hatékony. Olyan országokban, ahol ezt a vitát már megvívták (például Ausztráliában és Írországban) arra hívják fel a figyelmet, hogy az ilyen szabályozás hatására az elkövetők inkább nem mennek el gyónni, tehát az állami igazságszolgáltatás sem „jár jól”, de ráadásul még annak a lehetősége is elvész, hogy az elkövető, őszintén megbánva bűnét, letegye azt, Isten bocsánata után embertársainak bocsánatát is kérje, majd lépéseket tegyen a jóvátétel felé.

Merthogy – és ezt fontos hangsúlyozni – nagyon sok alkalommal a papok a gyóntatófülkében arra sarkallják a gyónót, hogy ha köztörvényes bűncselekményt követett el, az állam felé is jelentse azt, azaz a lelki következmények mellett vállalja tettei jogi következményeit is.

Hans Zollner német teológus és gyermekvédelmi szakember, a jezsuita rend tagja, a Pápai Gergely Egyetem gyermekvédelmi központjának vezetője, a téma nemzetközi aspektusainak ismerője korábban arra hívta fel a figyelmet: semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a gyónási titok eltörlésével megelőzhetők lennének a visszaélések.

A populista javaslat megfogalmazói – ebben a konkrét esetben Gyurcsány Ferenc – ráadásul nem ismerik, vagy legalábbis nagyvonalúan elhallgatják a részleteket:

például azt, hogy a szentgyónások jelentős hányada úgy zajlik le, hogy a gyóntató pap nem ismeri a gyónót, még a keresztnevét sem tudja (és a gyónás szempontjából tökéletesen lényegtelen is), de nem is szólíthatja fel, pláne nem kötelezheti kilétének feltárására, ami egy állami bejelentéshez elengedhetetlen.

Zollner arra az alapvető katolikus tanításra is emlékeztetett, hogy maga a gyónás is érvénytelen, azaz a feloldozás nem adható meg, ha a pap nem biztos benne, hogy a gyónót őszinte bűnbánat vezeti és nem mutat hajlandóságot az okozott kár jóvátételére. Ebből is fakadóan teljesen hamis az az egyházellenes érvelés, ami azt sugallja, hogy a gyónás mögé rejtőzve bárki „letudhatná” a dolgot, a papok pedig egyszerűen csak „titkolóznak”.

„A gyónás titok olyan szent teret teremt, amelyben a bűnbánó teljesen szabadon Isten elé tárhatja mindazt, ami a lelkiismeretét nyomja, és – ha bűnbánatot tanúsít – megbocsátást, kiengesztelődést és gyógyulást talál” – hangsúlyozta Hans Zollner.

Mindezt érdemes lenne megértenie Gyurcsány Ferencnek is, aki – például az ország miniszterelnökeként – a gyanú szerint számos alkalommal mulasztott el tudomására jutott bűncselekményekről bejelentést tenni, holott nem szentgyónás keretében tudta meg őket…

A gyónási titokról a Magyar Katolikus Lexikonban ide kattintva olvashat.