A majálisok látogatásán kívül talán nem jut eszünkbe túl sok minden a munka ünnepéről, legfeljebb az, hogy eredetét tekintve valamilyen szocialista kezdeményezésről van szó. Nos, ez így is van. Május elsejét szocialista csoportok és a szakszervezetek nemzetközi szövetsége kiáltotta ki a munkások napjának 1889-ben. Ez azonban azt a látszatot keltheti, hogy ha valakinek fontos volt a munka, azok a szocialisták voltak, hiszen mégiscsak ők helyezték ünnepi keretek közé, ráadásul olyan alapvetőnek tartották, hogy mindenkinek legyen munkája, hogy 1989-ig a közveszélyes munkakerülés hazánkban is bűncselekménynek számított. Fontos azonban látnunk, hogy a munka értékét nem a szocialisták találták ki, ők legfeljebb átvették, majd eltorzították azt.

Wurmbrand és a munka bibliai alapjai

Hazánkban talán kevesen ismerik Richard Wurmbrand román lelkipásztor nevét, akit hazájában a kommunisták évekig fogságban tartottak és kínoztak. Egy alkalommal így szólt fogva tartóihoz, akik éppen keresztény hitéért gúnyolták:

,,Beszéltek a proletariátusról, de hisz maga Jézus is ács volt! Azt mondjátok, hogy aki nem dolgozik, az ne egyen, pedig ezt már jóval korábban megírta Pál a Thesszalonikaiaknak szóló második levelében (2 Thessz 3,10) (…) Ti fel akarjátok emelni a szegényeket, de Mária az énekében, amit várandósan énekelt azt mondja, hogy Isten magasztalja fel a szegényt a gazdag fölé (Lukács 1,52-53).”

Végül leszögezte: ,,Ami jó van a kommunizmusban, az mind a kereszténységből ered!”

Wurmbrand pásztor rámutatott arra, hogy a munka megbecsülése eredetileg a Bibliából származik. Már a Szentírás legelején, a Teremtés könyvéből kiderül, hogy Isten az első embernek is munkát adott: ,,Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (1 Mózes 2,15) Így az első munkaadó tulajdonképpen Isten volt, aki előbb adott Ádámnak munkát, mint feleséget.

A Bibliából az is kiderül, hogy nem csak az intellektuális munkának van értéke. Bár Izrael történetében a próféták és a papok szerepe megkerülhetetlen, az Ézsaiás 28. fejezétében arról olvasunk, hogy még a szántóvető munkája is az Istentől származik.

Ez megerősítést nyer az Újszövetségben is, amely nem kisebb példaképeket állít a hívők elé, mint Jézust magát, aki 30 éves koráig ácsként dolgozott, Pál apostolt, aki missziós munkája mellett sátorkészítéssel egészítette ki jövedelmét vagy éppen Pétert, aki halász volt.

Mindez arra tanította a keresztényeket, hogy a fizikai munka nem megvetendő.

Emellett az Újszövetség – Pál apostol szavain keresztül – a keresztények munkaetikáját is megalapozta: ,,Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1 Kor 10,31) ,,Amit tesztek, jó élekkel végezzétek, úgy mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Kolossé 3,23).

Még senki sem hallott szakszervezetekről, amikor Jézus a munkásokkal való bánásmód tekintetében is világos iránymutatást adott: ,,Méltó a munkás a maga bérére!” (Lukács 10,7) Láthatjuk tehát, hogy a szocialisták legfeljebb hozott anyagból dolgozhatnak.

A lustaság az ördög munkája

Alvin J. Schmidt szociológia professzor szerint mindezt a kereszténység egy olyan görög-római kulturális közegben képviselte, mely számára a manuális munka megvetendő volt, olyasvalami, amivel szabad ember még csak gondolatban sem foglalkozott. Cicero úgy vélekedett, hogy a fizikai munka ,,szabad emberhez nem illő”, az ősi Athénban pedig minden fizikai munkát rabszolgák végeztek – írja Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot c. könyvében.

A munka megbecsülésének gondolata tovább élt a középkori kereszténységben. Erről tanúskodik a Bencés szerzetesek mottója, az ,,imádkozzál és dolgozzál” jelszó is. Nem véletlen, hogy a római katolikus egyház a lustaságot a hét főben járó bűn egyikévé emelte. Később a reformátorok is megerősítették azt a bibliai gondolatot, hogy Isten szemében nem csak az egyházi munka értékes, hiszen minden tevékenységet lehet Isten dicsőségére végezni, akkor is, ha valakinek éppenséggel világi munkája van.

Miért is fontos mindez?

A munkáról való gondolkodást sokan eltorzították. A kommunizmus – bár hangoztatta a munka és a munkások érdekeit – egyenlőség helyett elnyomást hozott. A fogyasztói társadalom – mely a munkán keresztül egyéni kiteljesedést ígért – pedig munkamániás, kiégett és elmagányosodott embereket eredményezett. Csak akkor kaphatjuk meg a munkánktól azt, amit várunk tőle, ha hűek maradunk annak kitalálójához és céljához. Ha tudjuk, hogy identitásunkat és a valódi kiteljesedést nem a munkánk adja, hanem az evangélium. Akkor lehetünk jó munkaerők, ha tudjuk, hogy az evanglium felszabadít minket a bizonyítás terhe alól és munkánkkal Istennek szolgálunk!

A korai keresztények példája – akik kitartottak a munka helyes teológiája mellett egy azzal teljesen ellentétes közegben – bátorítson minket arra, hogy tegyünk mi is így!

Nyitókép: Shutterstock