Az ideológiai spektrum minden pontján egyetérthetünk abban, hogy az öngyilkosság tragédia, amelyet mindenáron meg kell akadályozni. Szerencsére a nemzetközi jog nem csak az rögzíti élethez való alapvető emberi jogot, de kötelezi is az államokat annak védelmére. Az életellenes orvosi gyakorlatok, például az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság tilalma az országok túlnyomó többségében általános, és különösen fontos a kiszolgáltatottak védelme érdekében. A magyar állampolgárságú Karsai Dániel azonban jelenleg megkérdőjelezi azt a jogi struktúrát, amelyben Magyarország az alapvető emberi jogok védelmezi, mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságán az asszisztált öngyilkosság magyarországi legalizálását kéri. Magyarország azonban joggal védi az életvédelmi törvényeket és reméljük, hogy a strasbourgi bíróság megerősíti ehhez való jogát és kötelezettségét.
Az amyotrófiás laterálszklerózissal (ALS) diagnosztizált Karsai az asszisztált öngyilkossághoz kíván folyamodni, mielőtt fizikai állapota tovább romlana. Bár tragikus körülményei a legnagyobb együttérzésünket igénylik, nem szabad szem elől tévesztenünk azt a valóságot, hogy ahol az asszisztált öngyilkosságot vagy az eutanáziát legalizálták, ott ez a folyamat kicsúszott a kezükből. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban, amelyek engedélyezik ezeket a gyakorlatokat, a jogi „biztosítékok” nem akadályozzák meg a visszaéléseket. Ez különösképpen megfigyelhető a halál kultúrája által a társadalom legsebezhetőbb tagjainak, köztük az időseknek, a fogyatékkal élőknek, a mentális betegségekben vagy depresszióban szenvedőknek okozott károk példáján.
Kanada égbekiáltó példája annak, hogy mi történik, ha az állam jóváhagyja ezeket a gyilkos gyakorlatokat. Két egymást követő évben (2021-2022 és 2022-2023) évről évre több mint 30%-kal nőtt azoknak az embereknek a száma Kanadában, akik eutanázia vagy asszisztált öngyilkosság révén vetettek véget életüknek. A 2022-es évben az előző évhez képest 31,2%-kal emelkedett az így bekövetkezett halálesetek száma, és elérte a 13 241-et, ami az összes haláleset 4,1%-át teszi ki. Egy 2021-es tanulmány szerint az emberek több mint 80%-a olyan, az életminőségének romlásával kapcsolatos okok miatt vetett véget az életének, amelyek nem orvosi eredetűek.
17,1% a magányosságot jelölte meg okként, amiért véget akart vetni az életének, míg 35,3% attól tartott, hogy „teher lesz a családnak, a barátoknak vagy a gondozóknak”.
Kanada messze nincs egyedül ezzel a tendenciával. Más országok, amelyek legalizálták az eutanáziát, már engedélyezik a gyermekek, a fizikailag egészségesek és a beleegyezésüket nem adók szándékos megölését. Belgiumban például 2014-ben az eutanáziához való jogot kiterjesztették a gyermekekre is, minimális életkori követelmény nélkül.
Ezek a statisztikák igazolják a valóságot, hogy milyen disztópikus állapotok alakulnak ki, amikor a kiszolgáltatott emberekre nyomást gyakorolnak, hogy véget vessenek az életüknek, attól való félelmükben, hogy „tehernek” számítanak. A halál vélt kötelessége elkerülhetetlenül követi az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia legalizálását. Világossá kell tennünk, hogy a gyilkosság soha nem lehet megoldás. Ahelyett, hogy olyan jogszabályokat fogadnánk el, amelyek ártanak a kiszolgáltatottaknak, aláássák az orvosi szakmát és gyengítik a társadalom szerkezetét, inkább a magas színvonalú orvosi kutatásba és a palliatív ellátásba kellene befektetnünk. Mindannyiunknak van méltósága – ez a tény nem változik egészségi állapotunk, fogyatékosságunk vagy kilátásaink alapján.
Az ADF International jogvédő szervezet a Care Not Killing brit székhelyű NGO-val közösen beavatkozott a Karsai kontra Magyarország ügyben. Beadványukban azzal érvelnek, hogy az asszisztált öngyilkosság magyarországi törvényi tilalma nem csupán összeegyeztethető az egyezménnyel, hanem szükséges része az élethez való jog védelmének – beleértve a legkiszolgáltatottabbakat is.
Ha a strasbourgi bíróság Karsai javára döntene és felszólítaná Magyarországot az emberi jogi garanciák lebontására, az veszélyes precedenst teremtene, amely megnyitná az ajtókat az ilyen halálhoz vezető törvények előtt olyan országokban, amelyek jogosan védik az életet.
Egy együttérző társadalomnak mindent meg kell tennie legkiszolgáltatottabb polgárai életének védelme érdekében – ez az államok egyértelmű kötelessége, amely az élethez való emberi jog alapvető eleme. Egyetlen államot sem szabad arra kényszeríteni, hogy engedélyezze polgárai szándékos megölését, olyan orvosok segítségével, akiket valójában eskü kötelez arra, hogy ne okozzanak kárt. Ezért az Orvosok Világszövetsége következetesen és kategorikusan elutasította az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság etikátlan gyakorlatát.
Miközben a strasbourgi bíróság arra készül, hogy döntést hozzon ebben az ügyben, ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy mit jelentene egy Magyarország elleni döntés. A „halálhoz való áljog” bevezetése az egész társadalomra nézve súlyos következményekkel jár, különösen a kényszerhalálozási gyakorlatok által leginkább érintettekre nézve. Az életet és a gondoskodást kell támogatnunk, nem pedig az ölést, és imádkozunk, hogy a strasbourgi bíróság tartsa fenn ezt az alapvető igazságot.
A szerző az ADF International emberi jogi igazgatója
Nyitókép: Shutterstock
